Ennek az építészeti stílusnak egy szép példáját nézhetjük meg mostantól az erzsébetvárosi Bajza utca 10. szám alatt, ahol megújulva várja a látogatókat a Walter Rózsi-villa. A frissen felújított épület és kiállítótér azért is nagyon izgalmas, mert ez az első modernista villa Magyarországon, amely nyitva áll a nyilvánosság előtt. Az összes többi – mint például a II. kerületi Napraforgó utcában lévő Bauhaus-házak – mind magánkézben vannak, így csak kívülről nézhetjük meg őket.

Pedig egy modernista villa nagyon is olyan, aminek minden emeletét be kell járnunk, kívül is és belül is, hogy megérezzük mennyire igyekszik a tenyerén hordozni a lakóit. Helyet kell foglalnunk a szalonjában, hogy megtapasztaljuk a beáramló napfényt, ki kell mennünk az erkélyére (minden szobának van kijárata!), hogy érezzük a nyitottságát, fel kell mennünk a napozóteraszára, ahová még a vizet is felvezették egy szabadtéri csap formájában, hogy érezzük a luxusát.

A korszakban a Nap sugarainak fertőtlenítő, a friss levegőnek gyógyító hatást tulajdonítottak, ezért került sok modernista épület, ahogy a Walter Rózsi-villa tetejére is a fürdőszobához hasonló higiéniai funkciót ellátó napozóterasz. Nem hiányozhattak a korszakban divatos harmonikaajtók sem, amelyekkel pillanatok alatt egybe lehetett nyitni például a télikertet a szalonnal, ha egy nagyobb társaság érkezett vendégségbe.

A villa 1936-ben épült Walter Rózsi operaénekes és családja számára, Fischer József építész és felesége, Pécsi Eszter statikus mérnök tervei alapján, aki nem mellesleg az első női mérnök volt a magyar történelemben.

A tervezők egy modern gondolkodású nagypolgári család igényeihez igazították az épületet: a földszintre kerültek azok a helyiségek, amelyeket igyekeztek elrejteni a vendégek szeme elől, mint például a konyha, a kamra és a házmester lakása. Az első emeleten a vendégek fogadására szánt napfényes szalon kapott helyett, a másodikon pedig a privát szféra terei – a hálószoba, a dolgozó- és gyerekszoba, a gardróbok és a fürdőszobák. A villában étellift is működött, amely a földszinti konyhát az első emeleten lévő ebédlővel és a második emeleten lévő reggelizővel kötötte össze.

Az épületet 1949-ben államosították, majd a következő hatvan évben a Belügyminisztérium kórháza használta. Felújítása és kiállítóhellyé alakítása a Magyar Művészeti Akadémia finanszírozásában valósult meg 2020 és 2022 között Kokas László építész tervei alapján.

A villa az 1968 óta létező Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) első önálló kiállítótere is egyben, ezért reklámozzák úgy az intézmény honlapján, hogy a "Walter Rózsi-villa a magyar építészet új otthona".

A villa belső tereiben nem a család bútoraival fogunk találkozni, az eredeti enteriőröket archív fotókról ismerhetjük meg a falakon. Ehelyett a modernista otthon alapvető elveivel ismerkedhetünk meg a Színtér és Lakótér. Modern lakóházak Magyarországon (1928-1945) című kiállításon.

"Az új otthon most van kialakulóban. Egyelőre a praktikusság harcol benne az esztétikával" – olvashatjuk az 1931-ben megjelent újságból vett idézetet az első teremben, amely jól összegzi a díszes, de sokszor egészségtelen levegőjűnek és fénytelennek tartott historizáló épületek ellenpontjaként megjelenő modernista elveket. A villa tereihez a modernizmus egy-egy hívószavát társították a kurátorok, Magyaróvári Fanni Izabella és Sebestyén Ágnes Anna.

Így például a vendégek fogadására is alkalmas, a télikerttel egybenyitható szalonban megrendezett kiállítás a nyitottság fogalmát járja körül. "Ez volt a társasági élet, a nyilvánosság színtere; a nyitottságé a közönség, a társadalom felé, ugyanakkor a kert felé is. A modernizmusban ez a fajta nyitottság nagyon fontos volt; nagyméretű teraszokkal, erkélyekkel, ablakokkal, harmonikaajtókkal, tolóablakokkal igyekeztek felnyitni a teret a természet, a kert felé, és ezzel nagyon élővé tudott válni ez az épület abban az időszakban" – magyarázta Sebestyén a megnyitó alkalmából rendezett sajtóbemutatón.

Tovább haladva a felső szintre a fürdőszobában az építészek korabeli higiéniáról alkotott elképzeléseivel ismerkedhetünk. Kiderül például, hogy a korszakban progresszívnek számító linóleum és a csővázas szék egyes kritikusok szemében a kórházak hangulatát idézte, de a modern építészek számára a higiénia esztétikáját jelentette. A gyerekszobában szóba kerül az is, hogy milyen az ideális gyerekbútor a haladó szellemű tervező szerint: nem érezteti a gyermekkel a kicsinységét, hanem a gyerek méreteiből indul ki, nem szorít merev rendszerbe, hanem szabad mozgást enged. A hálószobában a komfortról alkotott modernista elvekkel ismerkedhetünk.

A korszakban a közízlés a modern bútorok praktikusságánál többre értékelte a díszes neobarokk világát, így a modernista villákban is előfordult, hogy antik bútorokkal rendezték be a szobákat. Nem volt ez másképp a Walter Rózsi-villa esetében sem, mint ahogy az archív fotókról kiderül. A kurátorok azonban a korszak haladóbb szellemű bútorain keresztül mutatják be a korabeli építészet és design alapelveit, így találkozhatunk például csővázas székkel, átalakítható munkaállomással, korabeli kenyérpirítóval, és egy valódi, fából készült zenegéppel is. A mennyezeti lámpák szintén a két viágháború közötti modernizmus példái.

Bár az emeleteken megrendezett kiállítás csak egy évig lesz látható, az épület földszintjén egy állandó kiállítás is helyet kapott. Kovács Dániel Fasori Históriák című kiállítása a villa közvetlen és tágabb környezetének alakulását mutatja be az 1800-as évektől egészen napjainkig, sorra véve a legfontosabb eseményeket és épületeket.

Fontos tudni, hogy a helyszínen nincs jegyértékesítés, a belépőket a jegy.hu oldalon tudjuk megvásárolni. A Walter Rózsi-villa nem csak kiállítótér, hanem rendezvénytér is, ahol például nagyapáink korának építőjátékait próbálhatják ki a gyerekek egy a modernizmus jegyében szervezett kézműves foglalkozáson. A villáról és a programjairól bővebben itt tájékozódhatsz.