Filmes cikksorozatunk első részében a legjobb utazós témájú filmeket gyűjtöttük össze, ezúttal azonban a gasztrofilmeké a főszerep. Legutóbbi szubjektív válogatásunkat még a karácsonyi szünidő idejére ajánlottuk, most egy kevésbé boldogító időszak átvészelésére állítottuk össze a listánkat. Azonban így is megtalálható benne minden, mi szem-szájnak ingere: a sushi álmoktól kezdve a francia csokoládén és a kubai street food-on keresztül egészen az indiai fúziós ételekig. Egy dologra figyeljünk! Az alábbi filmek spontán éhségérzetet válthatnak ki, tehát mindig legyen kéznél valami ehető finomság.
Sülve-főve (1999)
Egy olyan filmmel kezdjük a sort, ami a legtöbb interneten található listából kimarad, mert nem Oscar-díjas alkotás, nem váltja meg a világot, nem mutat be híres séfet, sőt, egyesek szerint még egy kicsit sértő is a tehetséges, rengeteget dolgozó séfekre nézve. Sőt, ahelyett, hogy a profi munkát éltetné, az ételek gondolkodást- és világot megváltó erejét mutatja be.
Mivel 2020-at írunk, a Sülve-főve (Simply Irresistible) régi mozinak számít, és stílusán is látszik, hogy a csipetnyi varázslat, a szerelem és a gasztronómia milyen jól megfér egymás mellett egy röpke nyári romantikus komédiában. Ma már ilyen filmek nem készülnek, ezért is érdemes tenni vele egy próbát.
Bella Martha (2001)
Az egyik legmeghatározóbb gasztro-témájú film, amit szintén egy drámai történetbe oltottak. A történet bár kissé szomorú, nem túl bonyolult: adott egy munkájának élő séf, akinek a feje tetejére áll az élete, miután balesetben elhunyt testvére kislánya hozzá kerül, és a nyakába varrnak egy olasz sous-chefet is, aki mindenben az ellentéte Marthanak.
Ebben a filmben a karakterek fejlődésén van a hangsúly, amit az ínycsiklandozó, gőzölgő, bonyolult és rendkívül egyszerű ételek alakítanak. A történetben mindkét főszereplő karaktere hangsúlyos, és végül maradéktalanul átadják a kívánt üzenetet.
Sushiálmok (2011)
Mondani sem kell, hogy rengeteg nagyszerű gasztronómiai dokumentumfilmet lehet találni a filmes palettán, de szinte mindegyik elsápad a Sushiálmok (Jiro Dreams of Sushi) mellett. A film operatőri munkája gyönyörű, és a lehető legéletszerűbben mutatja be egy ember abszolút odaadó elkötelezettségét az ételek iránt. Ono Jiro, a híres sushi séf a film forgatásakor 85 éves volt (ma 94) és még mindig a tökéletes sushi készítésének szenteli a napjait.
A film óriási figyelmet fordít arra, hogy Ono miként készíti hihetetlen sushijait, amik az évek során 3 Michelin-csillagot hoztak neki. Bár 2020-ban visszavonták tőle a csillagokat, mert nem lehet bejutni az aprócska éttermébe, Ono és fia továbbra is mesterien végzik a munkájukat, és most meg is nézhetjük, hogyan.
Chef (2014)
Ha olyan filmet keresünk, ami könnyed, de a főzés imádatáról szól, akkor a nagyon romantikus '99-es Sülve-főve, vagy a Lecsó című nagyszerű animációs film után Jon Favreau Chef című road movie-ja tökéletes választás lehet.
A történet szerint egy híres szakács, aki csalódott az éttermi iparágban és hiányolja a konyhai szabadságot, útnak indul fiával egy food truck-ban, és kubai szendvicseket, illetve egyéb regionális finomságokat készít. A film laza stílusa és hangzása hagyja, hogy az ételek ragyogjanak, miközben egyre izgalmasabb karakterek és színészek bukkannak elő. A film egyértelműen a rendező és főszereplő, Favreau szerelmi vallomása a főzés és a kubai konyha iránt.
Étel, ital, férfi, nő (1994)
Ang Lee filmje, az Étel, ital, férfi, nő (Eat Drink Man Woman) című film egy tajvani család, apa és három lánya történetét meséli el, akik hetente egyszer találkoznak, hogy készítsenek és elfogyasszanak együtt egy fantasztikus vacsorát. A film felépítése tökéletes, nem véletlen, hogy idővel kultfilmmé vált.
