A csomagolt élelmiszereken található szöveges, táblázatos és piktogramokkal, ikonokkal feltüntetett információkat összefoglalóan élelmiszercímkének nevezzük. Ember legyen a talpán, aki egy rohanós bevásárlás során képes eligazodni a sok szövegen és a számokon, jelzéseken. Már pedig ezek mind értünk, fogyasztókért vannak, azért, hogy felelős döntés alapján vásároljuk meg az adott terméket. Hiszen minden ember más, mások a táplálkozási igényei és szükségletei.

A gyártóknak minimális felületre kell bezsúfolnia igen sok (kötelező és önkéntesen feltüntethető) információt, amit gyakran nehéz elolvasni, és akár értelmezni is. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban kitérek néhány hasznos tájékozódási pontra.

Mit árul el az élelmiszercímke?

Az élelmiszercímke szerepe a tájékoztatás, amely sok hasznos információt tartalmaz a termék összetételéről, a valós és a lehetséges allergéntartalmáról, az egy adagra, ill. 100 grammra vagy 100 ml-re vonatkoztatott tápértékről, az előállítás/beszerzés, csomagolás helyszínéről, a javasolt adagolásról, felhasználásról, elkészítésről, a fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési időről, a javasolt tárolási módról és a termék különleges tulajdonságairól (az aktuális jogszabályok alapján persze nem írhat akármit a gyártó, forgalmazó).

Utóbbiakról fontos tudni, hogy az élelmiszerek csomagolásán feltüntethető egészségre vonatkozó állítások nem téveszthetik meg a fogyasztót, nem ösztönözhetnek túlzott fogyasztásra, nem tulajdoníthatnak olyan megkülönböztető pozitív jellemzőt, tulajdonságot a terméknek, amellyel az nem rendelkezik, vagy ugyanezzel a táplálkozási előnnyel más termék is rendelkezik.

Ha elég alaposan áttanulmányozzuk a címkét, akkor lényegében minden szükséges információnk meglesz arról, hogy a termék nekünk való, beleillik-e az aktuális étrendünkbe vagy sem. Jó, ha van némi alapvető táplálkozástudományi tudásunk ahhoz, hogy ne legyünk könnyen befolyásolhatók pro vagy kontra.

Nézzünk pár példát az összetevők listájáról!

Fontos tudni, hogy az élelmiszerek összetevőit részletező listán az van elöl, amiből mennyiségét tekintve a legtöbb van az adott termékben. Így, ha például valamilyen gyümölcsös jellegű terméken maga a gyümölcs szerepel leghátul (a százalékot is elolvashatjuk persze) a listában, akkor gyanakodjunk, hogy az inkább csak az ízesítést jelenti, és nem egyezik meg a termék tápértéke a friss, nyers gyümölcsével (például egy üdítő esetében).

Ha az a célunk, hogy minél kevesebb cukrot fogyasszunk, könnyen becsaphatjuk magunkat, ha nem vagyunk elég körültekintőek. Mert a cukor, az úgynevezett hozzáadott cukor - és nem a termékek alapanyagainak természetes cukortartalma - nemcsak ezen a néven szerepelhet az összetevők közt, hanem akár így is: szukróz, szacharóz, fruktóz/gyümölcscukor, tejcukor/laktóz, dextróz, maltóz, invertcukor, melasz, keményítőszirup, kukoricaszirup.

Ha már cukor, akkor nem kerülhetem el a fruktóz (gyümölcscukor) említését sem. Azt a terméket, amelyben ezt az édesítőszert találjuk, bármennyire is természetes eredetűnek érezzük, jobb, ha hanyagoljuk és visszatesszük a polcra. Legalábbis ne túl gyakran vásároljunk ilyen terméket. Igen, ez nagyjából azt jelenti, hogy a legtöbb csomagolt édességet, édesipari terméket, és a legtöbb üdítőitalt, gyümölcsitalt is célszerű kerülni. A bővebb okokról egy korábbi cikkben írtam, most legyen elég annyi, hogy a fruktóz is számos „álnevet" viselhet, így ezeken a neveken is találkozhatunk vele: inulin, invertcukor, glükóz-fruktóz szirup, fruktóz-glükóz szirup, fruktóz szirup, magas fruktóztartalmú kukorica szirup, izocukor.

A korábbi években igen sokat hallhattunk, olvashattunk a transz-zsírsavakról is, nem véletlenül. Ezek az élelmiszeripari feldolgozás (hidrogénezés, a folyékony olajok keményítése) révén keletkező zsírsavak (léteznek természetes eredetűek is, de itt nem rájuk gondolunk) a gyakori és nagyobb mennyiségű fogyasztás esetén legalább olyan negatívan hatnak az ereinkre, és így a szívünk egészségére is, mint az állati eredetű, telített zsírsavakban gazdag zsírok. A rendeleti szabályozásoknak köszönhetően mára szerencsére jelentősen lecsökkent a kereskedelmi forgalomban kapható termékek transzzsírsav-tartalma, de azért ettől még nem dőlhetünk hátra. 

