A kreol konyha legjavát Mauritiuson kóstolhatják meg, mely a hagyományos afrikai, francia, kínai és indiai konyha kombinációja, és egyben újragondolása. Nyálcsorgató ízkavalkád, amit szinte minden esetben megbolondít a csilipaprika, a szerecsendió és a fahéj íze, valamint az Indiai-óceánból kinőtt kicsiny szigetállam minden helyi terméke és zamatos gyümölcse.
Mauritius konyhájának kialakulása nagyjából 300 évre tekint vissza; ez idő alatt számos különböző kultúrájú ember érkezett ide, akik nemcsak szokásaikat, de főzőtudományukat és határozott ízlésvilágukat is magukkal hozták. Eredetileg nem volt olyan, hogy mauritiusi étel – legalábbis azon kívül, amit a dodó madarak ettek. Ugyanis a sziget egészen addig lakatlan volt, amíg a portugálok rá nem találtak egyik korai felfedezőútjuk során.
Arab katonák hívták fel rá a figyelmüket, akik Dina Arobi néven ismerték; egy 1502-ben készült térképen pedig csak "Az elhagyatott sziget" címszavakkal jelölték. De a portugálok nem maradtak sokáig, átadták a terepet a hollandoknak. Ők hozták be a szigetre a szarvashúst, a cukornádat és az olyan gyümölcsöket, mint a tamarind; a névadás jogán kívül azonban mást nem értek el. Mauritius 1598-ban kapta meg a nevét Maurice van Nassau hercegről. Végül francia és brit gyarmatosítóknak sikerült megtelepednie a szigeten, majd ültetvény kolóniává alakult.
A franciák a főzési technikáikat és a ragu készítés tudományát hagyták a szigeten, de később tőlük érkezett a szerecsendió, a fahéj és a szegfűszeg is. 1830 környékén a brit gyarmatosítók indiai munkásokat fogadtak fel, hogy az itteni cukornád ültetvényeken dolgozzanak. Ők hozták magukkal a híres curry elkészítési módját és alapanyagait, ami ma már „cari" néven fut, illetve ebben az időben lett szigetszerte ismert a biryani tradicionális muszlim étel (azóta ez is változott egy kicsit).
Az önkéntes kínai bevándorlók, akik főleg a dél-kínai Kanton városából érkeztek, erre az ízkavalkádra rátettek még egy lapáttal. Hozták ugyanis a wokban pirítás tudományát és a szójaszószt, valamint a pirított rizst és tésztákat, a töltött táskákat és a tészta leveseket, amik nélkül ma elképzelhetetlen lenne a mauritiusi konyha. Végül mindezek a hatások és ízek, valamint a helyi konyha alapanyagai és az itt termő gyümölcsök, belekerültek egy hatalmas olvasztótégelybe, amiből aztán kialakult a mai mauritiusi kreol konyha, mely egyszerre francia, indiai és kínai.
Mivel a Madagaszkártól 900 kilométerre keletre fekvő sziget klímája egész évben szubtrópusi, vagyis a téli hónapok is kifejezetten melegek májustól novemberig, a nyár pedig rendkívül forró és párás decembertől áprilisig, így napérlelte paradicsom, hagyma, fokhagyma és csili mindig terem a földeken. Éppen ezért ez a négy legfontosabb alapanyaga a mauritiusi konyhának. Ezeket aztán a legtöbbször különböző fűszerekkel főzik össze, és vagy rákot, vagy csirkét vagy valamilyen zöldséget raknak még bele. A rougaille-nek hívott ételt rizzsel vagy sűrű vöröslencse levessel (dhal) tálalják. Az ilyen ételek fűszerei legtöbbször a kurkuma, a fahéj, a kardamom, a gyömbér, a kömény és a szegfűszeg.
A sziget egyik leghíresebb hegyénél, a Morne Brabant lábánál két, különböző vendégkört célzó szállodájuk található – ez a két egység együtt a sziget legnagyobb szálláshelyét adja. A két legtávolabbi végük között nagyjából háromnegyed órányit sétálhatunk, vagy felszállhatunk egy nyitott, elektromos kisbuszra, amiből több is folyamatosan rója az utakat a két resort között.
A Beachcomber hotellánc egyszerre nagyon helyi és nagyon nemzetközi: helyi alapanyagokkal dolgoznak, részt vállalnak a hátrányos helyzetű helyi fiatalok idegenforgalmi szakképzésében, játszóházaikban rendszeresen vendégül látnak helyi gyerekeket a környező településekről is, miközben a szolgáltatásaikban minden a nemzetközi standardoknak megfelelően történik, így egy nagy világutazót sem érhet meglepetés náluk.
Egy másik nagyon kedvelt étel a szigeten a vindaye, ami első hallásra kicsit furcsa lehet, de ha jobban odafigyelnek a recept fő összetevőire, nincs kétség, a magyar ecetes halra hasonlít. A sült halat vagy polipot egy mustármag, csilipaprika, fokhagyma, olaj és ecet keverékében elteszik, és melegen, illetve hidegen is fogyasztják. A recept eredetileg azért alakult ki - még a hűtő megjelenése előtt -, hogy a friss tengeri fogást valahogy tartósítani tudják.
Ami pedig az indiai ételeket illeti, a mauritiusi cari az egyik legérdekesebb étel a szigeten. Indiai, meg nem is – ugyanis a legtöbbször kimarad belőle a kókusztej, és a megszokott csirke, burgonya, répa hármasa helyett kacsahús, polip, tintahal és rák kerül bele, illetve olyan európai fűszerek is, mint a kakukkfű.
Az utcáról a legexkluzívabb éttermekbe
A múltban a helyi éttermek vezetői úgy gondolták, hogy az lesz a legjobb, ha elválasztják egymástól az európai, az indiai és a kínai menüsorokat, így mindenki könnyebben megtalálhatja magának a szimpatikus éttermet és ételválasztékot. De mióta egyre több utazó kíváncsi a tipikus kreol konyhára, a vendéglátóhelyek étlapjain feltűntek a helyi jellegzetességek is. Így ma már egy haute-cousine (magas konyhaművészet - a szerk.) étteremben is találkozhatnak cari és hal vindaye változatokkal.
De a tapasztaltabbak azt mondják, a legfinomabb ételeket, még ekkora változások mellett is, az utcán, a tengerparton és az otthoni konyhákban találni. Ezt jól mutatja az is, hogy bár exkluzív üdülőközpontként tartják számon Mauritiust, ahol soha nem áll le az élet; a központtól két utcányira lévő területek estére mind kiürülnek, mivel a családok hazatérnek enni egy jót.
Mind a tíz ujjunkat megnyaljuk majd utánuk
Ha családi vacsorára nem is hivatalosak, Mauritius legjobb ételpiacain megtapasztalhatják milyen is a tradicionális étel. Nem árt egy jó vezető az útra, aki megmutatja a legjobb fogásokat, de egyedül is el lehet navigálni az illatozó kifőzdék és gőzölgő leveses kocsik között. Az egyik legjobb ilyen hely, a Port Louis Központi Piac, mely a Corderie utcán húzódik végig. Ajánlott odaérni 9 előtt, hogy elkerüljék a hatalmas tömeget.
A Rose Hill Piac szintén izgalmas célpont lehet; mivel ez nem annyira keresett, mint a főváros piaca, ezért bármikor körbe lehet nézni és kóstolni pár finomságot. A szerdánként és vasárnaponként nyitvatartó harmadik piacon, a Flacq Marketen minden van, a tarka sálaktól kezdve, a szárított rákokon és egzotikus gyümölcsökön keresztül a gőzölgő dim sum-ig és még sokkal tovább.
Az egyik finomság, amit mindenképpen meg kell kóstolni valamelyik piacon a három közül, vagy az egyik hétvégi piacon a tengerpart mentén, az a dholl puri, amely egy olyan nemzeti étel, amiért a helyiek és a turisták is megvesznek. Mondjuk nem véletlenül, hiszen amilyen egyszerű, olyan finom. A sárgaborsóból készült vékony palacsintatésztába bab- vagy lencse cari-t és paradicsomos, fokhagymás, gyömbéres rougaille-t csavarnak. Mellé pedig savanyított zöldségek és koriander csatni jár. Ellenállhatatlan.
• Mielőtt neki indulnak egy ízlelőtúrának, nem árt megjegyezni néhány furfangos kifejezést. A szigeten a fűszernövényeket „bredes"-nek hívják, amit „bread"-ként ejtenek ki, mint az angol kenyér szót. Ha tehát kenyeret szeretnének, inkább használják a „dee pen" kifejezést.
• A kreol konyha a legtöbb ételbe tesz plusz chilit is; ha tehát nem szeretnének két perc alatt leizzadni és csuklani, akkor jelezzék jó előre, hogy nem kérnek extra csípősséget. A jelszó: „No chili"!
• Ahogy ma már a legtöbb városnak, szigetnek van gasztrotúrája, úgy Mauritiusnak is van egy. A Taste Buddies Mauritius csapata mesél a sziget múltjáról és jelenéről, miközben megmutatja a legjobb kóstolóhelyeket, piacokat és étkezdéket is.