„Fejjel lefelé" Hajdúszoboszlón

Az év elejét egy pár napos, felfrissítő pihenéssel indítottuk a családommal Hajdúszoboszló egyik szállodájában, a Hotel Délibábban. Az év végi hajtás után mondanom sem kell, pont erre vágytunk. A karácsonyi dekorációk még beragyogták a legtöbb helyiséget, de a hatalmas éttermi rész olyan fénypompában úszott, amitől első vacsoránk során szinte leesett az állunk. Legszívesebben ki sem tettük volna a lábunkat a szálloda wellness részlegéből, de mivel mi a felfedező típusú családok közé tartozunk, természetesen bejártuk a városközpontot, és a fordított házat is megkerestük.

A fura építmény a Gábor Áron utcában, a Platán Garden Restaurant parkolójával szemben található. A felnőtteknek 1300 forint a belépő, míg a 12 év alattiaknak 1100 forintot kell fizetni, a 3 év alatti gyermekeknek pedig ingyenes. Ennyi pénzért tényleg csak annyit kapunk, hogy kb. 30 perc alatt mindent körbejárunk, nézelődünk, fotózkodunk, de mivel Magyarországon csak Siófokon és Hajdúszoboszlón található ilyen házikó, nem hagyhattuk ki, mi is kipipáltuk a bakancslistánkon.

Balaton két felvonásban

A rideg, komor tél, és szeles tavaszkezdet után, amikor a nap első melengető sugarait élvezhettük magunkon, már alig vártuk, hogy újra kimozdulhassunk pár napra. A Balaton felé vettük az irányt. Ha a tónál járunk, a „hadiszállásunk" majdnem mindig Balatonfüreden szokott lenni, amit az ott nyaralók és a turisták szinte teljesen elfoglalnak a nyári szezonban. Ezúttal, április közepén viszont teljesen kiürülve találtuk a várost, még a népszerű Tagore-sétány és a kikötő is kihalt volt. Ellenben a tavaszi virágok már a szirmaikat bontogatták, a hattyúk és a kacsák kíváncsian szemléltek minket, így igazán hangulatosra sikeredett a látogatásunk.

Ennyivel azonban nem értük be, hanem felkerekedtünk, hogy felkeressük a környék legszebb látnivalóit. Már régóta szerettem volna Szigligetet bejárni a hangulatos utcácskái, látnivalói és a vár miatt. A kikötőben álló étteremben, a hajók társaságában elfogyasztott késői ebéd már csak hab volt a tortán. Erről a kirándulásról visszatérve még élményekkel telve részletesen beszámoltam. Ahogy a szentbékkálai kiruccanásunkról is írtam, ahol a Káli-medence ékét és legismertebb természeti csodáját, a Kőtengert látogattuk meg, és szinte minden hatalmas kövére fel is másztunk.

A Balaton persze nyáron nyújtja azt, amire a legtöbben vágyunk: a fürdés-nyaralás élményét, így amint júniusban kitört a nyár, már utaztunk is Füredre. A víz már felmelegedett annyira, hogy belemehessünk, és tiszta zöld színe csalogatóan hívogatott; élmény volt benne úszni! Az viszont feltűnt, hogy bár a szezon elkezdődött, sok üzlet, étterem zárva volt, és sokkal kevesebb turista is nyaralt arrafelé. A pandémia miatti válság és az azt követő áremelkedés erősen éreztette hatását.

Hajókázás a Dunakanyarban

Mivel idén is beszámoltunk a Dunakanyarban tavasszal induló hop-on hop-off hajójáratokról, egy szép májusi napon egy barátnőmmel és 10 éves fiammal útra keltünk, hogy mi magunk is kipróbáljuk. A Nyugati pályaudvarról induló vonattal kombinált hajójeggyel szálltunk fel, és már az elején kellemes meglepetésként ért minket, hogy emeletes vonattal vághattunk neki a Dunakanyarnak, amivel korábban még soha nem utaztunk. Nagymaroson a kikötőnél a látvány már önmagában lenyűgöző, és a hajóutunk még csak akkor kezdődött!

A Visegrád-Nagymaros-Zebegény-Dömös-Nagymaros-Visegrád útvonalon közlekedő hajós körjáratok lényege, hogy egyetlen jeggyel bárhol be- illetve kiszállhatunk, és mi ezúttal úgy döntöttünk, hogy Zebegényt célozzuk meg.

