A világűr sötét, hideg és végtelen. Vagy inkább egy csodákkal teli hely, melynek határtalanságát az emberi elme képtelen felfogni? Még a saját szemünknek se nagyon merünk hinni, amikor a világ leghíresebb teleszkópjának képeit nézegetjük. Csupa fény, robbanás, káosz és hűvös rendezettség – és persze rengeteg szín az, amit a Hubble képei mutatnak nekünk az univerzumról. Lehetséges, hogy mindez az ellentmondás megfér egymás mellett? Minden valóságos, amit látunk, és vajon mindent úgy látunk, ahogy az valóságos? Néhány kérdésre mindenesetre most megpróbálunk választ keresni.
Online szülinapi buli
1990. április 24-én állt pályára a bolygó leghíresebb csillagászati műholdja, a Hubble űrteleszkóp. Pontosan 30 éve küldi a lenyűgöző képeket napi 24 órában, a hét minden napján. Úgyhogy most elvileg zajlik a születésnapi buli, rengeteg jópofa programmal – noha nagyon sok ötletet törölni kellett, hisz a járvány miatt személyesen most senki nem vehet részt ilyen méretű ünnepségen. De sebaj, mert van online nézegetnivaló is bőven. Az egyik ilyen ötlete például az volt a NASA-nak, hogy összeállítottak egy kisebb, 30 darabos válogatást azokból a képekből, amelyet az eltelt 30 év alatt készített a Hubble.
Ezen kívül egy kihívást is közzétettek. Összeraktak két listát azokról az égi jelenségekről, melyeket április folyamán lehet megfigyelni az északi félgömbön. Az egyik egy kicsit egyszerűbb, a második lista pedig egy picivel nagyobb kihívást jelent. A feladatok teljesítéséhez nem kell más, mint egy megfelelő távcső, egy kevésbé fényszennyezett terület, és néhány elszánt vállalkozó, aki szívesen kiül sapkában, egy termosz forró teával az áprilisi hűvös éjszakai égbolt alá.
Bár a Hubble ma már amolyan ünnepelt sztár, az indulás nem volt épp zökkenőmentes. A „Nép távcsövének", ahogy angol nyelvterületen nevezik, legfontosabb alkatrésze egy 2,4 méter átmérőjű Ritchey–Chrétien-távcső, mely négy, a távcső élettartama alatt többször cserélt műszerbe továbbítja az összegyűjtött fényt. Az első években sok probléma adódott, például mindig, amikor az űrteleszkóp belépett a Föld árnyékába, a napelemtáblák remegni kezdtek, ez pedig nagyon zavarta a teleszkóp működését.
Ettől függetlenül elkezdte készíteni a szebbnél szebb képeket, az elsőt például az NGC 3532 nyílthalmazról, 1990. május 20-án, majd a következő másfél évben 1900 kép készült.
Néhány szó a javításokról
Ha valami ilyen hosszú időn keresztül működik, akkor nem is kérdés, hogy időnként szervizelni kell. Ezért már az első évektől kezdve folyamatosak voltak az űrbéli javítások és fejlesztések. Volt egy 1993-ban, 1997-ben, 1999-ben és 2002-ben is, csakhogy 2003-ban történt egy rettenetes beleset. Ekkor zajlott le Columbia-katasztrófa, melynek során hét űrhajós vesztette az életét. Címszavakban annyi történt, hogy az űrrepülő már a felszálláskor megsérült, és ez a probléma – mikor a Columbia 15 nappal később vissza akart térni a Föld légkörébe – végzetesnek bizonyult. Az űrsikló a levegőben darabjaira szakadt, senki sem nem élte túl a katasztrófát.
Ennek az esetnek az egyik hozománya az volt, hogy az új biztonsági előírások szerint a felszálláskor meghibásodott űrrepülők legénységét el kell juttatni a Nemzetközi Űrállomásra, és ezzel együtt törölték a már tervbe vett Hubble-szervizeket is. Így egymást érték a hibák, az űrtávcső megfigyelő berendezése például kétszer is leállt. Ahogy vissza tudtak térni a rendszeres karbantartáshoz, a problémák fokozatosan megszűntek.
A színesen színtelen világűr
Talán lehangoló ezt megtudni, de a valóság az, hogy a Hubble varázslatosan színes képei a valóságban egyáltalán nem színesek. A távcső nem tud színes képeket készíteni, ehelyett a különböző hozzáadott filterek azok, amelyek a káprázatos árnyalatokért felelősek. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak azért színezik meg a képeket, hogy azok látványosabbak legyenek, nem, a színeknek nagyon fontos jelentésük van.
Tehát ha valaki egy űrhajóval el is jutna egy olyan távoli pontjára az űrnek, ahonnan a Hubble képe származik, akkor nem feltétlenül azt látná, amit most ön néz a számítógép monitorán. A színeket azért adják hozzá a tudósok, mert így például bizonyos részleteket ki tudnak emelni. A különböző szűrők használata azt is lehetővé teszi, hogy a tudósok egy-egy jelenségnek olyan részleteit is megvizsgálják, melyek egyébként „láthatatlanok".
Talán felmerül valakiben kérdésként, hogy a Hubble készít, vagy tud-e egyáltalán képeket készíteni a Földről, vagy esetleg a Hold azon részéről, ahol már járt az ember. Nos, a válasz mindkét kérdésre az, hogy: nem. Az űrteleszkópot arra fejlesztették ki, hogy egészen távoli pontokat fényképezzen le, a Földhöz pedig túl közel van, ráadásul mozog is miközben a felvételeket készíti. A Hold esetében viszont az jelenti a problémát, hogy bár magát az égitestet és annak felszíni alakzatait természetesen le tudja kapni, viszont a rajta lévő apróbb formákat már nem.
Készen állnak az utazásra? Itt a link a végtelenhez
A Hubble múltjáról rengeteg izgalmas dolgot lehet olvasni a neten, a számtalan, három évtized alatt készített csodálatos felvétel pedig nagyon komolyan elgondolkodtat. Olyan képek ezek, amelyektől az ember nagyon kicsinek érzi magát, mégis van bennük valami olyan vad szabadság és végtelenség, ami felszabadítja a mindennapi problémák közé ékelődött gondolkodást. Bár a Hubble nem ad valódi élő közvetítést, azt meg lehet nézni, hogy jelen pillanatban éppen mit figyel meg a teleszkóp.
És még egy jópofa dolog, amit szintén a 30. évforduló kapcsán talált ki a NASA. Ennek a címe az is lehetne, hogy „mondd meg a szülinapod, megmutatom mit láttam", vagyis pontosabban mit látott a Hubble űrtávcső. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy ezen a linken be kell írni a születési dátumot (évet nem kell, hisz csak hónapra és napra keres a rendszer), és máris látható a szülinapunkon észlelt csodás égi jelenség. Izgalmas, ugye?
Ha még tovább szeretnének csavarogni a világűr végtelenjében a Hubble honlapján még nagyon sok olyan kép és videó látható, amely nézegetése - és ezt most tapasztalatból mondjuk - felér egy hosszú és mély meditációval.
