Delfincsapatok kíséretében vitorlázni, kikötni a legszebb lakatlan szigeteken, és frissen grillezett finomságokat falatozni, amelyek az idő alatt készültek el, amíg hihetetlenül színes halrajok társaságában csobbantunk egyet egy korallkertnél – nagyjából ilyen tartozékokat sorolnak a legtöbben egy álomnyaraláshoz. És meglepő módon egyáltalán nem kell milliárdosnak lenni ahhoz, hogy mindezt mi is átélhessük.
Mert Mauritiuson teljesen megfizethető, egynapos katamarános kirándulások kínálják az ilyen élményeket. Persze, ehhez először el kell jutnunk oda. De ha egyszer a repjegy költségét sikerült kigazdálkodni, és már Mauritiuson vagyunk, meglepően jó áron juthatunk olyan élményekhez, amikről eddig azt hittük, hogy csak a legtehetősebbek kiváltsága!
Mauritius szigetország az Indiai-óceánban, közel ezer kilométerre keletre Madagaszkár partjaitól. Volt holland, francia és angol gyarmat is. Az egykor legfontosabb bevételi forrását jelentő cukornád-ültetvényeiből ma már csak jóval kevesebb foglalkozik továbbra is cukornád termelésével és rumkészítéssel. (De a megművelt termőterületek jelentős részét még ma is cukodnád foglalja el.) A sziget egyik legmagyobb bevétele mára a turizmusból származik. A nyár Mauritiuson decembertől egészen júniusig tart, de csak az európai nyárral egy időben, júliusban és augusztusban túl csapadékos a sziget.
Különböző cégek kínálnak néhány órás és egész napos túrákat a sziget körül. A Travelo tesztelt is kettőt, két különböző társaságnál, két hajótípuson, egyet a sziget keleti és egyet a nyugati oldalán. De az északi részen is kínálnak hasonló túrákat. Az árakról annyit érdemes előre tudni, hogy az egyedi szolgáltatásokhoz és a kiscsoportos, privát érdeklődés felé mozduló programokhoz hasonlóan, az árak egészen meredeken tudnak emelkedni.
De nem biztos, hogy érdemes bármilyen extrát kérni! Ugyanis egy standard ajánlatban is nagyjából ugyanazokat a látványosságokat találjuk, csak legfeljebb több emberrel kell megosztozni a fedélzeten, és várhatóan egy kevésbé nívós rumból készül majd a koktélunk. Ezek azért elfogadható kompromisszumok egy kihagyhatatlan élményért cserébe.
Irány Ile aux Cerfes, ahol hihetetlenül fehér homok terül el a tűlevelűek lábánál!
Trou d'Eau Douce eredetileg egy apró halászfalu volt Mauritius nyugati partján. Ha kora reggel érkezünk, még mindig találkozunk halászokkal, akik a friss fogást pakolják ki. A város mára a sziget nyugati partjának legkedveltebb kihajózó pontja, így reggel kilenckor már jó nagy tömegre kell számítani a parton. Apró csónakokkal, jól szervezetten hordják ki a turistákat a különböző katamarán túrákra.
Ez csak akkor kiábrándító, ha valaki úgy képzelte el az indulást, mintha épp most készülne egyedül meghódítani egy újabb kontinenst. Igazából néhány perc alatt túlesünk a zsúfolt elosztóponton, a kijelölt hajónkon már a kezünkbe is nyomnak egy üdítőt, meg némi snacket, és hamarosan már a nyílt vizen leszünk, ahol a lenyűgöző látványtól egy pillanat alatt elfelejtjük az indulás nagyüzemi jellegét.
Mi az Océane nevű társaság kisebb, legfeljebb másfél tucat ember szállítására alkalmas katamaránján mentünk. Ennél vannak jóval nagyobb, akár harmincöt főt is szállító hajók. Ez nem feltétlenül hátrány, mert az ilyen hajók több ülőhellyel rendelkeznek és komfortosabbak. A kisebb hajókon viszont egészen családias hangulat alakulhat ki, ha épp olyan útitársakat fogunk ki. Mivel nem mindennapi egy ilyen kihajózás, érdemes átgondolni a szempontjainkat, hogy a nekünk legmegfelelőbbet válasszuk.
Az első szakaszon még együtt haladnak a katamaránok, remek felvételeket lehet készíteni, integetni egymásnak; egy fénykorán már jócskán túlhaladott kifejezéssel élve „erősen fílinges" percek ezek. Aztán elválnak egymástól a hajók, hogy a következő programokban már ne zavarják egymást, és ne egyszerre érjenek mindenhova.
A kínálat egy részében mindenhol eltér, kiegészülhet egészen csili-vili elemekkel is, de ami a Trou d'Eau Douce-ból induló túrákban általában benne van, az az egész napos hajózós élmény mellett egy hosszabb megálló valami olyan helyen, ahol sok látványos hal úszkál. Persze, a fedélzetről rá is segítenek némi haleledellel, hogy tényleg a lehető legtöbb halat előcsalogassák – de ez azért még mindig az egyik legkevésbé ártalmas beavatkozás a természet rendjébe, amit a turisták örömére tesznek a helyiek.
A snorkel-szemüvegeket és a pipákat a hajón kölcsönzik, ez benne van az árban. Akinek van sajátja, annak felesleges már száz ember által szájba vett kölcsöncuccokat harapdálni. Ha viszont nincs sajátjuk, nagy könnyebbség az ingyenes bércucc. A sós tenger meg valamennyire úgyis fertőtlenít! És valószínűleg amúgy is rendesen, az előírásoknak megfelelően átmosták a felszereléseket az előző turnus után.
