Victor Hugo is lakott a téren, ahol egykor hercegek és kurtizánok éltek

    Bár Victor Hugo 1831-ben megjelent regényét sokan A Notre-Dame-i toronyőrként ismerik, valójában A párizsi Notre-Dame címmel jelent meg – ugyanis a történet tényleges cím- és főszereplője maga a Notre-Dame-székesegyház. És talán nem főbenjáró bűn elspoilerezni egy kétszáz éves regényt, de az is tény, hogy a Disney egyébként remek rajzfilm-feldolgozásával szemben az eredeti műben nagyjából mindenki meghal a végére. Victor Hugo életéről és írói munkásságáról azonban nem csak a székesegyház körül emlékeznek meg.

    A párizsi Île de la Cité pici szigetén álló Notre-Dame, azaz a Mi Asszonyunk székesegyház csaknem kétszáz évig épült: az alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor pápa, és 1345-ben fejezték be teljesen. A francia forradalom idején megcsúfították, a szobrok fejét kalapáccsal verték le, majd 1793 novemberében az Értelem kultusza nevezetű ünnepség keretében a régi oltár helyett újat emeltek, amit a „Szabadság"-nak címeztek, és a katedrálist átnevezték az „Ész Templomának". 1804-ben itt koronázták meg I. Napóleon császárt – írja a Wikipédia vonatkozó szócikke.

    1845 és 1878 között a Notre-Dame-ot az eredeti állapotának megfelelően szerencsésen helyreállították – ami bizony Hugónak is köszönhető volt, ugyanis a regénye megjelenését követő években rendkívül népszerűvé vált az épület az egész világon.

    Notre-Dame egy 2007-es fotónForrás: Tom S. / Wikipedia

    A katedrális 2019. április 15-ének estéjén került ismét a hírekbe, amikor egy valószínűleg rövidzárlat okozta tűz fellobbanása miatt kigyulladt. Az eset nem pusztán azért volt tragikus, mert súlyos kár keletkezett egy csodaszép és világhírű épületben. Hanem mert a Notre-Dame afféle szimbólum, és mint olyan, szinte magától értetődik, hogy míg világ a világ, ott magasodik Párizs közepén – és az emberek megrendülése is ezt hangsúlyozta.

    A kivonuló mintegy ötszáz tűzoltónak öt óra alatt sikerült megfékezni a tüzet, ám a katasztrófa során az épület fa tetőszerkezete teljesen megsemmisült, és leomlott az épület fő- és kereszthajójának képzeletbeli metszéspontján emelkedő huszártornya.

    A huszártorony összeomlása 2019. április 15-énForrás: AFP/Geoffroy Van Der Hasselt

    A felújítást egyelőre nehezíti, hogy még mindig nem tudni, milyen állapotban van a boltozat, így a mennyezet akár be is omolhat. Az eredeti terv szerint a helyreállítást a 2024-es párizsi olimpiára akarták befejezni, de egyelőre még azt sem tudni, mikor kezdhetnek neki. A felállványozott katedrális a tűzvész óta nem látogatható – de sokaknak minden bizonnyal szükségük van arra, hogy nem pusztán turistaként, hanem zarándokként is felkeressék a világ egyik leghíresebb templomát. Mivel azonban jelenleg a Notre-Dame környékét is zárva tartják, ezért az író munkásságára kíváncsi turisták kisebb múzeumokban láthatnak bele Victor Hugo egykori mindennapjaiba, politikai- és írói munkásságába.

    Victor Hugo egykori lakosztálya ma is látogatható

    Ott van például a Place des Vosges, vagyis az egykori Place Royale, amely a tizenhetedik és a tizennyolcadik században divatos lakóhelye volt a gazdagoknak. Párizs első tudatosan épített, száznegyvenszer száznegyven méteres tere mentén a fényűző palotákban olyan dúsgazdag és hírneves emberek éltek, mint Richelieu bíboros, Théophile Gautier, Alphonse Daudet írók, Marguerite-Louise d'Orleans, III. Cosimo de Medici felesége, vagy Marion Delorme, a hírneves kurtizán.

