Ne vesszen el a betűrengetegben! Ezeket figyelje az élelmiszercímkéken a dietetikus szerint

Az egészségtudatos étkezés a bevásárlással kezdődik, amelyben az élelmiszercímkék segítenek minket. Ezekre azonban egyre több és nehezebben követhető információ kerül, ráadásul sokszor igen kicsi helyre. Dietetikus szakértőnk azonban nem hagyja, hogy elvesszünk a címkék információrengetegében.

A csomagolt élelmiszereken található szöveges, táblázatos és piktogramokkal, ikonokkal feltüntetett információkat összefoglalóan élelmiszercímkének nevezzük. Ember legyen a talpán, aki egy rohanós bevásárlás során képes eligazodni a sok szövegen és a számokon, jelzéseken. Már pedig ezek mind értünk, fogyasztókért vannak, azért, hogy felelős döntés alapján vásároljuk meg az adott terméket. Hiszen minden ember más, mások a táplálkozási igényei és szükségletei.

A gyártóknak minimális felületre kell bezsúfolnia igen sok (kötelező és önkéntesen feltüntethető) információt, amit gyakran nehéz elolvasni, és akár értelmezni is. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban kitérek néhány hasznos tájékozódási pontra.

Forrás: Ekaterina Minaeva / Shutterstock

Mit árul el az élelmiszercímke?

Az élelmiszercímke szerepe a tájékoztatás, amely sok hasznos információt tartalmaz a termék összetételéről, a valós és a lehetséges allergéntartalmáról, az egy adagra, ill. 100 grammra vagy 100 ml-re vonatkoztatott tápértékről, az előállítás/beszerzés, csomagolás helyszínéről, a javasolt adagolásról, felhasználásról, elkészítésről, a fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési időről, a javasolt tárolási módról és a termék különleges tulajdonságairól (az aktuális jogszabályok alapján persze nem írhat akármit a gyártó, forgalmazó).

Utóbbiakról fontos tudni, hogy az élelmiszerek csomagolásán feltüntethető egészségre vonatkozó állítások nem téveszthetik meg a fogyasztót, nem ösztönözhetnek túlzott fogyasztásra, nem tulajdoníthatnak olyan megkülönböztető pozitív jellemzőt, tulajdonságot a terméknek, amellyel az nem rendelkezik, vagy ugyanezzel a táplálkozási előnnyel más termék is rendelkezik.

Ha elég alaposan áttanulmányozzuk a címkét, akkor lényegében minden szükséges információnk meglesz arról, hogy a termék nekünk való, beleillik-e az aktuális étrendünkbe vagy sem. Jó, ha van némi alapvető táplálkozástudományi tudásunk ahhoz, hogy ne legyünk könnyen befolyásolhatók pro vagy kontra.

Forrás: Minerva Studio / Shutterstock

Nézzünk pár példát az összetevők listájáról!

Fontos tudni, hogy az élelmiszerek összetevőit részletező listán az van elöl, amiből mennyiségét tekintve a legtöbb van az adott termékben. Így, ha például valamilyen gyümölcsös jellegű terméken maga a gyümölcs szerepel leghátul (a százalékot is elolvashatjuk persze) a listában, akkor gyanakodjunk, hogy az inkább csak az ízesítést jelenti, és nem egyezik meg a termék tápértéke a friss, nyers gyümölcsével (például egy üdítő esetében).

Ha az a célunk, hogy minél kevesebb cukrot fogyasszunk, könnyen becsaphatjuk magunkat, ha nem vagyunk elég körültekintőek. Mert a cukor, az úgynevezett hozzáadott cukor - és nem a termékek alapanyagainak természetes cukortartalma - nemcsak ezen a néven szerepelhet az összetevők közt, hanem akár így is: szukróz, szacharóz, fruktóz/gyümölcscukor, tejcukor/laktóz, dextróz, maltóz, invertcukor, melasz, keményítőszirup, kukoricaszirup.

Ha már cukor, akkor nem kerülhetem el a fruktóz (gyümölcscukor) említését sem. Azt a terméket, amelyben ezt az édesítőszert találjuk, bármennyire is természetes eredetűnek érezzük, jobb, ha hanyagoljuk és visszatesszük a polcra. Legalábbis ne túl gyakran vásároljunk ilyen terméket. Igen, ez nagyjából azt jelenti, hogy a legtöbb csomagolt édességet, édesipari terméket, és a legtöbb üdítőitalt, gyümölcsitalt is célszerű kerülni. A bővebb okokról egy korábbi cikkben írtam, most legyen elég annyi, hogy a fruktóz is számos „álnevet" viselhet, így ezeken a neveken is találkozhatunk vele: inulin, invertcukor, glükóz-fruktóz szirup, fruktóz-glükóz szirup, fruktóz szirup, magas fruktóztartalmú kukorica szirup, izocukor.

A korábbi években igen sokat hallhattunk, olvashattunk a transz-zsírsavakról is, nem véletlenül. Ezek az élelmiszeripari feldolgozás (hidrogénezés, a folyékony olajok keményítése) révén keletkező zsírsavak (léteznek természetes eredetűek is, de itt nem rájuk gondolunk) a gyakori és nagyobb mennyiségű fogyasztás esetén legalább olyan negatívan hatnak az ereinkre, és így a szívünk egészségére is, mint az állati eredetű, telített zsírsavakban gazdag zsírok. A rendeleti szabályozásoknak köszönhetően mára szerencsére jelentősen lecsökkent a kereskedelmi forgalomban kapható termékek transzzsírsav-tartalma, de azért ettől még nem dőlhetünk hátra. 

