A Perseidák hullócsillagai az év legjobban megfigyelhető meteorzáporaként bukkannak fel az éjszakai égen. Óránként legalább 20-30 hullócsillagra lehet számítani, és augusztus 12. és 13. éjjelén lesznek a leglátványosabbak. A fényszennyezés miatt azonban nincs könnyű dolgunk.
Ha tudni szeretnék, merre érdemes kiülni a csillagok alá, érdemes egy pillantást vetni az Egy hét a csillagok alatt programsorozatra, mely a Perseida-maximum környékén több mint 30 helyszínen várja az érdeklődőket. A lelkes csillagvadászok amatőr csillagászok, csillagvizsgálók és egyesületek segítségével élhetik át az égi megfigyelések élményét.
A programsorozatot tavaly nyáron szervezték meg először, és az eredmény felülmúlta minden várakozásukat: a hét éjszaka folyamán országszerte több mint huszonöt helyszínen várták csillagászati bemutatók az érdeklődőket, akik közül több ezren tapasztalhatták meg elsőkézből a csillagászati megfigyelések élményét.
Idén augusztus 9 és 15. között várják a csillagvizsgálók és amatőrcsillagászok, egyesületek és szakkörök a programjaikkal országszerte az érdeklődőket a csillagos ég alatt. A lenti lista még messze nem teljes, a következő hetekben ugyanis számos csillagvizsgálóval és csillagászati csoporttal fog bővülni a programsorozat.
A csillagászat páratlanul szerencsés tudományterület: értő művelői ugyanis rendkívüli látványosságok sokaságán keresztül tudják közelebb hozni az űr világát azokhoz, akik erre fogékonyak. Augusztus második teljes hetében különösen jó alkalom nyílik arra, hogy részesei legyünk ennek az élménynek, ugyanis nemcsak a Hold és az óriásbolygók, de szemet gyönyörködtető mélyég-objektumok, és a Perseidák hullócsillagzápora is színesítik majd az éjszakai égboltot.
Ilyen remek időszakokban amatőrök és profik egyaránt távcsövet ragadnak, hogy saját maguk vizsgálhassák a csillagos égboltot vagy, amennyiben lehetséges, másoknak is megmutathassák azt. További információkért kattintsanak az Egy hét a csillagok alatt 2021 Facebook-eseményére, ahol hamarosan elérhetőek lesznek az egyes bemutatóhelyszínek által kínált programok; a kezdeményezés oldalát követve pedig további hasznos tippeket, információkat találnak.
Augusztus 12. környékén meglepetésszerűen bukkannak fel az éjszakai égen a hullócsillagok, a várakozás izgalmával és szemkápráztató felvillanásokkal jutalmazva meg az égbolt kémlelőit. A különleges programhoz ráadásul nem kell semmiféle bonyolult felszerelés vagy előképzettség, pusztán egy fényektől távoli megfigyelési helyszín, tiszta égbolt és persze egy csipetnyi türelem.
A hullócsillagok valójában apró, többségében porszemcse méretű mikrometeoroiodok, amelyeket tipikusan üstökösök (olykor pedig aszteroidák) szórtak szét Nap körüli pályájukon. Elviekben az év bármelyik éjszakáján megpillanthatunk egy-egy szórványos (szakszóval sporadikus) hullócsillagot, ám a gyakorlatban erre akár fél-egy órát is várni kell az eget fürkészve.
Sokkal jobb lehetőség kínálkozik, mikor a Föld évente menetrendszerűen áthalad egy-egy frissebb porfelhőn, amelyeket az utóbbi év(tized)ekben a belső-Naprendszerben járt üstökösök hagytak hátra. Az ilyenkor tapasztalható tömeges, rajszerű hullócsillag-záporokból több tucatot különböztetünk meg, többek között a Quadrantidákat, a Geminidákat, a Leonidákat vagy a Perseidákat. Mindegyikük kivétel nélkül a hullócsillagok beérkezési iránya (az ún. radiáns) által kijelölt csillagkép után kapták a nevüket. Bár egy-egy meteorraj időszaka akár heteket is felölelhet, a legtöbb felvillanást az adott raj tetőzésekor, egy tipikusan néhány órás szűk idősávban lehet elcsípni. Hogy pontosan hány meteort hoz egy raj, azt évről évre csak hozzátevőlegesen lehet megbecsülni, írja a svabhegyicsillagvizsgalo.hu.