A sokat szidott közösségi média talán mindannyiunkat rávilágított arra, hogy nincs még egy Földünk, és nem várhatunk tovább. Már ma cselekedni kell, hogy gyerekeink, unokáink számára is megfelelőek, de legalább jobbak legyenek az életfeltételek. Az alábbiakban dietetikusunk gyűjtötte össze a leghasznosabb hulladékcsökkentő és környezetkímélő tippeket, tanácsokat, amelyeket minden étkezés alkalmával, még az utazás során is érdemes használnunk, követnünk.
A klímaváltozás itt van, elkezdődött, érezzük, nem is kell róla cikkeket, kommenteket olvasni. Egyre melegebbek a nyarak, szélsőségesebb az időjárás, egyre több fajt fenyeget a kihalás veszélye, mindent elborít a műanyag és egyéb hulladék, és gyakoribbak a természeti katasztrófák is. Sürgősen cselekedni kell, egyénileg, csoportosan és társadalmi szinten is. De nem pánikolni kell, mert ha lefagyunk, azzal pláne nem segítünk a megoldásban.
Ráadásul ez a téma néha egészen különös irányt vesz, pl. óriási biznisz lett a zero waste mozgalomból, és ahelyett, hogy a minimalista, recycling stílusú életmódra törekednénk, egyre több terméket próbálnak ránk sózni, hogy így legyünk zero hero-k. Szerencsére azért többnyire mindig van köztes út.
Csak egy dolog biztos: a változás
Ha a dolog pozitív oldalát nézzük, a médiából ránk zúduló elborzasztó hírek, képek és videók talán még azokat is változtatásra sarkallják, akik eddig a carpe diem életszemlélet mellett nem gondoltak a holnapra. Azok, akik már eddig is jócskán kivették a részüket a környezetvédelemből, még magasabb fokozatra kapcsolnak. Az átlagemberek pedig csak kapkodják a fejüket, hogy hol van az az egészséges és élhető zóna vagy határ, ami mellett még a mindennapok öröme is átélhető kényszerű lemondások nélkül, vagy lelkiismeret-furdalás elkerülése mellett. Például, hogy befizessenek-e a következő repülőútra, vagy maradjanak inkább otthon és a hazai tájban gyönyörködjenek.
A jövőnkért aggódás egyre inkább megsemmisíti azt, hogy a mában, a jelenben éljünk, és ez az újfajta lelki eredetű betegség külön nevet is kapott klímagyász, klímaszorongás címen. A döntés és a változtatás sokszor nehéz, bár ha valaki rááll erre az életszemléletre, akkor egyre jobban belejön és élvezni is fogja. Később pedig talán a saját hiteles példáján keresztül fogja terjeszteni, előbb a családjában, majd a barátok, kollégák, szomszédok körében, míg nem a saját mikrokörnyezete mini-influenszerévé nem válik.
A saját motiváció szerepe
Ahogy az életmódváltás, étrendváltoztatás terén, úgy a környezetvédelem, hulladékcsökkentés terén is fontos, hogy a céljaink és a megoldásaink egyénre szabottak legyenek, hiszen nem vagyunk egyformák. Más a szociológiai hátterünk, a múltunk, a szokásaink, a hagyományaink, a kultúránk, a hitünk vagy a hitrendszerünk. Inspirálódhatunk különféle blogok, vlogok, videók, filmek, klipek, csoportok, klubok, előadók, cikkek, hírlevelek, magánbeszélgetések, celebek révén, de ha az ott látott, hallott, olvasott tanácsokat nem tudjuk magunkénak érezni, hamar elbukunk, és jön a bűntudat, meg a rossz érzés.
Sokan itt fel is adják
Van, akit az hajt előre, hogy szeretné látni a már megszületett gyerekeit egy biztonságos világban felnőni,; más még éppen a családalapítás előtt van, és a leendő gyereke, unokái számára szeretne megfelelő „örökséget", mintát adni. Aztán van, aki az állatokért vagy a növényekért aggódik, míg más mindezekért együtt, vagy egyszerűen csak magáért, mert még annyira fiatal (akár lehet gyerek is), hogy előtte az élet, és szeretné, ha lenne beleszólása, hogyan és milyen körülmények között nő fel.