A hajókázást élveztük, partra szállva pedig a Kós Károly-kilátót kerestük meg elsőként, ahonnan a lenyűgöző panorámában gyönyörködtünk. A kilátótól több túraútvonal is indul az erdőbe, de mi inkább a község csinos utcácskáin kóboroltunk, hogy magunkba szívjuk a Budapest közeli, ám mégis nyugis, idilli vidéki hangulatot.

A Fertő-tó ausztriai partszakaszai

Úgy alakult, hogy a nyáron két alkalommal is jártam a Fető-tó szomszédos oldalán. Először egy sajtóút alkalmával egy egynapos kiránduláson vehettem részt. Első körben Parndorf Designer Outletbe (Pátfalu) utaztunk flixbusszal, ahová közvetlen járat indult Budapestről és vissza, ami Győrt is útba ejti. A fővárosból 2,5 órára eső bevásárlófalu tényleg úgy néz ki, mint egy kis falu, ahol reggeltől estig vásárolni lehet. Ha azonban úgy döntünk, hogy egy félnapos shopping pont elég lesz, felszállhatunk a helyi távolsági buszra, a shuttle-re és egy 15 perces buszozással elmehetünk felfrissülni a Fertő-tó még mindig ausztriai oldalán lévő Podersdorf am See-be (Pátfalu). Mi is így tettünk, és meg kell mondanom, ekkora tóparti, játékokkal telített, kiépített strandot még életemben nem láttam, pedig közel van, és gyerekes családoknak ideális pihenőhely.

A strandhoz érve rögtön feltűnik a nagyjából 2000 lakosú kisváros jelképe, az északi-tengeri világítótornyokhoz hasonló piros-fehér világítótorony is. Igen, egy világítótorony, ami kedvelt helye a fotózás szerelmeseinek. A torony különlegessége, hogy a csupán 12 méter magas, de a Fertő-medence minden pontjáról jól látható a jelzése.

A nyár végén Sopronban töltöttünk pár napot a barátainknál, akikkel szintén átruccantunk az ausztriai oldalra, és ezúttal a tó nyugati partján fekvő apró városban, Rusztban néztünk körül. A mindössze 2000 lakosú település hangulatos utcáin a határ közelsége miatt nagyjából ugyanannyi magyar hangot lehetett hallani, mint a helyiekét.

Meg sem lepődtünk, amikor az egyik parti fagyizóban magyar fiatalember szolgált ki bennünket. Egy helyi kirakodóvásárba is ellátogattunk, ahol csodaszép kézműves termékek között nézelődtünk. Ha arra jártok, egy fagyival a kezetekben ti is üljetek le a parton kialakított, fából készített napozóágyakra, és évezzétek a tó látványát!

Szlovénia vad és lehengerlő tájai

Újságírók apró csoportjának egyikeként én is azon szerencsések közé tartoztam, akik októberben néhány csodás napot tölthettek el Szlovéniában. Bár az időjárás cseppet sem volt barátinak nevezhető, mert gyakran esett az eső, nem gondoltam, hogy ennyire el fog varázsolni mindaz, amit látok.

Bármerre indultunk, hatalmas hegyek között vezetett az utunk, melyeket ködfelhők vettek körbe. Hegyek, erdők, zöld színű tiszta hegyi tavak, vízesések, mediterrán hangulatú völgyek között kirándultunk. Bevallom, régen láttam már ennyi termépszeti szépséget „egy rakáson", miközben lenyűgözött a táj tisztasága. Nehéz is volt megfogalmaznom az érzéseimet ennyi szépség láttán, de az úti beszámolómban azért igyekeztem részletesen írni az élményeimről.

Persze több várost és látványosságait is felkerestünk, amelyekről szintén írtam, de a természet csodáit semmi sem tudta nálam felülmúlni.

A Bledi-tó már nem a vad természet része, hiszen jól kiépített, de sokat hozzá tudott tenni Szlovénia szépségéhez. A körbejárása bő 1,5 órába telt, nehéz volt ugyanis 10-20 méterenként nem megállni, és megcsodálni. Az apró Beledi-sziget temploma minden szögből másképpen festett, és a több mint 100 méter magas sziklaszirten álló vár látványa sem tudott könnyen elengedni magától.

Zárásképpen csak azt tudom javasolni, hogy ha Szlovénia felé indultok, ne csak azért menjetek arra, hogy Olaszországba vagy Horvátországba jussatok, hanem szálljatok meg pár napra és kiránduljatok! Meg fogtok lepődni, mennyi élményt nyújt ez a kicsi ország, ahol annyi szépség tárul a szemünk elé, hogy befogadni sem könnyű.