Hatalmas bestselller lett, 1961-ben Pulitzer-díjat kapott, majd a következő évben elkészült a nyolc Oscar-jelölésből hármat díjra is váltó film is, Robert Mulligan rendezésében. Atticus Finchet Gregory Peck játszotta, és fantasztikus alakításáért övé lett az egyik Oscar. A teljes filmet itt is megnézheti:

Mi jöhet egy ilyen elsöprű sikerű indulás után? Amihez hozzá kell tenni, hogy a Ne bántsátok a feketerigót! sikerét nem holmi divathullám okozta - Lee interjúkat sem adott, nem fürdőzött a rivaldafényben -, hanem pusztán a tény, hogy egyszerűen bitang jó regény.

A kérdésre a válasz: semmi. Lee ugyan belekezdett új regényekbe, de nem fejezte be azokat. És egyetlen remekművel bevonult a modern irodalom legnagyobbjai közé. 2015-ben, egy évvel halála előtt megjelent második regénye, a Ne bántsátok a feketerigót! folytatása, a Menj, állíts őrt!, de sokan úgy vélik, hogy az évtizedekig asztalfiókban rejtőző szöveget a beteg írónő külső nyomásra tárta a nyilvánosság elé.

Az írónő Atticust az apjáról mintázta (Scoutot saját magáról, Dillt pedig gyerekkori jó barátjáról, Truman Capote-ról), és Gregory Peck megjelenése teljesen lenyűgözte őt. Úgy érezte, mintha valóban az apja állna mellette. Még a színész kis pocakja is olyan volt, mint apjáé. Mikor ezt megjegyezte, Peck csak annyit mondott, hogy az nem pocak, hanem igazi színészet!

Lépjen be a tárgyalóterembe, amelynek másolatában Atticus védőbeszéde is elhangzott

A regény az 1930-as évekbeli Amerika egyik kisvárosában, Maycombben játszódik, amelynek saját szülővárosa, az alabamai Monroeville szolgált alapul. Lee mellett Truman Capote író a városka híresembere, bár ő New Orleansban született, és szülei válása után négyévesen került ide, ahol öt éven keresztül anyja rokonai nevelték. A mintegy hatezer lakosú városka büszkén ápolja Harper Lee emlékét, a látnivalók hozzá és a regényhez kötődnek.

A Ne bántsátok a feketerigót! talán legfontosabb helyszíne a bíróság épülete. A filmet ugyan nem itt forgatták, de a díszlet a Monroe County Courthouse tárgyalótermének tökéletes másolata – és így akár mi is beléphetünk oda, ahol Atticus csodálatos védőbeszédét mondta. Az egész termet szabadon bejárhatjuk: felmehetünk a pulpitusra, beleülhetünk a bíró székébe, és a karzatról is nézelődhetünk, ahogy azt Lee is tette, mikor gyerekként onnan figyelte ügyvéd apját a tárgyalásokon.

Az épületet 1903-ban emelték, és a regény megjelenése után hamar világhírűvé vált. 1963-ban új helyre költöztették a városi bíróságot, és a Monroe County House-t múzeummá alakították át. 1968-ban nyitott meg, ám csak időről-időre lehetett látogatni. 1991-től üzemel normális nyitvatartással, amit a regény színpadi adaptációjának előadásával ünnepeltek meg – hol másutt, mint a nevezetes tárgyalóteremben. Még ebben az évben kezdték meg az épület felújítását, amit 2002-ben fejeztek be.

A múzeumban két állandó kiállítás kapott helyet: az egyik Harper Lee, a másik Truman Capote életét és munkásságát mutatja be. Rendszerint tartanak előadásokat, beszélgetéseket, és olyanok élményeit is meghallgathatjuk, akik személyesen is ismerték Lee-t, de talán még olyan idős emberek is akadnak közöttük, akik együtt nőttek fel vele.

A film kulisszatitkaiba is beleshetünk, ugyanis a forgatás előtt a stáb néhány tagja Monroeville-be utazott, hogy kellőképp felkészülhessenek. Lee Harper lelkesen mutatta meg szülővárosát Gregory Pecknek, akivel aztán életre szóló barátságot kötött. A múzeum hétfőtől péntekig tíztől tizenhat óráig, szombaton tíztől tizennégy óráig tart nyitva, vasárnap zárva. A belépő öt dollár. 

Az 1991-es színi előadás hagyománnyá vált, és a helyiekből álló Mockingbird Players nevezetű (a regény eredeti címe: To Kill a Mockingbird - a szerk.) színjátszócsoport évente többször is előadja a regény alapján írt két felvonásos darabot. Az első felvonás helyszíne a múzeum épületének parkja, a második a nevezetes tárgyalóterem, ahol Tom Robinson tárgyalásához a közönség soraiból választják ki az esküdteket. Az előadásokat tavasszal tartják, 2020-ban április 17 és május 16 között.

Sétáljon végig a madárházak során! 

A városka kedves látnivalója az úgynevezett Birdhouse Trail, azaz a színes, gazdagon díszített, kézzel festett madárházak sora. 2009-ben Monroeville természetesen megünnepelte a Ne bántsátok a feketerigót! megjelenésének ötvenéves jubileumát, és valami különlegessel kívántak előrukkolni. Az eredeti terv szerint a regényre utalva fából faragott rigókkal díszítették volna ki az utcákat, ám elvetették az ötletet: helyette valami egyszerűbben megvalósítható, ugyanakkor időtállóbb, stabilabb dolgot akartak. Így született meg a madáretetők ötlete: a 25 házikó a regény jeleneteit eleveníti fel, és helyi művészek festették ki kedvük szerint. (A madáretetőkről ezen az oldalon talál fotókat.)

A 2016-ban elhunyt írónőt Monroeville-ben temették el családtagjai mellé, végső nyughelyét egyszerű gránit sírkő jelzi. Az ide zarándokló rajongók pénzérmét helyeznek a sírra, ezzel fejezik ki tiszteletüket. Ez fakadhat akár a zsidó tradícióból, amikor köveket helyeznek a sírra, de jóval közelebb áll a katonai tiszteletadáshoz, mert ott szintén pénzérmékkel adóznak az elhunyt emlékének. Megnyugtatásul: az írónő sírjára helyezett pénz jó helyre kerül, mert a temető gondozására fordítják a becsordogáló összeget.