Az, hogy szinte mindenkinek meglódul a fantáziája egy-egy trópusi szigetre tett utazás kapcsán, egyáltalán nem új keletű dolog. Az elszánt világutazók soha nem hagyták ki vándorlásaikból az egzotikus kis földdarabokat, és ez alól nem jelentettek kivételt olyan világirodalmi nagyságok sem, mint amilyen Robert Louis Stevenson és Jack London volt, no meg a korszakalkotó festőzseni, Paul Gauguin. Ők mind valami újat kerestek a távolban, amely hosszabb-rövidebb időre megnyugvást hozott zaklatott életükbe. Megmutatjuk önöknek, hogy ezek a művészek a Föld mely távoli pontjain remélték meglelni a boldogságot.
Gauguin második élete
Paul Gauguin-ről meleg színekkel festett, egzotikus tájakat ábrázoló képek jutnak elsőre eszünkbe, aztán barátsága a zseniális Vincent Van Gogh-gal, és talán az is, hogy élete néhány utolsó évét Tahitin töltötte. A francia posztimpresszionizmus egyik legendás alakjának egész élete tele volt vándorlással: a helyét kereső művész élt többek között Párizsban, Peruban és Francia Polinéziában. Volt tengerész, plakátragasztó, gazdag üzletember és filléres gondokkal küzdő művész is. Az ok, ami miatt végül elhagyta szülőhazáját, Franciaországot, és a világ másik végén kereste a lelki nyugalmat, meglehetősen összetett volt, de szerepet játszott benne szinte kilátástalan anyagi helyzete is.
Mielőtt végképp elhagyta volna Európát, tett néhány rövidebb utat. Pár hónapot például Martinique szigetén töltött. A Karib-tengeren található kis földdarab hivatalosan a mai napig francia fennhatóság alá tartozik, és a lakosság körülbelül 5 százaléka európai származású. A még napjainkban is kifejezetten nyugalmas szigeten elsősorban strandolni lehet a mesés, néhol fekete színű fövenyeken, vagy kirándulni a buja esőerdőkben.
A város, melynek neve "víz egy kosárból"
Gauguin azonban nem sokáig maradt Martinique szigetén. Egy időre visszament Franciaországba, majd ismét Tahitire, ahonnan még egyszer, utoljára visszatért Európába, legvégül aztán mégiscsak a szigeten telepedett le. Tahitin egy ideig Papeete-ben (jelentése: „víz egy kosárból"), Francia Polinézia fővárosában lakott. Ma nemzetközi reptér is van a közelben, általában ide érkeznek meg először a turisták, majd hajóval indulnak tovább, többek között Bora Borára.
Francia Polinézia több szigetén is megfordult a festő, Tahiti után például a Marquise-szigetekhez tartozó Hiva Oán élt, sírja is Atuona városkájának temetőjében található. Ezen a szigeten láthatóak többek között Francia Polinézia legnagyobb tiki szobrai is. Reptér egyébként ezen a szigeten is van, igaz, csak egy apró légikikötő, mely egyetlen kifutópályával büszkélkedhet.
Osztrigakalóz, aranyásó és világhírű író egy személyben
Jack London élete pontosan olyan kalandos volt, vagy talán még kalandosabb is, mint regényei. Ez nagyrészt annak is köszönhető persze, hogy élményeit nagyon komolyan feldolgozta írásaiban. A kalandkereső London már 13 éves kora óta az események sűrűjében volt, így például egyik első munkáját, mely egy konzervgyárban volt, nagyon hamar otthagyta, és helyette osztrigakalózként keresett pénzt.
Élete folyamán bejárta az egész világot. A mindig új lehetőségeket kereső író dolgozott többek között fókavadászként, keresett aranyat Klondike-ban, volt haditudósító az orosz-japán fronton, és egy farmot is vásárolt, ami aztán csődbe ment. Mindezeken túl jutott arra is bőven ideje, hogy számtalan halhatatlan regénnyel gyarapítsa a világirodalmat, és, hogy családot alapítson. A nyugodt házaséletet viszont nem Jack Londonnak találták ki, vagy legalábbis első felesége oldalán nem találta meg a boldogságot, második felesége viszont igazi testi és lelki társnak bizonyult, akivel izgalmas utazásokra indultak együtt. Hajóval járták be Ausztrália partjait, és többször utaztak el Hawaii-ra is.
