A Trevi-kútba sokan dobtak már érmét, hogy visszatérjenek az örök városba, mint ahogy rengetegen felkeresik az ír Blarney-követ is, hogy ékesszólóan beszéljenek. Most ezeket a hírneves helyszíneket elkerüljük, helyettük viszont hasonlóan szórakoztató legendák és vicces rituálék nyomába eredünk.
Point Zero
Avagy a nullás pont, ami olyan Párizsban, mint nálunk a Budavári Sikló előtt álló „0" kilométerkő szobor. Franciaországban ettől a ponttól, vagyis a Notre Dame melletti járdába süllyesztett jelzéstől számítják a fővárostól való távolságokat. A jelzést nem könnyű megtalálni, szerényen simul bele az utca szintjébe, aki viszont rálel, az a mondás szerint szerencsét is talál.
Többféle rituálé is kapcsolódik ehhez a ponthoz, például ha valaki a jel fölött csókolja meg a szerelmét, akkor örökké tart majd a nagy érzés, de ha valaki fél lábon pörög itt, annak valóra válik a szíve vágya. Az is lehet, hogy pénzérméket találunk majd a jelzés tetején, amikor végül rálelünk: ezeket mind-mind otthagyta valaki, hogy teljesüljenek a kívánságai.
A varázsbagoly
Bár ma már nem könnyű róla megmondani, hogy milyen állatot formázott hajdanán, valóban egy kőbagoly az, amely bő 300 éve hoz szerencsét a francia Dijon városában. A település legöregebb templomának, a Notre Dame északi oldalán található; ezen az oldalon fut a szűk „Bagoly" utca is, úgyhogy ez alapján könnyebb megtalálni a madarat. A körülbelül 30 centis baglyocska a város szimbóluma, és mint ilyen, fontos szerepet tölt be: kívánságokat teljesít.
Majdnem kétméteres magasságban van, az épületnek egy teljesen jellegtelen sarkán, de ha valaki a bal kezével megsimogatja, és közben magában elmormogja a kívánságát – akkor az a legenda szerint teljesülni fog. Maga a templom jóval idősebb a bagolynál, valójában róla azt sem tudják, hogy ki és miért helyezte el ezt a kődíszítést. Mindenesetre a szinte felismerhetetlenre tapogatott jószág nagy köztiszteletben áll, és az égvilágon mindenhol felbukkan, többek között a helyi fociklub logójában is.
Il Porcellino
Firenzében a Mercato Nuovo déli részén egy bronz vaddisznó ücsörög. Ő is azok közé a szerencsehozó szobrok közé tartozik, amelyeknek egy bizonyos részét kell megdörgölni – a malac esetében ez a konnektorra emlékeztető orr. A látogatók megdörzsölik a malacorrot, esetleg egy pénzdarabot is dugnak a szájába, hogy valamikor később biztosan visszatérjenek a varázslatos olasz városba.
A szerencsét hozó szobor nem mai darab, a feljegyzések szerint a 17. század elején készült szökőkút dekorációnak – és ami azt illeti, ez a malac, már nem az a malac. A fényes orrú vaddisznót 1998-ban múzeumba szállították, azóta egy replika helyettesíti. Népszerűsége azonban nem csökkent, sőt, több másolata is felbukkant szerte a világban.
A vízköpő feje
Dubrovnikban, a Pile kapunál is lapul egy szerencsehozó. Nem könnyű kiszúrni, ezért elég figyelmesen kell pásztázni, amikor végigsétálunk a Stradun utcán, azaz a város legfontosabb sétálóutcáján. A ferences rendház bejáratának közvetlen közelében lehet rábukkanni a kopottas vízköpő fejre, mely körülbelül térdmagasságban lóg ki a kőfalból. Illetve, az, hogy kilóg, enyhe túlzás, mivel csupán nagyjából 15 centis az a kis vízszintes felület, ami a kőszobor fejéből látszik. Hogy ez miért fontos? Mert ez a kődarab, mely valaha egy baglyot ábrázolhatott, nem simogatással hoz szerencsét. Erre bizony rá kell állni!
Az ügy nem egyszerű, mivel a hely kevés, a felület pedig már csúszósra kopott. Hogy hányan és milyen elszántan próbálkoztak a mutatvánnyal, abból is látszik, hogy a fal a kődarab fölött egészen sötét lett az idők során, ahogy az emberek megpróbáltak megkapaszkodni benne. Ha valaki igazán kacifántosan akarja csinálni, akkor még az ingét vagy a pólóját is leveszi egyensúlyozás közben – mivel valójában ez az, ami garantálja a jó szerencsét.
Victor Noir fényes nadrágja
Victor Noir újságíró volt a 19. század második felének Franciaországában. Megszállott nőfalóként ismerték, akinek legendájához csak hozzátett az a tény, hogy állítólag épp halálának másnapján lett volna az esküvője. Halála sem volt hétköznapi, ugyanis Pierre Napoléon Bonaparte herceg agyonlőtte az újságírót. Hatalmas botrányt kavart az eset, Noir pedig afféle mártírrá vált. Olyannyira, hogy a monarchia végső bukása után földi maradványait a hírneves párizsi Père-Lachaise temetőbe vitték át. Sírján egész alakos szobor látható: ez maga Victor Noir, úgy ahogyan a halálos lövés után földre zuhant, még cilindere is ott van a lábánál.
Egy pikáns adalék azonban még inkább kikerekíti az egykori újságíró legendáriumát. A szobrot készítő művész ugyanis kifejezetten szembetűnővé tette Victor ágyékát, a dagadó nadrágot pedig azóta fényesre fogdosták. Azt tartják ugyanis, hogy aki megsimítja, annak termékenységet és szerelmet hoz, de az sem árt, ha a szobor kap egy puszit a szájára és egy szál virágot a kalapjába.
A belga kismajom
Fényesre koptatták annak a kis majomszobornak a fejét is, amelyik a belga Mons-ban, a városháza előtt kuporog. Annyit tudnak csak róla, hogy a fémmajom több száz éve érkezett, de hogy miért és hogyan került a helyére, arról csak találgatni lehet. Az egyik teória szerint egy kovács készítette, amolyan mestervizsga munkaként, de olyan feltevés is van, miszerint egy étterem dísze lehetett valaha.
A helyiek gyakran megsimogatják a kis állat fejét, hogy szerencsés napjuk legyen, esetleg, hogy teljesüljön egy-egy kívánságuk. A majmocska pedig egy idő után már nem csak a környéken lett népszerű, így ma már minden ide érkező turista a városnéző séta egyik kötelező elemének tekinti a majomsimogatást.
A mozaik bika
Milánó egyik legismertebb pontján szórja a szerencsét ez a bizonyos bika. A Galleria Vittorio Emanuele II egy olyan pontja az olasz városnak, amelyen amúgy is végigsétálunk, ha Milánóba vetődünk. És ha már így alakult, akkor azt is megtehetjük, hogy beillesztjük a sarkunkat a mozaikpadlón lévő bika közepébe, illetve az itt lévő lyukba, és pörögve megteszünk egy teljes kört. Még jobb, ha háromszor is körbefordulunk, mert akkor aztán tutira bejön majd a dolog.
A táncoló bika 1877 óta, vagyis a sétálóutca épülése óta látható a mozaikpadlón – ez egyébként a világ legrégebben működő fedett bevásárló utcája. A milánói táncoló bika a firenzei malachoz hasonlóan akkora népszerűségre tett szert, hogy le is másolták, egy példány például Las Vegasban, az Eataly padlóján ropja.
A könnyező oszlop
Stílusosan egy szent helyen található az oszlop, az isztambuli Hagia Szophiában. A bizánciak építették ortodox bazilikának, aztán amikor Konstantinápoly a 15. század közepén oszmán kézre került, mecsetként kezdték el használni. Egészen tavalyig múzeumként működött, azonban egy bő fél éve ismét mecsetként használják. A templom megnevezés tehát nem lenne pontos, maradjunk annyiban, hogy a világ egyik legszebb és legellentmondásosabb szent épületében található a könnyező, más néven izzadó oszlop.
Ez utóbbi elnevezés kevésbé magasztos ugyan, de a lényeget nagyon jól visszaadja. Itt gyógyulni lehet, mégpedig úgy, hogy hüvelykujjunkat beledugjuk a bronzzal borított oszlopon található lyukba, esetleg el is forgatjuk 360 fokban. Ha nedvesen húzzuk ki az ujjunkat, akkor a szobor segítségével meggyógyulhatunk. Eddig tehát a legenda, a „szent" nedvesség viszont nem mese, nagyon egyszerű a magyarázat rá. A kőoszlop ugyanis folyamatosan szív fel valamennyi nedvességet az alatta lévő víztározóból, ez a pára ül ki a felületén és a lyuk belsejében is.