    Hôtel de RohanForrás: Marc Baronnet / Wikipedia

    A Place des Vosges 6. szám alatt áll az egykori Hôtel de Rohan, ahol Victor Hugo 1832-től 1848-ig lakott egy 280 négyzetméteres, második emeleti lakosztályban. Az épületet múzeummá alakították, ma Maison de Victor Hugo néven ismert. Itt olyan pazar berendezésű, relikviákkal telezsúfolt termekben lehet gyönyörködni, mint a gótikus ebédlő vagy a hálószoba, ahol Hugo íróasztala és az az ágy áll, amiben 1885. május 22-én meghalt.

    Forrás: Md.altaf.rahman / Wikipedia

    Kis Napóleonként gúnyolta az uralkodót

    Hugo elszántan politizált, Párizs nyolcadik kerületének polgármestere is volt, majd az 1849-es választások után bekerült a törvényhozó nemzetgyűlésbe. Napóleon Bonaparte unokaöccse, Charles-Louis Bonaparte (a korabeli magyar sajtóban Napóleon Lajosnak nevezték) abban a hitben nevelkedett, hogy ő a francia császári trón várományosa. Jó ideig ugyan közröhej tárgya volt, több hülyeséget is csinált, ahogy már-már komédiába illően akarta magát császárrá koronáztatni, és noha rosszul beszélt franciául, a családja pedig még mindig száműzetésben élt, mégis pusztán a nevének köszönhetően vált népszerűvé oly annyira, hogy végül sikerült köztársaság elnökké választatnia magát.

    Hugo ellenzéki politikusként többször is felszólalt – ahogy ő nevezte – a „Kis Napóleon" kormánya ellen, ami egyre inkább eltávolodott a köztársaság eszményeitől. 1851. december másodikán Napóleon, végső megoldásként államcsínyt hajtott végre, aminek következményeképp még aznap, III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát, az új rendszert pedig Második Császárságnak nevezte el.

    Ez a kis kitérő csak azért áll itt, mert Hugo az államcsíny idején mintegy hatvan képviselő élén röpiratot szerkesztett és fegyveres ellenállásra buzdított, majd amikor Napóleon trónra lépése után üldözni kezdték a köztársaságpártiakat, huszonhatezer embert letartóztattak és 9500 embert deportáltak, akkor Hugónak is menekülnie kellett az országból.

    Hauteville HouseForrás: Allard One / Shutterstock

    Tizenkilenc évig élt – ebből tizenkettőben önkéntes – száműzetésben, ami életének legtermékenyebb időszaka volt, ebben az időben írta többek között A nyomorultak című regényét.

    Ezeket az éveket a brit fennhatóság alatt fekvő Csatorna-szigetek két nagyobb tagján, előbb Jerseyben, majd miután onnan kiutasították, Guernseyn töltötte, ahol a ma Hauteville House-ként ismert kúria is található. A ház az író egyik művészi alkotásává vált, és teljes mértékben az ő ízlését tükrözi, a faszerkezettől a kárpitokig és selymekig.

    Maison de Victor Hugo úgynevezett Kínai Szobájának érdekessége, hogy az író maga tervezte azokat a kínai motívumok által ihletett fali paneleket, amelyek eredetileg a Guernsey-i házban voltak. A ház 1927-ben került Párizs városának tulajdonába, amit akkoriban múzeummá is alakítottak. Ezt követően jó néhány évig elhanyagoltan állt, de a tavalyi év eleje óta felújított állapotában ismét látogatható azzal a szobával együtt, ahol az író a világ egyik legnépszerűbb és legtöbb nyelvre lefordított regényét, A nyomorultakat is befejezte.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!