Jack Londont Hawaii-ra húzta vissza a szíve
London A Hawaii-szigetek titka című kötetben is megörökítette utazásainak emlékét, melyek közül a legutolsó nyolc hónapig tartott. Az író tehát nemcsak amolyan hétvégi turista volt a szigeteken, hanem sok időt töltött el ott, és a helyi viszonyokat és kultúrát is nagyon alaposan megismerte; találkozott például a trónfosztottá vált Jonah Kūhiō Kalanianaʻole hawaii herceggel is. Mindez több mint száz évvel ezelőtt történt, mivel London utolsó Hawaiira tett útja 1915-ben volt, egy évvel később, 40 éves korában pedig meghalt. A század elején a szigetek már az Egyesült Államokhoz tartoztak, 1959 óta pedig Hawaii az 50. tagállam is egyben.
A Polinéziához tartozó szigetcsoportot rengeteg vulkánimádó turista keresi fel, mivel aktív vulkánjai a mai napig tartogatnak meglepetéseket, sőt, az egyik sziget növekedett is a kitöréseknek köszönhetően. Amellett, hogy csodálatos trópusi helyszín, tökéletes csillagleső terület is, plusz szépséges és gazdag élővilág veszi körül, melyet az utóbbi időben egyre inkább próbálnak megvédeni.
A Jekyll és Hyde szerzője Svájcban írt trópusi kalandregényt
Robert Louis Stevensonnak már az édesapja is egészen különleges foglalkozást űzött, az öreg Stevenson ugyanis világítótornyokat tervezett. A későbbi világhírű író meglehetősen excentrikus gyerek volt, aki nehezen illeszkedett be az iskolában, ráadásul már gyerekkorában elkapta a TBC-t (ez a betegség egész életében elkísérte), így végül magántanuló lett. Csak 8 éves kora körül kezdett el olvasni, de ez nem tartotta vissza attól, hogy történeteket diktáljon bárkinek, aki azokat hajlandó volt lejegyezni.
Felnőttként rengeteget utazott, és bár azt gondolnánk, hogy A kincses szigetet már valamelyik trópusi sziget pálmafái alatt írta, nos nem, egyik leghíresebb könyvét a svájci Davosban vetette papírra, ahova gyógyulni utazott.
A "Nagy lyuk"
A skót Stevenson már bejárta Európát és az Egyesült Államokat is, mikor 1888-ban kibérelt egy hajót és körülbelül három évig tartó útra indult családjával San Franciscóból. Több hosszabb megállót is beiktattak Hawaiin, ahol az író a helyi uralkodócsalád barátja lett. Jártak a Mikronéziához tartozó Gilbert-szigeteken, Tahitin, Új-Zélandon, Ausztráliában és Szamoán is. Ez utóbbi volt a legjelentősebb megálló mind közül: 1890-ben az író földet vásárolt Upolu szigetén, és négy évvel később bekövetkezett halálig itt élt családjával. Egykori háza ma múzeumként működik, de egy, az író nevét viselő iskola is működik Apiában, Szamoa fővárosában.
Szamoa, mely az Ausztrál Sydneytől bő 4000 kilométerre keletre található a Csendes-óceán közepén, még mostanában is békés és nyugodt légkört áraszt. Bár szinte mindentől messze van, ez az idilli kis paradicsom sokakat vonz, ezért évente körülbelül annyi turista érkezik a szigetekre, mint amekkora a lakosok száma.
Az egyik legfőbb helyi nevezetesség a To-Sua Ocean Trench, vagyis a "Nagy lyuk", amely egy vulkánkitörés nyomán keletkezett. Ott, ahol a talaj beomlott, egy tiszta vizű tó keletkezett – a 30 méteres mélységben lévő vízbe létrán lehet lejutni. Mivel a tavat kis csatornák kötik össze az óceánnal, ezért vize friss és sós. A tóban megfürdeni igazi nagy kaland, különösen a keskeny, csúszós lépcsőfokokon, de olyan élmény, amelyet egyetlen arra járó kalandorlélek sem hagyhat ki az élmények sorából.