A vacsorák során minden egyes családtagnak megismertjük a történetét, és beleláthatunk abba is, hogy az egyes családok hogyan térnek el a kulturális normáktól, miközben mégis megőrzik saját családi hagyományaikat. A főzési folyamatokat bemutató jelenetekben precizitás és pontosság érezhető, kiemelve az ország legismertebb ételeit és főzési technikáit. Mielőtt elkezdjük nézni ezt a filmet, ajánlott jófajta ázsiai fogásokat rendelni vagy főzni.
Csokoládé (2000)
20 éve volt, hogy bemutatták a Csokoládé című filmet a mozikban Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével. A könyvön alapuló film azonban máig sem vesztett fényéből és rajongóinak számából sem. Ez az a gasztronómiai témájú, könnyed, szellemes, ínycsiklandó, édes és varázslatos film, ami még a reklámokkal telepakolt tévé elé is odaszögez minket, és mindegy, hogy egy óra vagy csak tíz perc van hátra belőle.
Az élet ízei (2014)
A színek, az ízek, az illatok majdnem, hogy leugranak a képernyőről ebben a filmben, aminek hibátlanul sikerül elbeszélnie egy történetet arról, hogy két, teljesen különböző kultúrát hogyan lehet összehozni az étel közös szeretetén keresztül.
A csodálatos, és a filmben nyújtott alakításáért Golden Globe-díjra jelölt Helen Mirren alakítja Madame Mallory-t, aki egy híres éttermet vezet egy kis francia faluban; és majdnem felrobban a méregtől, amikor egy hangos, oda nem illő indiai család költözik az éttermével szembeni házba, és indiai éttermet nyit. A további történetet nem áruljuk el, de az biztos, hogy a filmet nézve nemcsak a fűszeres indiai ételek illata érezhető, hanem az egyszerű omlett is olyan, mintha harapható lenne.
The Lunchbox (2013)
Úgy tudjuk, hogy a filmajánló írásakor a The Lunchbox csak angol felirattal érhető el, de nem hagyhattuk ki a sorból, mert annyira erőteljes. Közelebb hozza az indiai kultúrát és gasztronómiát, mint bármelyik dokumentumfilm.
Ahogy a cím is sugallja, a sztorit egy eltévedt, indiai ételhordódoboz mumbai útja indítja el, és a beléjük rejtett kis üzenetek. A férfi főszerepet a nagyszerű Irrfan Khan játssza, akire a Pi élete című filmből emlékezhetünk. A film édesen romantikus, és egy gyönyörű szerelmi történetet mesél el, amit néhány igazán ízletes étel kísér az útján.
Tampopo (1985)
A japán tésztaleves, vagyis a ramen, mára meghódította a világot, de 1985-ben még egészen az útja elején tartott. Ekkor készült az a fantasztikus és rendhagyó japán vígjáték, amiben visszaköszönnek a spagettiwestern legtipikusabb jelenetei, valamint a japánok mesterien elvont karakterei, és persze a ramen-főzés titkai is.
A Tampopo két tejesember történetét meséli el, akik segítenek egy útszéli ramenező vezetőjének, hogy jobb tésztaleveseket készítsen. A történet több szálon fut, újabb és újabb őrült karaktereket mutat be, például a fiatal Ken Watanabe személyében, aki később olyan filmekkel lesz sztár, mint az Utolsó szamuráj és az Eredet.
Babette lakomája (1987)
A Babette lakomája egy olyan film, amely túlmutat a főzés szeretetén és sokkal többet mond az emberekről, a hitről és arról, hogy egy közös étkezés miként tudja összehozni az embereket, és legyőzni bármilyen nehézséget. A filmben szereplő ételeket szinte lehetetlen lenne a való életben elkészíteni, de pont ez adja Babette lakomájának varázsát.
A film egy olyan családra összpontosít, aminek tagjai elfelejtik korábbi hibáikat, hiedelmeiket és egymás ellen érzett haragjukat, miután az asztalhoz megérkeznek a hihetetlen ételek, amik a magasba emelik a lelküket. A Babette lakomája volt az első dán film, ami elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.