Spanyolország negyedik legnagyobb városa és egyben Andalúzia fővárosa minden évben ott van a világ legszebb európai városainak listáján. Sevilla rendkívül meleg tud lenni nyáron – bár most mi sem panaszkodhatunk –, 2000 éves utcáit azonban a hőség ellenére is érdemes végigjárni. 

Ha kitartóak vagyunk és a városban maradunk, akkor finom ebédeket és vacsorákat költhetünk el a helyiekkel, lógathatjuk a lábunkat a tengerparton, és felkereshetjük a legérdekesebb épített kulturális örökségeket is. Ha pedig kiszöknénk a városfalakon túlra, akkor változatos túrautak várnak ránk.

A világ harmadik legnagyobb templomának nyomában

Sevilla városában keverednek az építészeti stílusok, melyek számos civilizáció hatását mutatják meg a járókelőknek. Tudták például, hogy a római időkben Hercules néven emlegették a várost? Az 5. és 6. században vizigótok és vandálok hódítottak a vidékén, a 8. és a 13. század között pedig a mórok uralkodtak a területén.

A világ harmadik legnagyobb templomát, vagyis a sevillai katedrálist gótikus stílusban építették több mint száz évig, 1402 és 1506 között. Mikor a 16. században átadták, még az isztambuli Hagia Sophiat is lekörözte a méreteivel. A székesegyház, melyet a város korábbi mecsetjének a maradványaira építettek, 1987 óta a Világörökség része.

Az építmény egyik legpompázatosabb része a Giralda, ami egy 105 méter magas harangtorony. Mérete mellett az a fő érdekessége, hogy a korábbi mecset eredeti minaretjét rejti. A tetejére, a kilátóteraszra fel is lehet menni, ahonnan csodálatos panoráma tárul a szemünk elé. Ha valaki szeretné a grandiózus katedrálist végigjárni, akkor 3 euróért audio guide-ot is kérhet a fülébe. A templomban egyébként egy olyan túrára is benevezhetünk, ami csak az építmény festett üvegablakaira koncentrál. És ha ebből indulunk ki, akkor nem tűnik túlzásnak egy bő fél napot szánni a templomra és környékére.

Egyszer a vastrón várományosai is jártak itt

A katedrálison kívül van még egy erődítményrendszer, ami szintén kihagyhatatlan. Egy tapas-est előtt, amikor délután még javában tombol a hőség, érdemes a kellemesen hűvös Alcázarban elbújni a napsugarak elől. A szakértők és a látogatók szerint ez az épület a keresztény és a mudéjar építészet összefonódásának mesterműve. Nem véletlen, hogy az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.

A kastélykomplexum rendkívül sokszor átalakult az évszázadok során. Átépítése pedig mindig attól függött, hogy éppen kik voltak hatalmon – olvasható a LonelyPlanet oldalán. A legszebb és legmaradandóbb átalakuláson Pedro (I. Péter kasztíliai király) uralkodása alatt esett át. Ő volt az, aki a 14. században hozzáépíttette a nevét viselő palotaszárnyat, mely még ma is az Alcázar egyik legszebb része. A komplexum egyébként kedvelt filmes helyszín, még a Trónok harca egyes jeleneteit is itt forgatták.

Ha Sevilla, akkor tapas és flamenco

Ma már tény, hogy Spanyolország elsősorban a tapassal járult hozzá a világ konyhaművészetéhez. Persze ott vannak a csodás tenger gyümölcseivel készült, gazdag paellák és a hajszálvékony sonkák, de a sokszínű és finom ízű falatnyi ételek készítését náluk jobban senki nem érti. És a nap beosztásában is nagyon profik, főleg Sevillában, ahol napközben nagyon magasra tud szökni a hőmérő higanyszála.

Ez azt jelenti, hogy 10 óránál előbb nem igazán indul be az élet a városban, a reggeli és az ebéd is egészen eltolódik. A legtöbb étterem és bár 14 és 17 óra között várja a vendégeket, de még ekkor is elég meleg van, így az apró kis falatok jobban is esnek, mint egy nagy ebéd. Kérhetünk például tortillát (krumplis omlett), sült, fokhagymás garnélarákot (gambas al ajillo) vagy pár szelet spanyol sonkát, sült pedron paprikát (jamón) és hozzá egy jófajta pohár bort. A minőségi bor és a művészien szeletelt serrano vagy iberico sonka szerves része a tapas-fogyasztás kultúrájának.

