Shakespeare Rómeó és Júliáját senkinek nem kell bemutatni, még annak sem, aki nem olvasta, esetleg a belőle készült filmek egyikét sem látta, hiszen a világ egyik legismertebb története. A szerelmesek tragédiája jól bevált toposz az irodalomban, de az angol drámaíró nem maga találta ki a szomorú históriát. A pár története már feltehetőleg jó fél évszázaddal az 1591-ben írt darab előtt megjelent egy itáliai szerző, Luigi da Porto, majd Matteo Bandollo műveiben – az utóbbi francia változatának angol fordítását, átdolgozását ismerhette Shakespeare.
Valószínűsíthető, hogy Rómeó és Júlia a valóságban nem léteztek, az egymással gyűlölködő két nemesi család azonban igen, még Dante is megemlékezik róluk az Isteni színjáték Purgatóriumának Hatodik énekében. És mivel a két család létezett, teljesen mindegy, hogy Rómeó és Júlia valós személyek voltak-e. A lényeg az igaz szerelem, annak pedig léteznie kell – és hol másutt, mint Veronában.
Casa di Giuiletta
A Via Cappello 23. szám alatt áll a 13. századi épület, ami egykoron a Capulet, azaz a Del Cappello család otthona volt. Habár a lakhely valóságos, a többi a mítosznak állít emléket: a házat az évszázadok folyamán többször is átépítették, míg az 1930-as évekre már romokban állt – ekkor kezdtek neki egy komoly felújításnak, illetve újjáépítésnek, és akkor építették meg Júlia hálószobájának nevezetes erkélyét is.
Ennek jegyében a szoba bútorai között ott találjuk azt az ágyat is, amit Franco Zeffirelli 1968-as filmjében használtak. Az épület belsejében múzeumot rendeztek be, csodás freskókkal és egyéb műalkotásokkal, középkori ruhákkal, bútorokkal és használati tárgyakkal. A Casa di Giuiletta afféle turistacsalogató, és még csak nem is valódi mindaz, amit kínálnak benne.
Ám ez nem szegi a kedvét a turistáknak: a pici udvarba ingyenes a belépés, ezért jó eséllyel tömeg álldogál az erkély alatt, ahova viszont már hat euróért lehet felmenni. És mivel szerencsehozónak tartják, az udvaron álló Júlia bronzszobrának fényesre koptatott melleit is mindenki igyekszik megsimogatni.
És amíg korábban a világ minden sarkából idesereglett szerelmespárok az épület utcafronti falára írták fel a nevüket, addig ma már levehető panelekre tehetik azt, amelyek telis-tele vannak nevekkel és szívecskékkel, és persze, jó szokás szerint rengeteg lakatot is találunk.
A Casa di Guiletta szomszédságában pedig üzletek sorakoznak, amelyek mindenféle ajándékot kínálnak a szerelmeseknek sok-sok piros szívvel. És amit még feltétlenül érdemes tudni: hétfőnként Júlia házában házasodni is lehet, majd az erkélyén fotózkodni. Ilyenkor nincs tömeg, legfeljebb az egymást követő násznépek váltják sűrűn egymást.
Casa di Romeo
Ugyan nem ismert annyira, mint Júlia háza, de ha már Verona, akkor a Montague, azaz a Montecchi család tragikus végzetű sarjának, Rómeónak is dukál egy ház. A Via Archa Scaligiere 2. szám alatt áll a nagy boltíves kapujú középkori eredetű épület, de csak kívülről lehet megszemlélni, ugyanis az épület magántulajdon. Azért ennek a falára is szeretnek írni a szerelmespárok, de csak módjával.
Tomba di Giulietta
A szerelmespár mítoszát követve akár Júlia sírját is megtekinthetjük. A vörösmárvány szarkofág az egykori San Francesco al Corso kolostor udvarán állt, és mert a történet idején ez volt az egyetlen ferences kolostor a városfalon kívül, szinte magától értetődőnek tűnt, hogy ez csakis Júlia végső nyughelye lehetett.
E hagyomány ellenére sok-sok esztendőn át mégis ivóvályúnak használták a fedetlen, töredezett szélű szarkofágot – már csak azért is került olyan rossz állapotba, mert a letört márványdarabokat talizmánként hordták maguknál az emberek. Az 1930-as években a kőtömböt végül a kicsi, ódon kolostor kriptájában helyezték el – amely ma a GB Cavalsaselle freskómúzeumnak ad helyet. Természetesen látogatható, bár tényleg nem több egy darab márványnál.
Házasodjon Veronában!
Ugyan mi lenne a legstílszerűbb módja odaadni magunkat az igaz szerelemnek Rómeó és Júlia városában? Nem, nem az öngyilkosságra gondolok, hanem a házasságra. És Veronában ezt bizony több helyen rendre meg is teszik, olyannyira, hogy szolgáltatás is épült rá. A város különböző helyein futószalagon mennek a polgári esketések: Júlia erkélyét már említettük, ahol a balkon mögötti „hálószobában" zajlik a ceremónia.
További eskető helyszínek találhatók a Palazzo Barbieri városházán, a Palazzo della Ragione épületében vagy a már említett freskómúzeumban, ahol Júlia szarkofágja található, és ahol 400 illetve 200 euróért adják össze a párokat, míg az eskütétel Júlia erkélyén 50 euróba kerül. Ezeken kívül még legalább egy tucatnyi villa kínál hasonló lehetőséget szerte Veronában. Helyszínenként különböző kategóriájú ceremóniák rendelhetők, 30 és 60 percesek, és aki netán így szeretne megesküdni, ne feledkezzék meg róla, hogy a szokásos kellékek mellett dokumentumokkal is készülni kell.