Mindegyik út jó lehet, a tolerancia ebben is fontos. Nincs mindenki számára egyaránt üdvözítő megoldás. Ráadásul az a szép ebben a folyamatban, hogy amire tegnap még azt mondtuk, hogy „na, ezt én biztosan nem", az holnapra már egy bevállalható alternatívának tűnhet. Ilyen például az intimkehely, a mosható betét vagy -pelenka, esetleg az örökre szóló borotva. A cél, hogy legyen célunk és legyünk türelmesek is – bár pont időnk nincs, mert a negatív változások egyre gyorsulnak. Egy idő után azonban a legtöbb dolog annyira megszokottá válik, hogy szívesen haladunk tovább, és sajátítunk el újabb „less waste" (kevesebb szemetet termelő) szokásokat.
Jöjjenek tehát a tippek!
A környezettudatos ételkészítés és csomagolásnak a célja, hogy minél kevesebb hulladékot, felesleges anyagot termeljünk vele. Ezt elérhetjük úgy is, hogy eleve nem is keletkezik hulladék, vagy akár úgy is, hogy ami hátra marad, azt újrahasznosítjuk mi magunk, vagy szelektíven gyűjtjük, és így végül „mások" gondoskodnak erről. Éppen ezért a zero waste, vagyis a nulla hulladék mellett már az is valami, ha a „less waste", vagyis kevesebb hulladék hashtag lebeg a szemünk előtt. Nem feltétlenül cél ugyanis, hogy az évi szemetünk elférjen egy befőttes üvegben, mert elsőre ez nagyon nagy lépés lehet, de törekedni persze lehet rá.
1. Kerüljük az egyszer használatos műanyagokat!
A „single use plastic" az egyik legnépszerűbb kulcsszó az utóbbi évek netes kereséseiben. Nem véletlenül, hiszen a vásárláskor használt műanyag zacskók, az italos palackok, vagy az egyszeri használat után kidobott műanyag poharak, tányérok, evőeszközök, szívószálak nem igazán bomlanak le belátható időn belül, és emiatt durva károkat okoznak az élővilágban, amikor a folyókba, tengerekbe, óceánokba, vagy akár csak a talajba kerülnek. Kézenfekvő, hogy elsőként ezeket helyettesítsük tartós, többször használatos eszközökkel.
Legyen például saját kulacsunk (nekem régóta van, flamingós, ami ráadásul ma már menő is)! A kulacsunkat vigyük magunkkal mindenhova, és ahol iható a csapvíz, töltsük újra! Mondjuk nemet a műanyag szívószálra is! Ha higiéniai vagy fogászati okból szükséges, még mindig dönthetünk a fém vagy a bambusz mellett, esetleg próbáljuk meg a száraztésztát!
Az elviteles kávét, teát kérhetjük saját, tartós műanyagból vagy fémből készült, fedeles pohárba. A műanyag evőeszközök helyett pedig tegyünk a táskánkba fém, vagy ha a súly is számít, fa vagy bambusz evőeszközt, és mellé egy könnyebb, hasonló anyagú tányért! Az pedig már remélhetőleg mindenkinek a könyökén jön ki, hogy a nejlonzacskó a vászon, textil, fonott, hálós vagy tartós műanyag szatyorral simán kiváltható. Könnyű rászokni, és ha időben jelezzük, vásárláskor sem okozhat gondot, ha az eladót megkérjük, hogy ebbe mérje ki a megvásárolni kívánt árut.
2. Csökkentsük a papírhulladék mennyiségét is!
Mert bár a papír nagyobb százalékban újrahasznosítható és kevesebb ökológiai bakit okoz, a feleslegesen kivágott fák azért mégis fájnak a természetnek. Aki igazán elkötelezett, visszatér a nagyszüleink szokásához, és textilzsebkendőre vált – bár higiéniai okokból azért érthető, ha nem mindenki rögtön ezzel kezdi meg az ökológiai lábnyoma csökkentését. Semmi gond, a sütésnél-főzésnél használt konyhai papírtörlő és a papír szalvéta elhagyása, kiváltása már sokkal könnyebben fog menni.