A tudatos élelmiszercímke-olvasásnak a fenti két példa után éppen ezért a harmadik fontos eleme az, ha kerüljük, vagy legalábbis mérsékeljük azon termékek választását, amelyek a transz-zsírsavak első számú forrásának számító hidrogénezett (keményített) növényi olajat/zsírt/zsiradékot tartalmaznak.

Szintén tiltólistás alapanyag a pálmaolaj, már csak környezetvédelmi okokból is. A pálmaolaj felhasználása számos termék esetében a vajat vagy más állati zsírokat helyettesít. A pálmaolaj és a kókuszolaj a többi olajhoz képest jóval több telített zsírsavat tartalmaz, így az alacsonyabb hőmérsékleten keményebb (ezért hívjuk zsírnak is), jól helyettesítheti az állati zsírokat, és akár a transz-zsírsavak csökkentésére is használható.

A másik előnye, hogy olcsó, nagy mennyiségben beszerezhető, valamint az igen kellemesen krémes, vagy éppen ropogós termékek előállítására is alkalmas. Csak itt az a bibi, hogy a pálmaolaj iránti fokozott igény és a kitermelés mára már veszélyezteti az esőerdőket, mivel ezek elégetése révén nyerhető nagyobb termőterület a pálmafák termesztéséhez. Nem véletlenül találkozhatunk a hírekben azzal, hogy ha pálmaolajat tartalmazó terméket vásárolunk, akkor az orángutánok és más, ott élő állatfajok élőhelyét veszélyeztetjük.

Ezért is indította útjára a Felelős Gasztrohős csapata a pálmaolaj-böjtöt. Ha követjük, hogy nem vásárolunk pálmaolajjal készült terméket, akkor itt is szembesülhetünk azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a bolti kínálat felét, de legalábbis az édességes részleget szinte teljes egészében elfelejthetjük (ld. kekszek, csokoládék és társaik). Nem marad más hátra, mint a házi süteményekre és az otthoni sütés-főzésre visszatérni.

Allergének – életmentő listák

Ma már egyre nagyobb problémát jelent a különféle táplálékallergiával és –intoleranciával küzdők számára a megfelelő, az adott allergént nem tartalmazó termékek, élelmiszerek megtalálása. Ezt a célt szolgálja az a rendelet is, amely kötelezően előírja a gyártók számára a táplálékallergiát vagy –intoleranciát kiváltó allergének pontos jelölését a csomagolt és a nem csomagolt, például pultban megvásárolható termékek esetében is.

Ezen szabályozás értelmében a glutént tartalmazó gabonafélék (búza - tönkölybúza, khorasan búza -, rozs, árpa, zab), rákfélék, tojás, hal, földimogyoró, szójabab, tej, diófélék, zeller, mustár, szezámmag, kén-dioxid, csillagfürt és puhatestűek jelölése vált kötelezővé az összetevők listában vastagon szedve, valamint külön is kiemelve. Ez további nagy segítséget jelent a fogyasztók számára, megkönnyítve a választást. Ilyen esetekben is érdemes megadni a módját a körültekintő vásárlásnak és címkeolvasásnak.

A csomagolásnak is vannak előnyei?

Akkor teszünk jót a környezetünkkel és magunkkal is, ha minél kevesebb felesleges csomagolást vásárolunk meg. Ugyanakkor ne legyünk álszentek, mert bizonyos szempontból a csomagolásnak is megvannak a maga előnyei: megvédi, óvja az adott terméket a szállítás közbeni sérüléstől, szennyeződéstől, keresztszennyeződéstől (ez például a gluténmentes étrendet követők számára életbevágóan fontos tulajdonság), és mint láttuk, számos, a fogyasztó számára hasznos és értékes információ hordozója is egyben.

Így nem feltétlenül csak a csomagolást kell hibáztatni, hanem érdemes a tudatosabb fogyasztás felé törekedni: a nagyobb kiszerelésekre, a valóban túlcsomagolt (például a nagyobb dobozon belül egyesével is külön műanyagba pakolt csemegék) termékek mellőzésére, a saját csomagolóanyagok használatára a helyben kimért termékek esetén (saját doboz, szatyor, üveg, táska...), vagy a környezetbarát (újrahasznosított és/vagy újrahasznosítható) csomagolással rendelkező termékek előnyben részesítésére.

A mai környezettudatos trend mellett (szerencsére) egyre jobban elterjedő csomagolásmentes boltoknak egyetlen hátránya az lehet, hogy a nagy tételben vásárolt termékek csomagolását nem vagy nem mindenhol tudjuk elolvasni, hacsak nem ragasztják ki a polcra az eladók. De nem kell megijedni és lemondani a csomagolásmentes vásárlásról sem, mivel az ilyen boltokban az eladókat bármikor megkérdezhetjük, hogy például honnan származik az adott áru, mikor jár le, vagy milyen allergéneket tartalmaz. Így a csomagolt és a csomagolásmentes termékeknek is meglesz a helye és szerepe a bevásárlásaink során.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.