Goethe, Voltaire, Balzac, Oscar Wilde, Mark Twain és Thomas Mann – az irodalom nagyjai éppúgy szerepeltek a világ első parfümházának megrendelői között, mint királyok és hercegek. Napóleon pedig még olyan csizmát is készíttetett magának, amiben elfér egy üveg ebből a kölniből, és mivel mindig kéznél volt az illatszer, magára is locsolt belőle egy egész üveggel mindennap.
Nem véletlen, hogy a kölni szót használjuk több nyelven is az illatszerekre, de míg manapság a kölni, vagyis az eau de cologne a parfümhöz képest gyengébb, jóval kevesebb illatanyag-koncentrátumot tartalmaz, addig háromszáz évvel ezelőtt pl. a világ csúcsillatszerének számított.
Ebbe az időbe kalauzol vissza minket a kölni Farina parfümház, amely miatt a kölni a mai napig fogalom. Múzeumuk és mintaboltjuk ugyanabban az épületben található, ahol 1709-ben a névadó Johann Maria Farina elkezdte a számára gyors elismerést, sikert és hírnevet hozó kölnivizek gyártását.
Egy tavaszi reggel illata hívta életre a világ első kölnijét
A 18. század elején elviselhetetlen szagok terjengtek a városokban. Erről leginkább a csatornázás és a rendszeres tisztálkodás hiánya tehetett. Státuszszimbólum volt például a fürdőkád, de ez közel sem jelentette azt, hogy használták is. Különböző illatanyagokkal már ekkor is szokás volt megpróbálni elnyomni a kellemetlen szagokat, de ezek jellemzően nagyon nehéz illatok voltak: rózsaolaj, szantál, fahéj, levendula, tömjén.
Farina olasz földről érkezett Kölnbe, onnan hozta magával a könnyed, citrusos illatok emlékét. 1708-ban azt írta az otthon maradt testvérének, hogy egy olyan illatot szeretne megteremteni, ami a tavaszi reggel illatára emlékezteti; arra, amilyen a citrusliget illata volt eső után a szülőföldjén. Ebből az elképzelésből született meg 1709-ben az az illatosított víz, ami Farinát végül világhírűvé tette.
Az akkor újdonságnak számító könnyű, gyümölcsös illatok mellett más újításokat is bevezetett. Arábiai példát követve csak kitűnő minőségű borból, sokszori lepárlással készült szeszt használt a hozzávalók elegyítésénél, míg máshol rossz minőségű, és ezért büdös alkoholokban oldották fel az illatanyagokat. De Farina volt abban is az első, hogy reprodukálni tudta újra és újra ugyanazt az illatot.
A világ első kölnijét ma is változatlan recepttel készítik. Van benne citrom-, narancs-, bergamot esszencia és egyéb citrusfélék, valamint cédrus. De mivel Johann Maria Farina már 1709-ben is elővigyázatosan, kódnyelven írta le a hozzávalók pontos mennyiségét, ezért mindig csak a parfümmesterek tudhatják a receptet. Aki kíváncsi az illatára, akár webshopból is rendelhet apró kiszerelésben vagy lakásillatosítóként a világ első kölnijéből.
Az új, könnyed illatnak, amit Farina kölni víznek nevezett, nagyon gyorsan híre ment. Ezzel Köln is felkerült a luxustermékek térképére. A következő évszázadokban pedig koronás fők és a kor hírességei adták egymásnak a kilincset, hogy beszerezzék A kölnit.
A Farina parfümház archívumai szerint a királyok és királynők mellett a megrendelőik között voltak az irodalmi, a gazdasági, a tudományos és a társasági élet fontos alakjai is. Többek között Voltaire, Goethe, Humboldt, Balzac, Flaubert, Mark Twain és Oscar Wilde is. A 20. században pedig olyan hírességek rendeltek kölnit a Farina háztól, mint Thomas Mann, Marlene Dietrich, Indira Gandhi, Romy Schneider és Lady Di. De 1925-ben iktattak egy megrendelést például Lehár Ferenctől is.
Időutazás az alapító Farina idejébe – vezetett túra a kölnimúzeumban
Az első kölniház ma is ugyanott áll, ahol alapítója, Johann Maria Farina elindította. Közben számos átépítésen esett át az épület, de több helyiség funkciója is változatlan maradt az évszázadok alatt. Azonban míg régen az előkelő megrendelőket fogadták a félemeleten, most azok nyernek ide bebocsátást, akik bejelentkeznek egy vezetett túrára.
A túra különlegessége, hogy egy korhű ruhába öltözött idegenvezető Farina szerepét felvéve „visszarepít minket az időben". Így a túra részeként egy miniszíndarabot is kapunk, az idegenvezetőnk pedig nagyon komolyan veszi a szerepét. Kérdezhetünk tőle bármit az életéről vagy a parfümgyártásról, ő felkészülten és örömmel válaszolja meg a kérdéseinket.
A titkos receptet persze tőle sem fogjuk megkapni, de annak, aki jól ért angolul vagy németül, mindenképp érdemes bejelentkeznie egy ilyen vezetett túrára, hiszen így betekintést nyerhet olyan helyiségekbe, ahová amúgy nem jutna be. Ilyen például Farina régi laborja. Ma itt a túra részeként különböző, a parfümgyártásban gyakran használt illatokról, azok eredetéről és begyűjtésükről hallhatunk sok-sok műhelytitkot.
1. Ne legyen rajtunk parfüm, és lehetőleg illatos tusfürdőt, testápolót se használjunk, amikor új illatot készülünk választani!
2. Egyszerre ne próbálkozzunk több illattal, mert nagyon gyorsan eltompul a szaglásunk. Ha kávét szagolunk, segít valamennyire, de jobb, ha hosszan tudunk ismerkedni egy illattal.
3. Először jó ötlet a tesztcsíkokat használni a drogériákban, de ha megtetszett egy illat, mindenképp próbáljuk ki a saját bőrünkön is, mert lehet, hogy úgy teljesen más illatokat mutat. A legjobb a csuklónkra rakni a parfümöt.
4. De semmiképp se dörzsöljük össze a csuklóinkat! És egyáltalán, semmilyen bőrfelületbe ne masszírozzuk, azzal ugyanis roncsoljuk a szerkezetét és az illatát!
5. Ha nagyon tetszik egy illat, akkor se vásároljuk meg azonnal, ugyanis idővel más jegyei lesznek meghatározóak a parfümnek, mint a legelején. Szakítsunk időt arra, hogy sétálgassunk, és időnként újra és újra megszagoljuk az illatot, hogy érezhessük a változásait, és eldönthessük, hogy minden stádiumában tetszik-e a kiválasztott parfümünk.
Egy másik teremben az elmúlt három évszázad leghíresebb vásárlóiról és az ikonikus csomagolásokról tudhatunk meg számos érdekességet. Van itt például olyan üveg, amit Kandinszkij tervezett, de megnézhetjük az eredeti üvegcsét is, az ún. Rosoli-üveget, amiből egyetlen darab annyiba került a 18. században, amennyi egy állami tisztviselő havi fizetése volt. Ilyenből locsolt magára naponta egyet Napóleon.
Van kiállítás az utánzatokból is, az évszázadok alatt számos jobban vagy rosszabbul sikerült másolat született. Az ezzel kapcsolatos levelezésekből és perekből szintén egy kisebb könyvtárnyi archívuma van a múzeumnak. Az egyik leghosszabban húzódó ügynél pedig az eredetileg perbe fogott utánzatgyártó unokája vágta át a gordiuszi csomót azzal, hogy átnevezte a parfümöt, amit árult. Mára ez a márka, vagyis a 4711 is történelem. Mintaboltjuk és múzeumuk a kölni dóm közvetlen közelében van. Náluk akár olyan workshopra is benevezhetünk, ahol parfümőrök segítségével magunknak készíthetjük el az egyedi illatkompozíciónkat.
Szerencsére, ha Kölnben járunk, nem kell választanunk, mert könnyen megnézhetjük mindkét helyet, vagyis az első kölniházat, a Farinát, és a mára talán még híresebb 4711-et is. Mintaboltjaikban ingyen körülnézhetünk, de ha szeretnénk valami apróbb szuvenírt is hazavinni tőlük, akkor sem kell mélyen a pénztárcánkba nyúlnunk: néhány milis kiszereléseket és egyéb illatosított szuveníreket már pár euróért is találunk náluk.