Hétévente virágzó sivatag, toszkán sziklákról csordogáló termálvíz, indiánok által őrzött foltos tó és vízesésre ráhajló, fehér holdszivárvány - senki nem tud olyan gyönyörű dolgot alkotni, mint a természet. És ezt most újabb hat hónapra lebontva ismét megmutatjuk. A világ mágikus csodái, második rész.
Július: a legjobb idő a toszkán sziklák közötti termálvízben mártózáshoz
Mert van egy kis hőforrás Toszkánában, ahol szabadon, lépcsős sziklákon alácsorgó termálvízzel kínálja meg az utazót a természet. A vízesés Cecínából indulva Saturnia település előtt található, amelyet a Cascate di Gorello felirat is jelez. A Saturnia-hőforráshoz kapcsolódó Cascate di Gorello vízesése szolgáltatja ugyanis a 37 fokos termálvizet, amelyből másodpercenként 800 liter zúdul le a természetes úton keletkezett sziklakádakba és kis medencékbe a hegyek alatt. Van egy romantikus magyarázat a fürdő keletkezésére, de a helyiek szerint elég annyit elhinnünk, hogy a fürdőt már a rómaiak idejéből származó írásos emlékek is említik, később pedig a középkorban is rendszeresen használták.
A forrást elhagyva a víz egyre lassabban folyik lefelé, ilyenkor már érdemes keresni egy helyet, ahol a masszírozó hatását is megtapasztalhatjuk. Úgy tartják, hogy a Saturnia vízében lévő ásványi anyagok és gázok kedvezően hatnak a keringési és légzőszervi rendszerre, a vízben mártózás megújítja a bőrt, belsőleg fogyasztva pedig az emésztő rendszerre is jó hatással van. A zuhatag még a legmélyebb pontján is maximum egy méter mély, aztán a víz a lépcsős fürdőt elhagyva folyóként tűnik el a nádasban. Az ingyenes termál vízeséshez itt találnak térképet.
Augusztus: még az Atacama sivatag is kivirágzik
És ennek a hatalmas virágszőnyegnek a látványáért hétévente kelnek útra a természet szerelmesei. A sivatag alapvetően száraz, kopár, élettelen és csapadéktól mentes övezetnek számít a világ számos pontján, Chilében azonban néhány napja ez a fogalom káprázatos virágoskertet jelent - írta tavaly augusztusban a brit Metro magazin.
A Föld egyik legszárazabb területén, az Atacama-sivatagban, van, hogy évekig egy csepp eső nem esik. Növényeket is nagyjából csak hétévente látni, de az idei téli hónapokban hullott csapadékmennyiségnek köszönhetően a tavaly előtti virágzáshoz hasonlóan ismét számos színes virág borította be ezt a homokdűnés, vulkanikus területet. A helyről azt mondják, ha itt eső esik, azt olyan intenzitással teszi, mintha a világvége utolsó órája jelenne meg az ember szeme előtt. Ezt követően azonban a több mint kétszáz növényfajt felsorakoztató óriáskert látványáért turisták ezrei kelnek útra.
Szeptember: ekkor a legpöttyösebb az indiánok tava
A csak foltosként vagy pöttyösként emlegetett Klikuk-tó is a hely klimatikus sajátossága következtében kapta nevét. A kanadai Osoyos város közelében található, sóban gazdag vízű, szikes tó környékén a nyári hőmérséklet rendszeresen eléri a 38 fokot. Így aztán a június közepétől szeptember közepéig tartó időszakban a víz gyorsan párolog, az ásványi anyagok kikristályosodnak, a tó helyét pedig szépen lassan egy hálószerű, megkeményedett, kristályos járdarendszer veszi át. Ezek a kaptárszerű-mintázatot alkotó, apró száraz kiemelkedések kötik össze a háromszáznál is több, különböző méretű és mélységű medencét. A vizes foltokként megjelenő medencék pedig annak megfelelő színekben pompáznak, hogy hol, milyen és mekkora mennyiségű ásványi anyag koncentrálódott az adott területen.
A tavat nemcsak a világ egyik legmagasabb sótartalmú vizeként tartják számon, de ásványi összetétele miatt is a különlegesebbek közé sorolják. A magnézium, kalcium és nátrium-szulfát mellett még legalább nyolcféle ásványi anyagot, kis mennyiségben pedig ezüstöt, titánt is tartalmaz. Az első világháborúban például ezt a sót használták robbanószergyártáshoz is. De a legendák szerint egykor az indiánok is szívesen mártóztak meg benne a törzsi háborúk idején, hogy harcban szerzett sebeik gyógyulását meggyorsítsák. Mára azonban az indiánok körbekerítették a területet, csak távolabbról, egy kilátóról lehet megnézni. Előtte egy tábla hívja fel az arra járó turisták figyelmét arra, hogy a tó kulturális és ökológiai örökség, még ma is az okanagan nép gyógytava - írja az AtlasObscura.
