5 étel, amelynek művészete UNESCO által védett örökség

Az UNESCO a szellemi kulturális örökségek listájára az emberiség nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudását gyűjti össze. Ha arra gondolunk, hogy vajon milyen gyakorlatok szerepelhetnek ebben a kulturális panteonban, akkor nem az ételek jutnának elsőre az eszünkbe. Pedig ezeknek az ennivalóknak és italoknak tényleg ott a helyük!

Az UNESCO-védett nápolyi pizzaForrás: Marian Weyo/shutterstock.com

A magyar hagyományok közül például többek között a mohácsi busó-járás, a matyó népművészet, a kékfestés és a lipicai lótenyésztés részesült ebben az elismerésben, de egyelőre egyik ételünk titka sem szerepel a listán. Pedig ha az UNESCO weboldalának keresőjébe beírjuk, hogy Food preparation (ételkészítés), 28 találatot dob ki az algoritmus. Ezek között vannak olyanok, amelyekről még keveset hallottunk, mint például a céklából készült ukrán borscs leves, vagy az afrikai Malawi-ból származó kukoricalisztből készült kása, a nsima. Mi most a leginkább ismert ételek és italok közül gyűjtöttünk össze néhányat.

Francia bagett

A bagett a legnépszerűbb kenyérfajta, amelyet egész évben élveznek és fogyasztanak Franciaországban. A hagyományos készítési folyamat magában foglalja a hozzávalók kimérését és összekeverését, a dagasztást, a kelesztést, a felosztást, a lazítást, a kézi formázást, a második kelesztést, a tészta sekély vágásokkal történő megjelölését, és a sütést.

A többi kenyérfélétől eltérően a bagett mindössze négy összetevőből (liszt, víz, só és kovász és/vagy élesztő) készül, amelyekből minden pék egyedi terméket állít elő. A bagett-készítés speciális ismereteket és technikákat igényel: egész nap kis adagokban sütik, az eredmény pedig a hőmérséklettől és a páratartalomtól függően változik. A bagettet naponta, még frissen vásárolják a helyiek, ropogós kérgük és textúrájuk pedig különleges érzékszervi élménynek számít.

Nápolyi pizza

A nápolyi pizza készítésének művészetét olaszul pizzaiuolónak nevezik, amely egyaránt használatos a pizza készítőjére és magára a kulináris gyakorlatra is. Ez utóbbi magában foglalja a tészta elkészítését, és fatüzelésű kemencében történő sütését, a tésztát forgató mozgást. A gyakorlat Nápolyból származik, ahol jelenleg mintegy 3000 pizzaiuoli él és dolgozik, eredete pedig egészen a 700-as, 800-as évekig vezethető vissza.

A hagyományos pizzakészítés látványosság is egyben, hiszen minden mozzanata a vásárlók szeme láttára történik, ugyanakkor a közösségteremtő jellege is fontos, hiszen a pizzázók, azaz bottegák a társasági összejövetelek helyszínei is egyben.

Kínai tea

A védettséget kapott kínai teakészítéshez hozzátartozik a teaültetvények gondozása, a tealevelek szedése, a kézi feldolgozása, és a teázással kapcsolatos gyakorlatok. A természeti feltételeknek és a helyi szokásoknak megfelelően a teatermelők hat teát fejlesztettek ki: zöld, sárga, sötét, fehér, oolong és fekete tea. Ha ehhez az újrafeldolgozott, például a virággal illatosított teákat hozzáadjuk, több mint 2000 teaterméket kapunk, sokféle színben, aromában, ízben és formában.

A tea mindenütt jelen van a kínaiak életében, áztatva vagy főzve szolgálják fel otthonokban, munkahelyeken, teaházakban, éttermekben és templomokban. Fontos része a társasági életnek és az ünnepeknek, szertartásoknak, mint például az esküvők. Teával köszöntik a vendégeket, de a családon belüli kötelékeknek és a szomszédok közötti kapcsolatoknak is fontos része.

Mediterrán diéta

A Földközi-tenger medencéjében, olyan országokban, mint Olaszország, Spanyolország, Ciprus, Horvátország, Görögország, Marokkó és Portugália a közös étkezés a hatalmas eseménynek számít. Bár a szellemi örökségként elismert mediterrán diéta magában foglalja a termeléssel, az állattenyésztéssel, vagy a főzéssel kapcsolatos ismereteket, sőt még a kerámia tányérokat és poharakat is, de a közös étkezéssel kapcsolatos hagyományok különleges jelentőséggel bírnak.

Egy mediterrán vacsora a családdal vagy a barátokkal a nagy beszélgetések tere, egy olyan életmód kifejeződése, amelyben a vendégszeretet, a kultúrák közötti párbeszéd, a kreativitás, valamint a sokféleség tisztelete kiemelt értéknek számítanak. Kulturális rendezvényeken, fesztiválokon és ünnepségeken létfontosságú szerepet játszik, olyan esemény, amely összehozza a különböző életkorú és társadalmi osztályból származó embereket.

Török kávé

A török kávé egy különleges főzési technikával készült ital, fogyasztása pedig közösségi élmény. A frissen pörkölt babot finom porrá őrölik, majd hideg vízzel és cukorral a tűzhelyen lefőzik, amelynek hatására habot képez. Az italt kis csészékben, egy pohár víz kíséretében szolgálják fel, és főként kávéházakban isszák, ahol az emberek beszélgetni, híreket megosztani és könyveket olvasni járnak.

Maga a hagyomány a vendégszeretet, a barátság, a kifinomultság és a szórakozás szimbóluma, amely áthatja az élet minden területét. Egy baráti kávéra való meghívás alkalmat ad a meghitt beszélgetésre, a napi gondok megosztására. Az üres pohárban maradt zaccot gyakran használják jóslásra, a török kávé pedig gyakran feltűnik az irodalomban és a dalokban.

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek