A Pál utcai fiúk az 1905/06-os tanévben jelent meg először, folytatásokban a Tanulók Lapjában, amelyeket a következő évben egy kötetbe gyűjtöttek össze. Molnár már sikeres író volt, de még ekkor is mindössze huszonnyolc éves.

A regényt a japántól az eszperantóig több tucat nyelvre lefordították, és eddig hat filmfeldolgozás készült belőle. Az első kettőt Balogh Béla rendezte 1917-ben és 1924-ben, majd amerikai és olasz produkciók következtek (a legutóbbi 2003-ban). A leghíresebb kétségkívül Fábri Zoltán amerikai koprodukcióban készült, 1969-es klasszikusa, amelynek teljes verzióját akár most is megnézhetik:

A grund

„A grund maga üres volt, mint ahogy ez üres telekhez illik is. A palánkja a Pál utca felől húzódott végig. Jobbról-balról két nagy ház határolja, s hátul... igen, hátul volt az, ami a grundot nagyszerűvé, érdekessé tette. Itt tudniillik egy másik nagy telek következett. Ezt a másik nagy telket egy gőzfűrészelő cég bérelte, s a telek telis-tele volt farakásokkal. Szabályos kockákba rakva állott itt az ölfa, s a hatalmas kockák közt kis utcák voltak. Valóságos labirintus."

A regény 1889 márciusában játszódik, a grund helyszíne pedig a mai Mária utca és Pál utca sarka a nyolcadik kerületben. Egészen pontosan a Pál utca 2-4. és a Mária utca 48-46. szám alatti üres telken álltak azok az óriási farakások, az őr kapu melletti kis házikójával. Azóta persze réges-régen beépítették a területet, magánlakások vannak az épületben, a közvetlen környéken pedig a Semmelweis Egyetem különféle intézetei.

Buza Péter újságíró, Budapest történész a következőket írta a grund telkéről:
Azt írja Molnár Ferenc, hogy az utca két végén nagy házak állnak ezen a tavaszon. Valóban. A Mária utca 2-4. és a József körút 69. Luczenbacher Pál és utódai cégé öt telek a Mária utca és a József körút között. A Pál utcai telek mögött a címtárakban azonosítható Mária utcai címmel gőzfavágó üzemet működtetnek, amikor hozzáfognak kiásni a Pál utca 6. szám alatti újabb Krail-ház alapjait. S a kiskapun át megszűnik az átjárás a farakásokhoz. Hamarosan azok is elfogynak: 1890-ben még működik a faaprító, 1892-től már nem."

Bálint Endre Zsoldos Péter-díjas író a regény helyszínei után kutatva a mai Pál utca 6-ot azonosította egyértelműen az egykori grundként. A különböző helyszínek oka egyrészt Molnár néhány regénybeli következetlensége, másrészt az, hogy nem volt egyértelmű, mit tekintenek grundnak: az üres placcot, vagy az egész területet a farakásokkal együtt. Bálint leírja, hogy Molnár Ferenc húga, Molnár Erzsébet a Testvérek voltunk című önéletrajzi művében az egész telket említi grundként, ami a Pál utca és a Mária utca sarkán helyezkedett el, de a regény szerzője a fűrésztelepet már nem tartotta a grund részének – ez pedig a mai Pál utca 6. szám alatt álló lakóház helyén volt. (Forrás: Olvasás Portál.)

Az einstand

A vörösingesek közé tartozó Pásztor-fiúk a Múzeumkertben veszik el Nemecsek játékgolyóit. A mai Múzeum körút 14-16. alatt áll a Nemzeti Múzeumot körülölelő park. A 8700 négyszögölnyi (3,13 hektár) telket a Batthyány családtól vásárolta meg az állam 1813-ban. A Nemzeti Múzeum épülete 1846-ra épült fel, Pollack Mihály tervei alapján, és ezután akartak belekezdeni a környező terület parkosításába, de a forradalom - amelynek fontos helyszíne volt - és a szabadságharc érthető módon jegelték a terveket.

