Az indulás előtti utolsó pillanatban, már félig becsomagolva láthattunk a Velencei Biennáléra készülő szobrok közül kettőt a Ludwig Múzeum kiállítótermében, ahol a magyar pavilon kiállításáról tartottak sajtóbemutatót. A színes, mozaikokkal borított szobrok – összesen több mint 20 – már mind bedobozolva várják, hogy a kamionra kerüljenek. Április 23-án kezdődik ugyanis a kortárs művészeti élet egyik legrangosabb eseménye a lagúnák városában.
A Velencei Biennálé az egyik legismertebb művészeti esemény a világon, melyet 1895 óta rendeznek meg minden második évben, ezúttal 80 ország részvételével. Hazánk már a kezdetektől képviselteti magát, 1909 óta pedig egy saját, szecessziós stílusú pavilonunk is van, amelyet a múlt század eleji Gödöllői Művésztelep alkotóinak mozaikjai és üvegablakai, és a Zsolnay-gyárban készült eozinmázas tetőcserepek díszítenek – ezen a virtuális túrán körbe is járhatjuk az egyelőre még üres kiállítóteret.
Ez alkalommal 15 pályázat közül választotta ki a művészettörténészekből és egy képzőművészből álló bizottság Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című pályázatát, mely kifejezetten a biennáléra készült – ebből láthattunk most ízelítőt.
A pavilon terét egyetlen egészként kezelő, építészet, szobrászat és iparművészet határán mozgó installáció az önismeret fájdalmas és egyben katartikus útjával foglalkozik, az identitáskeresés állomásain vezeti keresztül a nézőt.
A pavilon nyitott belső udvarán a kiállítás legnagyobb szoboregyüttese, két hatalmas könnyező szempárból, láncokból készült szempillákból, cseppformákból álló installáció fogadja a látogatót, melyre oltárszoborként hivatkozott Zsikla Mónika, a kiállítás kurátora, aki a művésszel közösen vett részt a kiállítás tematikájának a kidolgozásában. Aki olvasta Szerb Antal regényét, az Utas és Holdvilágot, talán emlékszik arra a pillanatra, amikor főhőst, a ravennai mozaikok látványának hatására olyan intenzitással öntötték el a kamaszkori vágyainak emlékei, hogy beleszédült, és neki kellett támaszkodnia egy oszlopnak. A kiállításhoz készült katalógus szerint ez a misztikus momentum volt az egyik ihlető forrása Keresztes mozaikoltárának.
Az oltárszobron keresztülhaladva az identitáskeresés további emlékművei következnek: "az önismeret vak és magányos szobra", amelyből köldökzsinórként indulnak ki a többi teremben lévő szobrokkal összekötő láncok, az önismeret "kapuőrei", raktárhelyiségek, ahol a magunk mögött hagyott lelki terhek gyűlnek, láncokkal kifeszített könnyező szemek, mint a szembenézés jelképei. Az installáció domináns eleme a könnycsepp-motívum, amely szinte mindegyik szobron megjelenik valamilyen formában, sőt még önálló "könnyoszlop", és könnycseppekből álló függöny is látható lesz két teremben.
Boros Géza művészettörténész, a Ludwig Múzeum Velencei Biennáléért felelős irodájának vezetője szerint az installáció önmagában is nagyon izgalmas, de még érdekesebbé teszi a kontextus, amiben ki lesz állítva.Az idei egy nőközpontú biennálé lesz rengeteg női művésszel, Keresztes kiállítása pedig női nézőpontú, ráadásul hosszú idő után először kerül női alkotó a magyar pavilonba. A fő kiállítási koncepció egyik fókusza a testek és metamorfózisaik ábrázolása, valamint a világjárvány utóhatásaként érzékelhető bizonytalanság, az identitáskeresés, a kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk kérdése. Ez a tematika pedig a véletlen folytán – a kiválasztáskor még nem lehetett tudni, mi lesz a főkurátor Cecilia Alemani központi kiállítási koncepciója – éppen egybevágnak Keresztes magyar pavilonba tervezett kiállításával – magyarázta.
Több mint 20, többnyire nagyméretű szoborról van szó, így nem kevés munkába került a kivitelezésük; több mint egy évig tartott, mire Keresztes és segítői az utolsó simításokkal is végeztek. Mivel a nagyobb méretű szobrok egy hagyományos műteremben nem fértek volna el, Keresztes a Nagytétényi úton lévő művészeti központ, az Art Quarter Budapest hangárjában dolgozott. A szobrok felületén lévő apró mozaikok felvitele volt a munkafolyamat utolsó fázisa, ami a művész elmondása szerint egy nagyon meditatív folyamat volt.
A Velencei Biennálénak a Biennálé-kertek és az egykor hajógyárként működő Arzenál épülete ad otthont április 23. és november 27. között. Ha erről lemaradnánk, a biennálé után itthon is lehetőségünk lesz megnézni az installációt 2022. december 15. és 2023. február 26. között a Ludwig Múzeumban.
Keresztes művészetében az egymásba olvadó alakzatok komplex és képlékeny rendszere az „ezredfordulós" generáció formanyelvével és referenciáival párosul. Művei megtestesült mozaikokként értelmezhetők, melyek sajátosan ötvözik az érzékiséget és a virtualitást, az analógot és a digitálist, a valóságost és a szürreálist: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve járják körül a szubjektum önazonosságának kérdéseit. Generációjának kimagasló tehetségeként az elmúlt években számos nemzetközi egyéni és csoportos kiállításon és biennálén vett részt – írja a múzeum, sajtóközleményében.