A papírtörlő helyett szimplán egy nedvszívó konyharuha is megteszi, bár ezt meg mosni kell, és itt elgondolkodhatunk, vajon a mosáshoz használt víz és a mosószer a rosszabb, vagy a papírhulladék. A textilszalvéta már sokkal barátságosabb megoldás, ráadásul nagyon esztétikus és ünnepi tud lenni a teríték, vagy akár a utazó elemózsiás pakk egy szépen vasalt textil szalvétával (a mosás kérdése itt is jogos).
Na, de mibe csomagoljuk a szendvicset? A folpack és az alufólia helyett nekem eléggé jól bevált a saját készítésű (sokat emlegetett) méhviaszos kendő, amihez régi, kidobás szélére sodródott konyharuhát és terítőt tudtam megmenteni. Ráadásul otthon a bolti ár töredékéért elkészíthető, tetszőleges méretben. Ebben elvihetjük a gyümölcsöt is, vagy lefedhetjük a hűtőben tárolt tálakat, tányérokat is.
3. Ne etessük a szemetest!
A Felelős Gasztrohős által, ezen a néven futó kampány célja az élelmiszerpazarlás csökkentése. Nem is gondolnánk elsőre, de a felesleges megvett, majd kidobott ételekkel is szennyezzük a környezetet. Maga az előállítása, a szállítása, csomagolása, majd a lebomlás révén is, mivel kárba ment azzal, hogy nem fogyasztottuk el. Éppen ezért törekedjünk arra, hogy annyi ételt halmozzunk fel otthon, vagy vigyünk magunkkal az utazásra, ami biztosan el is fogy!
Érdemes eleve zárható műanyag vagy üveg (bár ez nehezebb és törékeny) dobozzal, befőttes, csatos vagy akár fém üveggel is felkészülni, ha esetleg egy éttermi étkezés után a maradék elcsomagolása lenne a feladat. Ne vásároljunk mega, családi kiszerelést, ha nem garantált, hogy a termék lejárata előtt felhasználjuk! A romlandó termékekből különösen fontos, hogy csak kis mennyiség legyen nálunk, mivel útközben a hűtés sem feltétlenül megoldott, hacsak nem rögtön hűtőtáskával, -tasakkal utazunk, ami azért megnehezíti a mobilitást (főleg ha csak hátizsákos turisták vagyunk).
4. Amit lehet, kölcsönözzünk vagy kérjünk kölcsön!
Fő a minimalizmus! Jelentősen csökkenthetjük a kiadásainkat és a később sok helyet is foglaló tárgyaink, cuccaink mennyiségét, ha az olyan dolgokat, amiket tényleg csak egy utazásra használnánk, kölcsönözzük. Ilyen lehet például egy extra méretű bőrönd, egy nagyobb kapacitású fényképezőgép, vagy a legtöbb, eszközigényes sport esetében a felszerelés (síelés, snowboard, búvárkodás...). Lehet, hogy már eleve nagyobb kedvvel indulunk útnak egy újabb kalandra, ha nem köteleződünk el teljesen egy nagyértékű vásárlással mondjuk egy olyan sport mellett, ami később nem lesz a kedvencünk. Persze még ekkor is jobb, ha túladunk rajta, mint sem tárolgatjuk feleslegesen.
5. Törekedjünk a fenntartható étrendre!
Külföldön persze ér megkóstolni az egzotikus ételeket, italokat, de ezek a hazai étrendünkben inkább csak ínyencségek legyenek, és keressünk helyettük helyben termesztett, ezáltal keveset utaztatott csemegéket.
A végére pedig nem maradt más, mint hogy a mégis megtermelt, valóban felesleges hulladékot gyűjtsük szelektíven, és tartsuk be az ehhez szükséges néhány szabályt, hogy valóban újrahasznosítható legyen a hulladékunk!
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.