Az 1850-es években társadalmi adományokból kezdődött el a kert parkosítása, pl. hangversenyeket rendeztek a Múzeum dísztermében, hogy az onnan befolyó pénzt a Múzeumkertre költsék. Az első fákat 1855. november 24-én ültették el a Múzeum körút és a Bródy Sándor utca sarkán, nagy felhajtással kísérve. Kortsák József bádogosmester direkt erre az alaklomra készített, díszes öntözőkannájával locsolták meg a fákat. 

1857-ben fejeződött be a kert kiépítése, majd 1880-ban levágtak egy részt belőle az úttest kialakítása miatt. A Pál utcai fiúk einstand-jelenete tehát már abban a Múzeumkertben játszódik, amit nagyjából mi is ismerünk – persze, azóta többször sor került kertrendezésre, ahogyan ezt ma is tapasztalhatjuk.
Az einstand jelenetét egy szoporcsoportban is megörökítették, amelyet a Práter utca 11. szám alatt álló iskola előtt állítottak fel. A 2007. szeptember 28-án felavatott mű Szanyi Péter munkája. (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

A Füvészkert

A regény egyik fontos helyszíne eredetileg nem a Józsefvárosban volt: elődjét 1771-ben Nagyszombatban alapította Winter Jakab vegytan- és botanika professzor. Az 1830-as évekre azonban a kert gazdag állománya erősen leromlott, így egy méltóbb helyet kerestek neki Pesten. 1847 után került át a növénygyűjtemény a Józsefvárosba, a Festetics-családtól vásárolt birtokra. A leglátványosabb fejlesztések Linzbauer Ferenc sebészprofesszor igazgatósága idején történtek, akkor, 1864 és 1865 között építették meg a ma is álló Pálmaházat.

„Furcsa, érdekes hely volt ez a nagy üvegház. Ők a bal szárnyában voltak, s azon túl még az épület középrésze következett, majd a jobb szárnya. Véges-végig nagy levelű, kövér törzsű fák állottak nagy, zöld dézsákban. Hosszú ládákban a páfrány és mimóza tenyészett. A középső rész nagy kupolája alatt pedig legyezőlevelű pálmák meredtek fölfelé, s délszaki növényekből valóságos kis erdő állott itt. Az erdő közepén aranyhalas medence, a medence mellett pad. Aztán megint magnóliák, babérok, narancsfák, óriási páfrányok. Csupa erős, fojtó illatú növény, amely fűszeres szaggal tölti meg a levegőt. S a gőzzel fűtött, nagy üvegcsarnokban állandóan csurgott-csöpögött a víz" – írta a regényben Molnár Ferenc.

A 19. század végére a kert tovább bővült és szépült, ám 1911-ig a környező építkezések miatt területét többször is megcsonkították - mintegy a kétharmadával -, és még az első világháború idején betemették azt a bizonyos tavat, ahol kihallgatták a vörösingeseket, és amibe Nemecsek is belepottyant. Ma a
Klinikák metróállomásnál sorakoznak a Semmelweis Egyetem épületei és az Urológiai Klinika. (Forrás: Olvasás Portál.)

További helyszínek

A regény első fejezetében a gyerekek hazafelé baktatnak, méghozzá a következő, ma is végigjárható útvonalon: Lónyay utca - Erkel utca (akkoriban Pipa utca) - Ráday utca (egykori nevén Soroksári utca) - Köztelek utca - Üllői út. Majd a Mária utca és a Pál utca, ahol a grund is volt. A Köztelek utcán működött a Ferencvárosi Dohánygyár - ennek pinceablakából szippantotta fel a dohányt Nemecsek és Csónakos.

Nemecsek a Ferenc-körúttal nagyjából párhuzamosan az Üllői útról nyíló Rákos utca 3. (ma Hőgyes Endre utca) alatt lakott, pár száz méternyire a grundtól. Ma a Bartók Béla Unitárius Egyházközség temploma áll itt – falán 2016 óta emléktábla jelzi, hogy ott állt a kis házikó, ahol Nemecsek élt.

A cikk egyes részeihez forrásanyagként szolgált a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum weboldala is, de bizonyos helyszíni tévedésekre már Bálint Endre író hívta fel a figyelmünket, akinek segítségét itt köszönjük meg.