Jane Austen manapság is a legnépszerűbb szerzők között van. Egészen máshogy gondolkodott és írt, ahogy az akkoriban szokás volt, a világlátása pedig ma is érdekes, mi több, modern. Austin ízig-vérig lázadó nő volt. Gyerekkorától kezdve sokat olvasott, méghozzá kedve szerint, és sok olyan könyv is a kezébe jutott, ami nem lett volna illendő egy kisasszony számára. Már kamaszkorától fogva írt, és egész életét annak szentelte. Noha egyszer kapott csak házassági ajánlatot, és a két fiatal remekül megértette egymást, a férfi családja nem akarta, hogy fiúk egy lelkész lányát vegye el, így hamar megakadályozták egybekelésüket.
1800 decemberében Austen anglikán lelkész apja váratlanul lemondott tisztségéről, nyugalomba vonult, majd a kor előkelőségeinek divatját követve a család Steventonból, a csendes, apró falucskából Bathba költözött. A város Austen két regényének is helyszínéül szolgált: ugyan A klastrom titkát már a századforduló előtt befejezte, később beleszőtte bath-i tapasztalatait is, a Meggyőző érveket pedig már azután írta, hogy elköltözött onnan. De nem szeretett ott élni. Csupán akkor tetszett neki, amikor még a család költözése előtt látogatóba érkezett a pezsgő kulturális életű, divatos fürdőhelyre – akkoriban még Bath hangulata egészen elvarázsolta.
- Ez valóban méltó biztosíték; így már bátrabban folytathatom. Épp annyira kellemesnek találja Bath-t, mint amikor az a megtiszteltetés ért, hogy ugyanezt a kérdést első ízben feltehettem?
- Igen, pontosan - sőt, még inkább.
- Még inkább! Vigyázzon, mert még elfelejt idejében ráunni! Hat hét elteltével rá kell unnia.
- Nem hiszem, hogy ráunnék, ha hat hónapot kellene is itt töltenem.
- Londonhoz mérve Bath-ban kevés a változatosság, erre mindenki rájön, minden esztendőben. „Megengedem, hat hétig Bath meglehetősen kellemes; ezen túl azonban nincs unalmasabb hely a világon!" Minden rendű-rangú embertől hallhatja ezt, aki rendszeresen idejár minden télen, hatheti tartózkodását tízre, vagy éppen tizenkettőre nyújtja, s végül csak azért megy el, mert nem áll módjában tovább maradni.
(A klastrom titka, fordította: Borbás Mária)
A mintegy nyolcvankilencezres lakosú Bath Anglia délnyugati részén fekszik, nagyjából huszonöt kilométernyire délkeletre Bristoltól és a bristoli öböltől. Itt található az Egyesült Királyság egyetlen természetes melegvizes forrása, így Bath már sok-sok évszázada gyógyfürdőiről híresült el. Már a rómaiak is kihasználták a hely természet adta ajándékát, és a középkori Angliában is rendre szívesen ejtőzött itt az arisztokrácia, de igazán felkapott, divatos hellyé a 18. század végére vált.
A városképet alapvetően meghatározzák rokokó és neoklasszicista épületei, 1987-ben az UNESCO a világörökség részévé is nyilvánította.
Austen bath-i évei alatt öt különböző helyen is élt, 1801. és 1804. között a Sydney Place 4. szám alatt volt a család otthona. Ma emléktábla jelzi az épület falán a neves egykori lakót, aki ott dolgozta át A klastrom titkát. Austen hálószobájának ablaka a Sydney Gardenre (egykori nevén The Pleuse Gardens, azaz az Élvezetek Kertje) nyílt, a város divatos korzózóhelyére, szociális életének egyik központjára, hangversenyek és zenés reggelik színhelyére. Az írónő szeretett sétálni, és szívesen töltötte az idejét a park fái alatt.
Bath turizmusa sokoldalú, Jane Austin igazi rajongói számára pedig kihagyhatatlan, ezért a város mindent megtesz, hogy méltó módon őrizzék az írónő emlékét. A Jane Austen Centre egy György-kori házban kapott helyet közel az Austen család egyik egykori lakóhelyéhez, a Gay Street 40. szám alatt. A múzeum előtt a biztonság kedvéért maga az írónő álldogál, hogy megkönnyítsék a látogatók dolgát. Odabent megtekinthetünk egy két éven át nagy gonddal készült viaszszobrot is, ami a lehető leghűbben adja vissza, hogyan is nézhetett ki valójában Austen.
A korhű ruhákba öltözött vezetők elmesélik, hogyan élt az Austen család Bath-ban, hogyan hatott a város az írónő munkásságára, majd a kiállításon sok-sok korabeli tárgyat és öltözéket nézhetünk meg. Aki szeretne magára ölteni egyet a ruhák közül, az megteheti, persze nyilván csak egy másolattal, aztán fotózkodhat benne, akár magával Austennel is – a program egyetlen hátránya, hogy bizony sokan élnek a lehetőséggel.
A kiállítótér mellett található a The Regency Tea Room, amit egyszerűen csak kávézónak is nevezhetnénk, de nem tesszük, mert a lényeg épp Austen korabeli hangulatának a megidézése, sok porcelánnal, teával, forró csokoládéval, süteményekkel és főkötős felszolgálókkal.
Aki egyébként vonzódik a történelmi divathoz, feltétlenül látogassa meg a The Fashion Museumot a Bennett Streeten: a csaknem százezer darabot számláló gyűjteményben a Shakespeare-korabeli díszes kesztyűtől kezdve a mai dizájnerek díjnyertes munkáin át számos kor viseleteit megcsodálhatjuk. És itt is kipróbálhatjuk, milyen érzés György-korabeli és viktoriánus ruhákba bújni.
Austen nyomdokain járva keressük fel Bath egyik legelőkelőbb éttermét, a The Pump Room Restaurantot, ugyanis nem csupán sűrűn járt oda, de a bath-i élményeket feldolgozó két regényébe is rendre beleírta. Igazi brit étteremhez illően más-más idősávban, annak rendje és módja szerint lehet reggelizni, ebédelni, teázni és uzsonnázni. A weboldaluk szerint „délután négykor vagy később" zárnak, bármit is jelentsen ez.
Az állandó látnivalók mellett természetesen hagyományosan is rendre ünneplik Austent: idén szeptember 11 és 20. között rendezik meg a Jane Austen Festivalt, ami rendre olyan, akár az időutazás: a fesztivál ideje alatt, mintha Bath-t az 1800-as évek elejére repítették volna, és korabeli öltözetű emberek lepik el a várost, olyan bálokon, táncesteken vehetünk részt, amilyeneken Austen is megfordulhatott. Az írónő könyvei iránt rajongók úgy érezhetik magukat, mintha belecsöppentek volna az egyik művébe.