Kutasson a kincses sziget után Bristolban, vagy három igazi szigeten!

A faláb, kampókéz, az elásott kincsek és a rejtélyes X egy megsárgult térképen mind-mind a romantikus
kalózkép alapvető kellékei. Robert Louis Stevenson kalandregénye, A kincses sziget 1881 és 1882 között, tizenhét részben jelent meg a Young Folks című gyereklapban, és a következő évben adták ki egy kötetben. Long John Silver és Jim Hawkins története a világ egyik legismertebb és legjobb
kalandregénye, ma is ugyanolyan izgalmas, mint a maga korában.

Borító 1911-ből, illusztrálta N.C. WyethForrás: Beinecke Library / Wikipedia

Pedig a skót szerző nem akart semmi különöset, nem akart komolykodni, egyszerűen csak egy izgalmas, lendületes kalandot a srácok szórakoztatására. Talán épp ez a természetesség tette annyira zseniálissá az eredetileg The Sea Cook: A Story for Boys, azaz A hajószakács: Egy történet fiúknak című regényt, és ezért is olvassuk lassan száznegyven évvel később is ugyanakkora élvezettel, mint azok a fiúk, akiknek Stevenson a könyvet írta. 

Feldolgozásait lehetetlen lenne felsorolni: több tucat film, sorozat, képregény, színdarab készült a regény nyomán, a történetet áthelyezték a világűrbe, mások a történetet folytatták vagy előzményt írtak hozzá, és így tovább.

Bristolban is kereshet kincseket

A Long John Silver Trust nevezetű szervezet 2015 óta rendszeresen indít városjáró túrákat Bristolban, hiszen egykor kalózok kedvelt gyűjtőhelye volt, és a regény korának, hangulatának megfelelő öltözékben többek között kalózok vezetik körbe az érdeklődőket, hogy megmutassák kincses sziget bristoli helyszíneit. A Treasure Island Trail állomásait hordók jelzik, rajtuk a nevezetes fekete folttal.

Az első megálló a Merchant Venturer's Almhouse a King Streeten. Az 1699-ben emelt épületben eredetileg négyszögletű volt, középen nagy udvarral, de a második világháborúban a negyedik oldalát lebombázták. Ma magánlakások sorakoznak az egykori Almhouse-ban, ahol annak idején idős tengerészeknek adtak szállást öreg napjaikra.

Itt élt élete végén William Williams, aki 1815-ös könyvében, a The Journal of Llewellin Penrose Seaman című könyvében vezette be az irodalomba a kalózok titkos kincsének térképét. Williams Bristolban született, kalandos életet élt, és az első között volt, aki huzamosabb időt töltött az amerikai indiánokkal, illetve a Karib-tenger bennszülötteivel.

Edgar Allan Poe felhasználta Williams térképes ötletét Aranybogár című novellájában, bár ott a kódok megfejtésének izgalmára és módszerére van kihegyezve a történet. A sort pedig Stephenson folytatta.

Forrás: MERCHANTS ALMSHOUSE Self Service Apartments in Bristol

Az út következő állomása, a Llandroger Trow fogadó szintén a King Streeten van. 1664-ben épült, és első tulajdonosa egy Hawkins nevű öreg bristoli tengerészkapitány volt. A fogadó szolgált mintájául regényben is szereplő Benbow Admirálishoz címzett fogadójához, ahol a regény cselekménye kezdődik. John Benbow admirális bristoli privatér volt, azaz olyan kalóz, aki állami engedéllyel fosztogathatta az ellenséges hajókat háború idején.

Mervyn Peake, a neves illusztrátor és a Gormenghanst regények szerzője A kincses sziget 1949-es kiadásában a Benbow Admirálist felismerhetően a LLandroger Trow alapján rajzolta meg, persze olyan formában, ahogyan kétszáz évvel korábban kinézhetett.

A 345-347 Blackhorse Ave alatt található Hole In The Wall Pub a regény Messzelátóhoz címzett kocsmájának ihletője. 1651 óta ott áll, eredeti neve Ye sign of ye Blackhorse Inn volt. Az épület érdekessége, hogy a kissé kinyúló bejárat bal oldalán egy hosszúkás, pici kémlelőablak található. A bristoli tengerészek egy része meglehetősen sötét alak volt, és a kis nyíláson kikukucsválva figyelmeztethették egymást, ha vész közeleg, és jobb lelépni. A Messzelátóhoz hasonlóan a Hole In The Wallnak is más-más utcára nyílnak a bejáratai.

Forrás: Holeinthewallpub.com

A Treasure Island Trail nevű városjáró túra néhány állomása inkább csak ímmel-ámmal kapcsolódik a regényhez, ezért azokkal most nem foglalkozunk. Az utolsó állomását azonban nem érdemes kihagyni. A Princes Warfon, a régi kereskedelmi, kezdetben hajóépítésre használt dokkokban találjuk az MShed múzeumot, aminek kiállítási anyagát elég nehéz egyszerűen meghatározni. 

Eklektikusságát tekintve valahol egy múzeum és egy modern galéria keresztmetszetébe helyezhetjük el: régi járművek, klasszikus automobilok között klasszikus festményeket találunk, miközben számos történelmi és retró tárggyal zsúfolták tele a modern dizájnnal kialakított múzeumbelsőt. És mivel Bristolban forgatták a televíziós epizódokat, még Wallace és Gromit (brit televíziós gyurmafilmsorozat - a szerk.) is helyet kapott az állandó kiallítás anyagában. A belépés a múzeumba ingyenes.

No de, hol van a kincses sziget?

Maga a sziget természetesen a képzelet szüleménye. Szép is lenne, ha létezne, és tudnánk a pontos helyét, mint Bucó, Szetti és Tacsi egyik régi képregénykalandjában, mert akkor özönlenének a kíváncsi turisták és a kincsvadászok, hogy kőről kőre felforgassák a szigetet, és az utolsó négyzetcentiméterét is feltúrják. Vélhetőleg az alábbi szigetek valamelyike ihlette a kincses szigetet:

– a Kuba melletti Isla de Pinos, ami háromszáz éven keresztül kalózok kedvelt fészke volt, vagy 
– a Cocos Island, Costa Rica közelében, amelyen állítólag számos hasonlóság található Stevenson szigetével. 1820-ban William Thompson kapitány temette el itt a Peruból zsákmányolt hatalmas kincset, és noha több mint háromszáz expedíció indult a felkutatására, eddig senki nem találta meg. Stevenson azonban hallott a szigetről.
– Unst, a Shetland-szigetek egyik tagja, ami alakjában valamelyest hasonlít a kincses szigetre.

Cocos IslandForrás: Michael Bogner / Shutterstock

Persze, ezek csak a legnépszerűbb tippek vagy hasonlóságok, és ha volt is némi alapja a regény szigetének, teljesen mindegy, mi volt az. Ám ha valakit mégis érdekelne, számtalan tippet és bizonygatást találni az interneten – jó kincskeresést!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek