Bár az olyan, emberi kéz által épített csodák is lenyűgözőek, mint a gízai piramisok vagy a kínai nagy fal, ahogyan a természet műveli varázslatait, az sokszor egészen megdöbbentő. A földi poklot élettel megtöltő virágtenger, a hatalmas sómező égboltot visszatükröző szépsége és a fénycsóvák tánca minden év egy adott időszakában megfigyelhető jelenség, amelyet a természet egyenesen a bolygónkra írt kalendáriumában kínál.
Január, amikor az ég és a föld összeér
A helyiek csak Heaven on Earth kifejezéssel illetik a jelenséget, amely a Salar de Uyuni sómezején játszódik le az év első hónapjában. Ez a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezeje. Több mint 4000 négyzetkilométeren terül el a bolíviai felföldön, és időjárástól függően emlegetik sós mocsárként vagy sós sivatagként.
És bár egész évben látványos ez a terület, a decemberben kezdődő esős időszaknak köszönhetően ilyenkor már egy finom, vékony vízréteg borítja a sós sivatagi felszínt, amely szemfényvesztő csillogásba kezd. Januárban tehát egy hatalmas tükröt kap bolygónk, amelyben tökéletes tisztaságában látható a vízfelszínen visszatükröződő égbolt. Az ott élők szerint belelépve olyan, mintha nappal a felhőkön sétálna, éjjel pedig valahol a tejútrendszerben lebegne az ember. A hely megihlette a Csillagok háborúja nyolcadik részének készítőit is, itt forgatták Az utolsó Jedik című film egy részét.
Február, amikor bolygónk legnagyobb hullámai gerjednek
A portugál Nazaré települése az év nagyobb részében csendes, ám mivel közvetlenül az Atlanti-óceán partján fekszik, tartogat meglepetést is, ráadásul visszatérően, az év egy adott időszakában. Télen mintha haragra gerjedne az óceán, óriás hullámokat dagasztva, amelyek a partközelben egy víz alatti kanyonba ütköznek. Ennek eredményei lesznek aztán planétánk legnagyobb hullámai, amit ilyenkor a szörfösök vidámparkjaként emlegetnek.
A legnagyobb hullámot 2017 novemberében sikerült a portugál Rodrigo Koxának meglovagolnia – ez 24,4 méter magas volt, amellyel azóta is tartja a világcsúcsot a Szörf Világligánál, teljesítményével pedig bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is. Persze, nem kell extrémsportolónak lenni ahhoz, hogy részesei lehessünk a látványnak. Februárban sokan mennek fel az egyik, partközeli kilátópontra, ahol biztonságban, mégis élvezhető távolságból láthatják háborogni az óceánt, felületén óriás hullámtarajakkal. A településnek van egy weboldala, ahol élő kameraképekkel együtt adnak pontos előrejelzést a partra érkező méretes hullámokról; ez alapján jelenleg is figyelmeztetés van érvényben.
Március, amikor a sarki fény táncol
Az északi féltekén az Aurora Borealis (a délin az Aurora Austrais) egyike a természet leglátványosabb jelenségeinek. Volt idő, amikor az északi népek a decembertől áprilisig látható sarki fényeket egyszerre tisztelték és félték, transzcendentális hatást tulajdonítva a jelenségnek. Az eszkimók és indiánok olyan legendákban hittek, miszerint az égen megjelenő fények valójában az elhullott állataik vagy az elesett ellenség lelkének táncai, akik így mutatják, hogy megpróbálnak feltámadni.
Ma már tudjuk, hogy ezt a fényjelenséget a Föld északi és déli sarkánál a Napból a légkörbe jutó töltött részecskék keltik, amely késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg. Így tűnik olyannak, mintha a sötét égbolton egy zöld, vörös, kék színű selyemből szőtt függöny lebegne a csillagok között. Ahhoz tehát, hogy látni lehessen, egészen a sarkvidékig kell utazni, és ha a tiszta, sötét éjszakán a napszél is fúj, különleges égi showműsorban lehet részünk.
Április, amikor a Halál-völgye is életre kel
Extrém szárazsága és az akár 50 fok feletti nappali hőmérséklete miatt a földi pokolnak is nevezik az Észak-Amerika egyik legmélyebben fekvő részén elterülő Death Valley sivatagi birodalmát. A feljegyzések szerint 1913-ban itt mérték a legmelegebbet a világon: 34 Fahrenheit, azaz 56 Celsius fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Tavasszal azonban a Halál-völgy Nemzeti Parkba is élet költözik.
A már csapadékot is hozó időszakban a sivatagban pipacsok, zsályák, százszorszépek és sivatagi csillagfürtök kérnek maguknak kisebb-nagyobb területet a létezésükhöz minden évben. Ám ahhoz, hogy egy igazán különleges látványnak lehessenek tanúi az idelátogatók, amikor valósággal arany, lila, rózsaszín és fehér színekben ragyogó, végtelennek tűnő vadvirágtengerré változik ez a birodalom, sokszor a szerencsére is szükség van.
A legendás szupervirágzásnak nevezett jelenség jellemzően tízévente egyszer látható, csak tökéletes körülmények között következik be, és van, hogy kitolódik az ősz kezdetéig is. Így aztán erre valósznűleg még várni kell, hiszen legutóbb 2016-ban, előtte pedig 2005-ben volt tapasztalható, de a nemzeti park weboldalán folyamatosan tájékoztatják a látogatókat, hogy pontosan mikor és mekkora mértékű virágzás várható a Halál-völgyben.
Május, amikor a legpusztítóbb tornádók tombolnak
A tavasz nem mindenhol érkezik szeliden. Az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb, Közép-Nyugatnak nevezett földrajzi régiójában, amely 12 államot foglal magában, ez az évszak az egészen megdöbbentő meteorológiai jelenségek időszaka. Planétánk legnagyobb, legdühösebb tornádói ekkor születnek és kelnek útra, hogy kilométereken keresztül söpörjenek végig a térségben, épségben lehetőleg semmit nem hagyva maguk után.
Kevés olyan meteorológiai jelenség van, amely náluk félelmetesebben mutatná meg az embernek a természet hatalmasságát, a mindent legyőzni képes erejét. A világ öt legpusztítóbb tornádóját is a Közép-Nyugat térségben regisztrálták, közülük a leggyorsabb El Reno közelében tombolt, amelynek sebessége az óránkénti 483 kilométert is elérte, a 4,2 kilométeres szélességével pedig a legnagyobb szörnyeteg címet is kiérdemelte.
A 2013-as tornádó a Discovery Channel Viharvadászok című műsorában szereplő három coloradói tornádóvadász mellett további hét ember életét követelte. Azóta egyre több tornádóvadászatot szervező cég indít több napos túrákat, akik viharkövető technológiával felszerelkezve és szakértők vezetésével viszik a résztvevőket a forgószél még biztonságos, fotózható közelébe. Ez a cég például idén májusra már meg is hirdette az időpontokat 2800 dolláros részvételi díjtól kezdődően.
Június, amikor a Napot eltakarja a Hold
A napfogyatkozás a világ egyik legizgalmasabb természeti jelensége, amelyhez számos misztikus elképzelés fűződött. Volt, hogy a világ végét, az új idő eljövetelét látták benne, vagy egyenesen isteni közbeavatkozásnak tekintették. A bolygónkon idén két alkalommal is látható - egy teljes és egy gyűrűs napfogyatkozás formájában -, persze, nem mindenhol.
A teljes napfogyatkozás esetén, amikor a Hold elhalad a Nap előtt, és egy árnyéksáv vetül a Földre, bár a Hold látszólag nagyobbnak tűnik, mint a Nap, a jelenség szépségét az adja, ahogyan látható válik a Nap koronája, amelyet egyébként annak fénye elnyom. Ha valaki van olyan szerencsés, hogy pont olyan helyen él, amelyre ilyenkor az árnyék vetül, néhány percig megtapasztalhatja, ahogy a nappalt hirtelen éjszakai sötétség váltja fel.
A NASA weboldala szerint például idén december 4-én teljes napfogyatkozás lesz látható az Antarktisz, Dél-Afrika és az Atlanti-óceán déli részén, míg a június 10-i gyűrűs napfogyatkozás leginkább csak Kanadában, Grönlandon, Európában és így hazánk egy részén is megfigyelhető lesz. A következő teljes napfogyatkozás hazai megfigyelésére azonban 2081. szeptember 3-ig kell várnunk.
Ha kíváncsiak arra, milyen megdöbbentően csodálatos jelenségeket művel bolygónkon a természet az év többi hónapjában, tartsanak velünk cikkünk következő részében is.
Forrás: Condé Nast Traveler, NASA, National Park Service