Október: a háromszög szentsége
Ez a természeti csoda a jelen listában egy picit csúsztatás, egyrészt mert csak akkor csoda, ha annak tekintjük, másrészt pedig szép, tiszta időben az év jelentős részében megjelenik a szemünk előtt. Mert most arra a képzeletbeli, egyenlőszárú háromszögre gondolunk, amely az apró görög Éjina szigetéről látszik, és amelyet az athéni Parthenon, a Sounion-foknál található Poszeidón temploma és Aphaia temploma alkot.
Ezt mi legutóbb három éve egy októberi napon tapasztaltuk, amikor a pireuszi kikötőből hajóztunk az Égei-tenger három apró szigete: Ídra, Pórosz és Éjina között. Utóbbi szigetre a kora esti órákban értünk oda, amely talán a legjobb időpont ahhoz, hogy a sziget legfőbb látványosságát, Aphaia templomát naplementekor fotózzuk. Ilyenkor a lemenő nap fényében szinte rózsaszínre változnak a hatalmas, vaskos dór oszlopok, és tényleg képeslapra illő fotókat lehet készíteni. Állítólag ez a templom számít az Akropoliszon található Parthenon prototípusának is, és innen látható az előbb említett sokszög is, amelyet az ókorban a háromszög szentségének hívtak.
November: a holdszivárvány ráhajlik a vízesésre
Ezt a különleges jelenséget nem a Nap, hanem a Hold fénye hozza létre. Vagyis ahogy a hagyományos szivárvány, úgy ez is vízből és fényből keletkezik, de ez már gyönyörű tejfehér holdfény formában születik meg. Ott jön létre, ahol fényből és vízből gazdagon merített a természet. A világ legszélesebb (1708 méteres) vízesése, a Zambézi folyót tápláló Viktória-vízesés is például ilyen. Amint felváltja a Hold a Napot, megjelenik a Hold-szivárvány, majd elegánsan, halvány fehér ívben, egyre mélyebben ráhajol a vízzuhatagra. Pont úgy, ahogy felgyorsítva ezen a videón is látszik a negyvenedik másodperctől:
A hosszú záridővel fotózók nemcsak a vízesést tudják fátyolosabb hatásában megörökíteni, de a képeken - az egyébként szabad szemmel is inkább fehérként tapasztalható - ív a klasszikus szivárvány színeiben köszön vissza - írja cikkében a BBC, amely a Viktória mellett a Cumberland-vízesést, a kaliforniai Yosemite-vízesést és Hawaii aktív lávafolyásainak felkeresését javasolja azoknak, akik kiváncsiak a holdszivárvány jelenségére.
December: földöntúli fények cikáznak az égbolton
Bár számos utazási iroda gondosan összerakott ajánlata csalogatja a sarki fényre kíváncsi turistákat, sokan térnek haza csalódottan az aurora borealis-vadászatukról. A látványt ugyanis sem helyhez, sem időhöz kötve nem lehet garantálni. A szeptembertől márciusig tartó időszakban bármikor felbukkanhatnak a különleges fények, de talán a szezon közepén még nagyobb az esélyünk, hogy sikerrel járunk. Tavaly előtt szilveszter éjjelén Aryeh Nirenberg a Delta légitársaság New Yorkból Reikjavikba tartó járatán ülve az alábbi kisvideót készítette a gyönyörű légköri fényjátékról. A gépe 10 668 méter magasságban járt, amikor a repülő ablakán kinézve ez a látvány fogadta:
Így aztán egyáltalán nem lepődtünk meg azon a felmérésen, amely arra jutott, hogy a britek többségének bakancslistáján minden mást megelőz az az álom, hogy egyszer láthassák az Aurora Borealis jelenségét Norvégiában. Ugyanakkor a finnek is készülnek minden évben a fényvadász szezonra: a finn Kilpisjarvi településen például négy személyes, fűtött, buborék formára tervezett szánkókat is lehet bérelni egy-egy napra.
Az átlátszó, polikarbonát fedelű kabinokat a túravezető vontatja ki a tundrára a vendégekkel együtt, akik ha kigyönyörködték magukat a látványban, mobilon csöröghetnek a vezetőre, hogy húzza vissza őket a civilizációba. A fűtött, led-világítással is felszerelt buborékban babzsák, matrac és szarvasbőrből készült párnák, hálózsákok gondoskodnak a fényvadász túrázók kényelméről.