Lubenice egy kis falu Horvátországban, Cres szigetén, az Adriai-tengeren. Maga a falu egy sziklás dombtetőn fekszik, és lélegzetelállító panorámát kínál a környező tájra. Az ódon épületekből álló faluban ma már csak két ember lakik, akik talán senkivel sem cserélnének a világon, hiszen mennyei béke és csodás kilátásuk van a végtelen tengerre.
A mesés a panorámájú kőfalu
A falu Cres szigetnek a középső részén, Cres városától légvonalban 10 km-re délnyugatra egy meredek, 378 méter magas sziklán áll. Amint valaki megérkezik a 4000 éves egykori római erődtelepülésre, szinte letaglózza a látvány. Az ókorban jól megerősített és stratégiai fontosságú vár állt itt, az egykori stratégiai hely most viszont igazi panorámapont az Adriai-tengerre nyíló kilátással.
Lubenice középkori építészete is lenyűgözi a látogatókat: az ősrégi szűk, kanyargós utcákon olyan érzés sétálni, mintha visszarepülnénk az időben. Két hosszirányú utcáját kis átjárók kötik össze. A házak túlnyomórészt ugyanabból a kőből készült készültek, mint a környező sziklák. A keleti oldalon megmaradtak a középkori várfalak, valamint az északi és déli várkapu is áll.
A 15. századi gótikus Szent Antal apát templom a város bejáratánál lévő parkolóban található. Lenyűgöző helyzete miatt úgy tűnik, mintha abból a sziklából vájták volna ki, amelyen áll. Érdemes belépni a templomba és megtapasztalni fantasztikus akusztikáját.
Lubenice két állandó lakosa
Nem csak a város dacol az idővel, hanem a 90 éves Marija Lovrečić is, aki szerint régen is gyönyörű volt a település és jóval több élet volt itt. „Sokan voltak, körülbelül 240-en éltek itt" – mesélte Marija a HRT-nek. 2011-ben viszont már csak 12 lakosa volt a falunak.
„Télen csak mi ketten vagyunk itt, de nyáron, amikor elkezdődik a turisztikai szezon, az itt ingatlannal rendelkezők turizmussal foglalkoznak, így valamivel többen vagyunk" – mondta a HRT-nek Dinko Mlacović, Lubenice másik lakosa, aki szerint télen a csendbe burkolózó falu leginkább egy skanzenhez hasonlít.
Marija még emlékszik arra az időre, amikor a juhtenyésztés, a mezőgazdaság és a halászat megélhetést adott az embereknek, de ennek ma már alig látható nyomai vannak. Ha eljuttok ide, ne hagyjátok ki a gyapjúnak szentelt apró, Juhtenyésztési Múzeumot. Cresen még mindig nagyon elterjedt a pásztorkodás, és a helyi juhok gyapját korábban nagy becsben tartották.
Övék a világ egyik legszebb strandja
Lubenice sziklákba vájt, érintetlen természettel körülvett strandja a világ egyik legszebbje, ahol a turisták boldogan lubickolnak. A legtöbbjük szerint egy kicsit trükkös a faluba eljutni, de olyan gyönyörű, hogy megéri a fáradtságot.
Sokan azt vallják, hogy a strand olyan lélegzetelállítóan szép, hogy úgy érzik, mintha a Maldív-szigeteken lennének. Marija is sokszor leereszkedett már a partra gyalogszerrel, hogy megjavítsa a halászhálókat, de még soha nem úszott ott a tengerben, ki tudja miért?!
Egy rövid ideig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt
A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területén már négyezer éve folyamatosan élnek emberek. Ezt bizonyítják a környező bronz és vaskori halomsírok. Nevét valószínűleg az itt gyakran fújó fagyos szelekről kapta, melyek a dombon épült településeket jellemzik. A falu 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 2005-ben a horvát kulturális minisztérium Lubenicét az UNESCO világörökség részévé jelölte. Ha horvátországi utazást terveztek, Lubenice mindenképp megér egy látogatást.
(Forrás: croatiaweek.com, wikipedia)