A tudatos élelmiszercímke-olvasásnak a fenti két példa után éppen ezért a harmadik fontos eleme az, ha kerüljük, vagy legalábbis mérsékeljük azon termékek választását, amelyek a transz-zsírsavak első számú forrásának számító hidrogénezett (keményített) növényi olajat/zsírt/zsiradékot tartalmaznak.

Az ő otthonukat adó esőerdőket égetik fel ahhoz, hogy minél nagyobb pálmaolaj-ültetvényeket szerezhessenek a termelőkForrás: dptro / Shutterstock

Szintén tiltólistás alapanyag a pálmaolaj, már csak környezetvédelmi okokból is. A pálmaolaj felhasználása számos termék esetében a vajat vagy más állati zsírokat helyettesít. A pálmaolaj és a kókuszolaj a többi olajhoz képest jóval több telített zsírsavat tartalmaz, így az alacsonyabb hőmérsékleten keményebb (ezért hívjuk zsírnak is), jól helyettesítheti az állati zsírokat, és akár a transz-zsírsavak csökkentésére is használható.

A másik előnye, hogy olcsó, nagy mennyiségben beszerezhető, valamint az igen kellemesen krémes, vagy éppen ropogós termékek előállítására is alkalmas. Csak itt az a bibi, hogy a pálmaolaj iránti fokozott igény és a kitermelés mára már veszélyezteti az esőerdőket, mivel ezek elégetése révén nyerhető nagyobb termőterület a pálmafák termesztéséhez. Nem véletlenül találkozhatunk a hírekben azzal, hogy ha pálmaolajat tartalmazó terméket vásárolunk, akkor az orángutánok és más, ott élő állatfajok élőhelyét veszélyeztetjük.

Ezért is indította útjára a Felelős Gasztrohős csapata a pálmaolaj-böjtöt. Ha követjük, hogy nem vásárolunk pálmaolajjal készült terméket, akkor itt is szembesülhetünk azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a bolti kínálat felét, de legalábbis az édességes részleget szinte teljes egészében elfelejthetjük (ld. kekszek, csokoládék és társaik). Nem marad más hátra, mint a házi süteményekre és az otthoni sütés-főzésre visszatérni.

Allergének – életmentő listák

Ma már egyre nagyobb problémát jelent a különféle táplálékallergiával és –intoleranciával küzdők számára a megfelelő, az adott allergént nem tartalmazó termékek, élelmiszerek megtalálása. Ezt a célt szolgálja az a rendelet is, amely kötelezően előírja a gyártók számára a táplálékallergiát vagy –intoleranciát kiváltó allergének pontos jelölését a csomagolt és a nem csomagolt, például pultban megvásárolható termékek esetében is.

Ezen szabályozás értelmében a glutént tartalmazó gabonafélék (búza - tönkölybúza, khorasan búza -, rozs, árpa, zab), rákfélék, tojás, hal, földimogyoró, szójabab, tej, diófélék, zeller, mustár, szezámmag, kén-dioxid, csillagfürt és puhatestűek jelölése vált kötelezővé az összetevők listában vastagon szedve, valamint külön is kiemelve. Ez további nagy segítséget jelent a fogyasztók számára, megkönnyítve a választást. Ilyen esetekben is érdemes megadni a módját a körültekintő vásárlásnak és címkeolvasásnak.

Számos vietnami bevásárlóközpont és üzletlánc igyekszik kiiktatni a műanyag flakonokat és zacskókat, és banánlevélbe csomagolnak mindent, amit csak tudnakForrás: Shutterstock / Készítette: Mitreejit2524

A csomagolásnak is vannak előnyei?

Akkor teszünk jót a környezetünkkel és magunkkal is, ha minél kevesebb felesleges csomagolást vásárolunk meg. Ugyanakkor ne legyünk álszentek, mert bizonyos szempontból a csomagolásnak is megvannak a maga előnyei: megvédi, óvja az adott terméket a szállítás közbeni sérüléstől, szennyeződéstől, keresztszennyeződéstől (ez például a gluténmentes étrendet követők számára életbevágóan fontos tulajdonság), és mint láttuk, számos, a fogyasztó számára hasznos és értékes információ hordozója is egyben.

Így nem feltétlenül csak a csomagolást kell hibáztatni, hanem érdemes a tudatosabb fogyasztás felé törekedni: a nagyobb kiszerelésekre, a valóban túlcsomagolt (például a nagyobb dobozon belül egyesével is külön műanyagba pakolt csemegék) termékek mellőzésére, a saját csomagolóanyagok használatára a helyben kimért termékek esetén (saját doboz, szatyor, üveg, táska...), vagy a környezetbarát (újrahasznosított és/vagy újrahasznosítható) csomagolással rendelkező termékek előnyben részesítésére.

A mai környezettudatos trend mellett (szerencsére) egyre jobban elterjedő csomagolásmentes boltoknak egyetlen hátránya az lehet, hogy a nagy tételben vásárolt termékek csomagolását nem vagy nem mindenhol tudjuk elolvasni, hacsak nem ragasztják ki a polcra az eladók. De nem kell megijedni és lemondani a csomagolásmentes vásárlásról sem, mivel az ilyen boltokban az eladókat bármikor megkérdezhetjük, hogy például honnan származik az adott áru, mikor jár le, vagy milyen allergéneket tartalmaz. Így a csomagolt és a csomagolásmentes termékeknek is meglesz a helye és szerepe a bevásárlásaink során.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek