Händel és Halle

Georg Friedrich Händel, a barokk zene kiemelkedő alakja életének első 17 évét Halléban töltötte. A zeneszerzőnek szobrot is szenteltek itt, mely az óváros központjának piacterén áll az eredetileg középkori, majd a 19. században felújított városháza, a Marktkirche Unser Lieben Frauen nevű, 16. századi gótikus templom, a Roter Turm óra- és harangtorony, valamint a Marktschlösschen jellegzetes vörös, reneszánsz házának társaságában, melyben ma turisztikai iroda és kávézó működik.

Nem messze, északnyugatra található a zeneszerző szülőháza, ahol körülbelül 700 kiállított hangszert láthatunk, valamint Händelhez és Halle város zenetörténelméhez kapcsolódó képek, könyvek és kották gyűjteményét lehet megnézni, beleértve a zeneszerző műveinek első kiadásait is.

Innen mindössze néhány lépéssel a hallei katedrálishoz érkezünk, melynek gyökerei a 13. századig nyúlnak. Ha pedig továbbra is északnyugat felé haladunk, akkor a Moritzburg kastélyt érjük el, melynek alapjai a 15. századi reneszánszban gyökereznek, és a magdeburgi érsekek rezidenciájaként szolgált. Az építményt egy 17. századi tűzvész részben elpusztította, majd a hiányzó részeket már modern stílusban pótolták. A kastély a 19. század vége óta művészeti múzeumnak ad otthont.

Ha azonban még tovább folytatjuk utunkat észak felé, akkor hamarosan elérjük a Saale folyó partját, és az ott található festői Giebichenstein várkastélyt, mely az iratok szerint már a 10. században is állt. Az erődítményszerű kastélyból varázslatos kilátás nyílik a folyóra.

Bach és Weimar

Johann Sebastian Bachot, a barokk zene mesterét a saját korában még elsősorban kiemelkedő csembalósként, orgonistaként és az orgonaépítés szakértőjeként csodálták, ma már minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjeként tartják számon. Életéből a legtöbb időt Lipcsében töltötte, de a zenetörténészek egyetértenek abban, hogy pályafutásának egyik, ha nem a legmeghatározóbb szakasza Weimarhoz kötődik.

Bach 1708-ban kapott visszautasíthatatlan ajánlatot Ernő Vilmos szász-weimar-i hercegtől, és egészen 1717-es, viharos távozásáig látta el feladatait a herceg lakhelyéül szolgáló kastélyban, a Wilhelmsburgban, melyet ma Városi kastély (Stadtschloss) néven találunk meg a térképen.

Először orgonistaként és kamarazenészként, majd koncertmesterként dolgozott, de a kapellmeister (karmesteri, zenekarvezetői) pozícióra is pályázott. Ám miután az akkori kapellmeister halála után a herceg nem őt nevezte ki, felháborodott, és végül Köthenben szerezte meg a vágyott pozíciót magának. De előtte még annyira összeveszett a herceggel, hogy egy kerek hónapra börtönbe záratta az elégedetlenkedése miatt.

Bár Bach és Weimar sorsa egy ideig szorosan összefonódott, a város mégsem a zeneszerzőről híresült el, sokkal inkább a Goethe és Schiller nevével fémjelzett weimari klasszika korszakáról. Erre ma egy világörökségi épületcsoport emlékeztet az irodalmi óriások egykori lakóházával, Anna Amália hercegnő barokk rezidenciájával, a Wittums–palotával és hajdani könyvtárával, az Ilm partján található parkkal, a Római házzal, Goethe kertjével és kerti lakával, a Belvedere-, az Ettersburg- és a Tiefurt-kastéllyal, valamint a hercegi kriptával és a történelmi temetővel.

Beethoven és Bonn

A Rajna-parti Bonnban magunk mögött hagyhatjuk a csendesebb kisvárosi lazulást, és belevethetjük magunkat a nagyvárosi pörgésbe. Ebben a városban, a Bonngasse 20. szám alatt született a klasszika és romantika jegyeit is műveibe építő Ludwig van Beethoven. Szülei a 18. század végén költöztek a ház hátsó részébe, melynek első részben a választófejedelem udvari zenekarának tajai laktak, ahol apja tenoristaként dolgozott.

A házat a 19. század végén bonni zenebarátok mentették meg a lerombolástól, akik egyúttal megalapították a Beethoven-ház egyesületet is. Az épületet eredeti formájában állították helyre, majd a szomszédos házban, a Bonngasse 18-ban megalapították a Beethoven-archívumot. Húszezer kötetes könyvtár működik benne, és itt őrzik valamennyi Beethoven-kézirat fénymásolatát is. 

A városban emellett három, a nevét viselő koncertterem emlékeztet a zeneszerzőre, és a város központjában, a Münsterplatzon álló szobor is a művész tiszteletére született. A tér déli sarkán egy 11. században alapított, román stílusú templom áll, a Bonner Münster, mely a legenda szerint két ókori római légiós-mártír, Szent Cassius és Szent Florentius csontjait őrzi. A városnak még egy, pontosabban két, román stílusban épült temploma van: a Szűz Mária és Szent Kelemen (St. Maria und St.Clemens) nevét viselő dupla templom. A Rajna keleti oldalán, a parttól nem messze található építményben ugyanis egymás fölé építették a két templomot, melyekben 12. századi freskók rejtőznek.

A bonni múzeumi negyed, melyet "múzeumi mérföldként" emlegetnek, öt múzeumot foglal magában: a Történeti Múzeumot, a Művészeti Múzeumot és Kiállítótermet, a Bonni Művészeti Múzeumot, az Alexander Koenig Természettudományi Múzeumot és Kutatóközpontot, valamint a Modern Technológiai Múzeumot. 

Wagner városa, Bayreuth

Talán egy zeneszerző neve sem forrt össze annyira valamely városéval, mint Richard Wagneré Bayreuth-tal, ahol 1872-től élt. Miután a korábbi operaházat nem találta elég nagynak az előadásaihoz, új helyszínt építtetett, a Festspielhaust, emellett megalapította a Bayreuthi Ünnepi Játékokat, ahol operáit, elsősorban A Nibelung gyűrűje tetralógiát hallhatta és hallhatja ma is a közönség.

A Wahnfriedet, első és egyetlen saját otthonát is itt építtette klasszicista stílusban. Az épület ma múzeumként őrzi a Wagner-hagyatékot, míg a zeneszerzőt és feleségét a ház kertjében temették el. Szinte a szomszédban található egy másik zeneszerző, a Wagnerrel egykor jó barátságot ápoló Liszt Ferenc utolsó lakhelyén kialakított múzeum is. Szintén nem kell sokat gyalogolnunk a 18. századi őrgrófi székhelyig, a Neues Schloss-ig, vagyis Új Kastélyig, és pár száz méterre innen találjuk a díszes Őrgrófi Operaház világörökségi épületét is, mely a korszak néhány, még ma is látogatható színházépületei közé tartozik Európában.

A 15. századból származó Bayreuth-i Régi Palota a Maximilianstrassén található, és ma az adóhivatalnak ad otthont. Az épület nem tévesztendő össze a másik Régi Palotával, mely az Ermitázs őrgrófi nyári lakrésze az ottani Új Palotával együtt. A bayreuth-i Ermitázs kertje egyébként szintén megér egy látogatást, épületeivel együtt a rokokó építészet igazi gyöngyszeme.

Strauss és München

Bár Münchenben egy utcanéven kívül nem sok minden emlékeztet minket arra, hogy itt született Richard Strauss, a város azért bőkezűen elkényezteti látnivalókkal az odautazókat. A zeneszerző és a város kapcsolatára valószínűleg rányomta a bélyegét, hogy Strauss első operája, a Guntram meglehetősen hideg fogadtatásban részesült, ő pedig hamar elutazott Münchenből.

A város központja a Marienplatz, itt található a régi és az új városháza is: előbbi a tér keleti oldalán hirdeti vidám játékossággal a különböző stíluskorszakok emlékeit a gótikától a barokkon át a reneszánszig, az utóbbi pedig csipkézett, neogótikus tornyaival északról magasodik tekintélyesen a tér fölé.

A tér déli sarkán a Szent Péter-templom, északnyugatra a hatalmas Miasszonyunk templom gótikus épülete áll őrt. Nem messze északra találjuk Németország legnagyobb városi palotáját és Európa egyik legnagyobb művészeti múzeumát, a Királyi Palotát (Münchner Residenz), mely a bajor hercegek, választófejedelmek és királyok palotája volt. A komplexum három nagy épületcsoportból áll, melyekhez tíz belső udvar tartozik.

Északkeletre található a szimmetrikus barokk kertekkel és botanikus kerttel övezett nymphenburgi kastély, mely a bajor uralkodócsalád, a Wittelsbachok nyári rezidenciájaként szolgált. Utunkat természetközelben folytathatjuk a város északi részén fekvő Olimpiaparkban is, mely az 1972. évi nyári olimpiai játékokra készült. Itt található az Olympiastadion, az Olimpiai fedett uszoda, és az 1968-ban megnyitott, 291 méter magas Olimpiatorony is.

A cikk megjelenését a Német Idegenforgalmi Hivatal támogatta, az anyagot a Branded Travel Content egyik szerzője készítette.