A Tripadvisor és az Instagram-követők száma szerint érdemes szemügyre venni például a Bar-Restaurante Eslava (Espacio Eslava) nevű tipikus és hagyományosnak mondható vendéglátóhelyet, melynek kitűnő a helyi borokat listázó itallapja, a tapasokat pedig egy kicsit újragondolva tálalja. 

A Mamarracha egy másik véglet: bátor dekoráció, fiatal személyzet, menő zene és nemzetközi menüválaszték – jó példa arra, hogy milyen is egy modern tapas bár Sevillában. A helyiségben csupasz cementfalak, szabadon hagyott szellőzőnyílások és függőleges kertek a falakon. Az étlapján pedig olyan ízletes párosítások találhatók, mint pl. a rozmaringos focaccia kenyér pácolt ibériai sertéshússal.

Sevillában a tapas szentsége mellett a flamenco az, ami talán még a szurkolásnál is vérpezsdítőbb tud lenni. Pedig az előadott dalok és táncok sokszor annyira melankólikusak, hogy a hallgatóság nem tudja sírjon-e vagy szenvedélyesen táncra perdüljön maga is.

A legenda szerint a flamenco a 18. századi Andalúziából származik, amikor a területen a legkülönbözőbb nemzetiségű emberek éltek együtt. Számos zsidó, arab, afrikai és cigány közösség népesítette be Sevillát, ahol a flamenco lett a közös nevező. A flamenco különböző népdalokból és táncokból olvadt össze, így alkotta meg napjaink egyik legszenvedélyesebb előadói formáját.

A foci iránti szenvedélyükről is híresek

Nem kell tehát meglepődni azon, ha az Európa-bajnokság meccsnapjai alatt a város egész nap csendben pihen, hiszen este mindenki előbújik, és elkezdődik a hajnalig tartó buli. Ekkor már balzsamosabb a levegő, finom illatok szállnak a 21 óra körül nyitó éttermekből, a focirajongókkal azonban ekkorra már megtelnek a bárok teraszai. Pedig Sevilla szinte az utolsó percben lett rendező város, mert eredetileg Bilbaóé lett volna ez a cím, de a járvány miatt a rendezők nem tudták vállalni, hogy nézők előtt tartsák meg a mérkőzéseket.

Az Estadio de La Cartuja arénában négy meccset játszottak az Európa-bajnokság ideje alatt, melyek közül az utolsót ma este 21 órakor láthatja a közönség. Az ide tervezett nyolcaddöntőben Belgium és Portugália mérkőzik majd meg egymással, és 18 000 fő lehet majd jelen a stadionban, hogy szurkoljon a két csapatnak. 

A stadiont két éven át, az 1999-es atlétikai világbajnokságra építették. Az aréna Cartuja szigetén épült fel és az ország második legnagyobb folyója, a Guadalquivir határolja. A sziget és a stadion a kartauzi rend monostora után kapta a nevét, ahol Kolumbusz Kristóf is élt, amikor nyugati útját tervezte. A stadion érdekessége, hogy csak a spanyol nemzeti labdarúgó-válogatottnak ad otthont, klubcsapatok nem használják hazai pályaként.

Budapest viszont 3 izgalmas mérkőzést tudhat maga mögött

Az elsőt június 15-én a magyar csapat vívta a portugálok ellen, a másodikat június 19-én játszottuk a francia csapat ellen, majd június 23-án a portugálok és a franciák csaptak össze a Puskás Arénában. A negyedik meccsre, a nyolcaddöntőre pedig szintén ma, 18 órától kerül sor, és most már biztos, hogy Hollandia és Csehország csapatai mérkőznek meg egymással.

A magyar válogatott fantasztikusan játszott legutolsó meccsén Münchenben, és bár nem jutott tovább, talán mindenkinek van még egy olyan európai csapata, amelynek szívesen szurkol a bajnokság hátralevő részében. Ha ez így van, és kíváncsiak arra, hol nézhetik meg a nyolcaddöntőket óriáskivetítőkön a fővárosban, ebben a cikkünkben minden fontosabb tudnivalót megtalálnak a közlekedésről, a szurkolói zónákról és a meccsek közötti idő eltöltésére alkalmas helyekről.