Míg a korallkertek között színes halakban gyönyörködünk, a személyzet húst és halat grillez, és tálalja a köreteket: salátát, bulgurt, krumplit. Az alkoholos csomagok hajós társaságonként nagyon eltérőek lehetnek, de olyan ajánlatot nehéz találni, ahol legalább az ebédhez ne járna sör vagy bor. Ennél is gyakoribb az olyan ajánlat, amiben már a helyi rummal készült koktélok is benne vannak.
Ebéd után újra felszedjük a horgonyt, és elindulunk az apró, egészen hihetetlenül paradicsomi szigetre, Ile aux Cerfs-re. Itt annyira fehér a homok és olyan festői kék a víz, amiről el sem hinnénk, hogy nem photoshop eredménye, ha nem a saját szemünkkel látnánk élőben. Pont ezért lett nagyon gyorsan elképesztően népszerű kirándulóhely az apró sziget, és ezért lehet csalódott kommenteket olvasni a Tripadvisoron arról, hogy semmi meghittség nem volt az itt töltött időben, és nem tudták egy percre sem élvezni a hely adottságait a hatalmas tömegtől.
A jó hír az, hogy a sziget elég nagy! A legtöbben pedig tényleg rögtön lecuccolnak, ahogy kiértek a partra a kikötőből, majd panaszkodnak, hogy mekkora tumultus volt. De ha bevállalunk tíz-tizenöt perc sétát a part mentén, biztosan találunk egy olyan szakaszt, ami csak a miénk! Így pedig már sokkal jobban élvezhetjük Ile aux Cerfs különleges báját.
Például a tűlevelű fákat a fehér homokos tenger partján. Egészen szokatlan kombináció, de a sok pálmafás nyaralóhely után kifejezetten üdítő látvány. Néhány órával később újra a hajónkon vagyunk, hogy a naplemente különleges színeiben elinduljunk vissza Trou d'eau Douce-ba.
A sziget egyik leghíresebb hegyénél, a Morne Brabant lábánál két, különböző vendégkört célzó szállodájuk található – ez a két egység együtt a sziget legnagyobb szálláshelyét adja. A két legtávolabbi végük között nagyjából háromnegyed órányit sétálhatunk, vagy felszállhatunk egy nyitott, elektromos kisbuszra, amiből több is folyamatosan rója az utakat a két resort között.
A Beachcomber hotellánc egyszerre nagyon helyi és nagyon nemzetközi: helyi alapanyagokkal dolgoznak, részt vállalnak a hátrányos helyzetű helyi fiatalok idegenforgalmi szakképzésében, játszóházaikban rendszeresen vendégül látnak helyi gyerekeket a környező településekről is, miközben a szolgáltatásaikban minden a nemzetközi standardoknak megfelelően történik, így egy nagy világutazót sem érhet meglepetés náluk.
Nyugati-parti túra delfinekkel, vízeséssel, lakatlan szigettel és pipás merüléssel
A sziget nyugati oldalán a jóval nagyobb, de így is legfeljebb harmincöt emberrel kihajózó katamaránokat üzemeltető Croisière Australes egynapos túrájára neveztünk be. A Black River nemzeti park partmenti részéről indultunk. Ebben a kikötőben már jóval fejlettebb infrastruktúra várt minket, mint a sziget keleti oldalán. A hajókra stégről tudunk besétálni, vagyis nem kisebb csónakok hordják ki a katamaránokra az utasokat. Picit kényelmesebb, de elsőre nagyüzemibb is.
Ezt az érzést csak megerősíti bennünk, mikor megpillantjuk a hajó közepére elhelyezett bárpultot és elindul a hangos zene. Már itt is látszik, hogy más lesz a hangulata ennek az útnak. A közönség is bulisabb, a programok is pörgősebbek. Jó ezeket a részleteket előre átnézni, és eldönteni, hogy milyen hajón éreznénk legjobban magunkat: egy meghittebb, de kevésbé jól felszerelt katamaránon, ami kevesebb helyet érint, de hosszabban időzhetünk egy-egy megállóban, vagy egy nagyobb, kényelmesebb, profibb, bulisabb hajón, ahol több programot zavarunk le egy nap alatt.
Ezen az úton például rögtön delfinek után indultunk, majd behajóztunk egy öbölbe, ahonnan kisebb csónakokon elvittek minket egy vízeséshez. Mire visszaértünk a katamaránhoz, a legénység már elkezdte a grillezést. Célba vettünk egy ígéretes snorkeling-helyet az ebédhez, így nem volt tolakodás a grill körül: azok kezdték a sort, akik nem akartak búvárkodni, majd pont kész lett az újabb adag friss hús és hal, mire a többiek kijöttek a vízből.
A következő program egy rövid megálló Ile aux Bénitier apró szigetén. Itt is adott a fehér homok és az érdekes tűlevelű bokrok, de nem annyira paradicsomi a hangulat, mint a keleti oldali megállónál. A látvány viszont egészen lélegzetelállító: nem olyan messze tőlünk magasodik a Le Morne, Mauritius ikonikus hegye. A rövid szigetprogram után még egyszer megállunk egy korallkertnél, majd sok másik katamaránnal együtt haladva hajózunk be a naplementében a Black River kikötőjébe.