A dzsungel könyvének helyszíneire ma dzsiptúrákat szerveznek Indiában

Az elmúlt években sokan valószínűleg inkább a számos filmfeldolgozás egyikét látták, mintsem Joseph Rudyard Kipling könyvét olvasták volna, de kétségtelen, hogy A dzsungel könyvét mindenki ismeri. A
regényként is értelmezhető novellagyűjtemény 1894-ben jelent meg, apja, John Lockwood Kipling illusztrációival, majd rá egy évre követte a második rész is. E két kötetet rendszerint egybegyűjtve adják ki, egyszerűen A dzsungel könyve címmel. Folytatjuk a legismertebb filmek és kötelező olvasmányok helyszíneit bejáró sorozatunkat, dőljenek is hátra kényelmesen, és tartsanak velünk Maugli, Balu, Bagira és Sir Kán otthonába.

 

Rudyard KiplingForrás: Elliott & Fry - Bonhams / Wikipedia

Kipling a brit gyarmati Indiában, Bombayben született, hatéves korában Angliába küldték. Indiába 17 évesen tért vissza, majd egész életében sokat utazott: bejárta a világot, Anglián és Indián kívül élt az Egyesült Államokban, és egy ideig családjával rendre Dél-Afrikába járt üdülni. A dzsungel könyvét 1892-ben kezdte írni, első lánya, Josephine születésének környékén. (A kislány hat év múlva meghalt tüdőgyulladásban.) Ekkor az amerikai egyesült államokbeli Vermont államban éltek, ahol a család egy Brattleboro melletti gazdaságban bérelt egy kis kunyhót, amit Bliss Cottage-nek, örömkunyhónak neveztek el.

Mikor Josephine megszületett, Kiplingék vettek egy darab földet, és azon építettek egy házat: ez a Naulakha nevet kapta, Wolcott Balestier emlékére, ugyanis Kipling néhány évvel azelőtt vele dolgozott együtt a Naulahka (a szót rosszul írta) című regényen.

A regény (és a ház) a pakisztáni Lahore nevezetes erődje területén álló Naulakha pavilon után kapta a címét. A ház ma is áll, pár kilométernyire Brattleborotól, Dummerston Kipling Road-ján, sőt, ki is bérelhető könyvtárastól, biliárdasztalostól, és a pici privát múzeumával együtt. Wifi is van!

NaulakhaForrás: Daderot / Wikipedia

Maugli, Balu és Bagira otthonában csak képzeletben járt

Kipling ugyan sokáig élt Indiában, de meglepő módon A dzsungel könyvének helyszínén soha nem járt. Könyvekből és barátai ott készült fotóiból inspirálódott, azok segítségével helyezte Mauglit, Balut, Bagirát, Sir Kánt és a többieket Seeonee (ma Seoni) őserdeibe, noha a területnek nincs kifejezett őserdeje, és fekete párduc sem él ezen a vidéken, csak messze délen.

De a turizmus miatt természetesen gondoltak a könyv rajongóira is: India Madhja Prades államában, a százezres lakosú Seonitól mintegy harminc kilométernyire fekszik Amodagarh vadregényes kis erdeje, sziklákkal, tóval és kiépített ösvényekkel. Kitűnő kirándulóhely.

De a tigrisrezervárum jóval izgalmasabb és vadregényesebb!

Indiában ötven tigrisrezervátum létezik, mégpedig okkal, ugyanis Ázsiában e csodálatos állatokból mára legfeljebb négyezer él szabadon. Kilenc alfajukból három – a bali, a kaszpi és a jávai tigris – kihalt, kettő súlyosan veszélyeztetett: a szumátrai tigrisből 400-500 él vadon, míg a természetes élőhelyükön található dél-kínai tigrisek száma 20-30 körül lehet, bár ez csak becslés, ugyanis évtizedek óta nem láttak egyet sem.

Pench Nemzeti ParkForrás: Chaithanya Krishnan / Shutterstock

Kétszázkilencven négyzetkilométeren terül el az 1977-ben alapított Pench tigrisrezervárum Madhja Prades déli határán, és valamennyire átlóg Maharasthra állam területére is. Nevét a területet átszelő Pench folyóról kapta. A bengáli tigrisek mellett a területen többek között a jellegzetes kinézetű cibetmacskák (teste hátsó része nagy, a fejét alacsonyan tartja, és sörénye is van), aranysakálok, indiai farkasok, sülök, majmok, hiénák, vaddisznók, szarvasok, nilgau antilopok és ajakos medvék is megtalálhatók.

A közhiedelemmel ellentétben Balu nem barnamedve, amely nem is él ezen a területen, hanem jóval kisebb termetű ajakos medve. Ezeket a viszonylag kicsi, 60-90 centiméteres marmagasságú 55-90 (nőstényeknék 80-140) kilós állatokat idomítják is Indiában: ők a táncoló medvék.

Balu Srí Lankán élő rokonaForrás: Martin Mecnarowski / Shutterstock

A rezervátumban több „ismert", nyakörvvel megjelölt tigris él, közülük a leghíresebb a 2005-ben született Collarwali (neve hindi nyelven azt jelenti: az, aki nyakörvet visel). Közvetlen és barátságos állat, szívesen odamerészkedik a turisták dzsipjéhez, szereti, ha fotózzák, és az évek alatt sok-sok kölyköt szült.

Baghinnalawali a park szintén jól ismert nősténytigrise, bár ő valamelyest szégyellősebb Collarwalinál, de a turisták gyakran láthatják. Egy szomorú történet is fűződik hozzá: 2016 márciusában akkori négy kölykének egyikét nyolchónapos korában megmérgezték. Az elkövetőket szerencsére megtalálták, és le is tartóztatták. Meg kell még említenünk, BMW-t, a hatalmas hímet, aki nevét onnan kapta, hogy csíkjai – elforgatva – e három betűre emlékeztetnek.

A turisták októbertől júniusig látogathatják a parkot, a négyórás dzsipes szafarik naponta kétszer, hónaptól függően hatkor és fél hétkor, illetve délután kettőkor és fél háromtól indulnak. Természetesen szigorú szabályokkal, a látogatók és az állatok védelmében egyeránt.

Fehér márványsziklák Bhedaghat településén, Madhya Pradesh állam területénForrás: Sandyadav080 / Wikipedia

Mások szerint itt játszódik a Dzsungel könyve

Madhja Prades állam és egyben Közép-India legnagyobb tigrisrezervátuma, a Kanha, más néven Kanha-Kisli Nemzeti Park, amelyről szintén azt mondják, hogy ezen a területen játszódik Kipling regénye. Hozzá kell tenni, hogy jó száz évvel ezelőtt összefüggő dzsungel volt szerte a területen, így belefér, hogy Maugliék „élőhelyét" többfelé hirdetik.

A kis kancsilForrás: Polbkt / Shutterstock

A 940 négyzetkilométeren elterülő parkot 1955-ben alapították, a rezervátumot 1973-ban. Állatvilága nagyjából megegyezik a Pench rezervátuméval, de érdemes megemlíteni a pici, 50-80 centiméter hosszú, három kilós szarvasfélét, a pici kancsilt. 1968-ig őslakos emberek is éltek a park területén, ám a tigrispopuláció megtartása érdekében, meglehetősen tisztességtelen módon kitelepítették a baiga törzs tagjait egy gyakorlatilag élhetetlen területre.

Októbertől júniusig a park területén nyolc zónában indítanak szafarikat, szintén két turnusban: reggel fél hattól délig, illetve délután fél háromtól fél hétig.

A cikk elkészítésében a szerző munkáját ez a forrás is segítette.

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek