Rákossy Zsigmond egy picike hargitai faluban, Csíkpálfalván él feleségével, Brigittával, kisfiával, Ogmánddal és kislányával, Tegzával. Zsigmond az állatorvosi egyetemen vizsgadolgozata témájaként a házinyúl egy új színváltozatának létrehozán dolgozott. A diplomája megszerzése után azt tűzte ki céljául, hogy az általa megálmodott fatjákat fogja tenyészteni.
Zsigmond már gyermekkorában szeretett eljátszani a gondolattal, hogy mit, mivel lenne érdemes keresztezni a lehető legszebb utódok érdekében. "Miután a Székelyföldön, egész pontosan a Csíki-medencében fellelhető parlagi populációval sikerült létrehozni az ún. szallander színt, úgy döntöttem, hogy egy új fajtát alkotok a különleges szín köré" – magyarázza Zsigmond, hogyan is született meg a székely nyúl.
"Az is célom volt, hogy felhívjam a figyelmet a helyi értékeinkre, olyan fajta szülessen, ami jól alkalmazkodik az itteni körülményekhez, és amire joggal lehetünk büszkék. Szerettem volna bebizonyítani, hogy nem csak Franciaországban és Németországban lehetséges az adott vidékről elnevezett juh-, nyúl-, vagy szarvasmarha fajtát létrehozni, hanem mi is képesek vagyunk rá, ha igazán akarjuk. Sokszor nagyon kishitű a székely ember, többek között nekik is szerettem volna példát mutatni."
A székely nyúl legfeltűnőbb tulajdonsága a különleges, árnyalt rajzolata és színe. Most már négy változata van: fekete, havanna, kék és lila. Közepes méretűnek számít, ideálisan 5 és 6,5 kiló között mozog.
Előfordul, hogy akár 200 is ugrál náluk, a számukra fenntartott helyeken. "Minden tenyészállatomnak van neve, ami megkönnyíti a származásuk, családfájuk vezetését. Néha a gyerekek adnak nekik nevet, máskor én, és ha már nagyon kifogytunk az ötletekből, akkor egyszerűen öröklik az egyik szülő nevét egy római számmal megtoldva. Így jutottunk el XV. Sall-ig, VI. Lencséig, vagy IV. Miskáig. A nyulakkal kapcsolatban leginkább az a célom most, hogy hivatalosan is elfogadják a lila szallender színt, és szeretnénk részt venni a következő Európa kiállításon" – magyarázza.
A nyulak mellett tartanak juhokat, tyúkokat és kutyákat. Örül, hogy gyermekei úgy nőhetnek fel, hogy közelről látják az állattartás és tenyésztés mindennapjait. Ha vannak kiskutyák, akkor ők a kedvencek, máskor a csirkék, vagy a bárányok, és bár ritkán, de olyan is volt már, hogy az etetés, vagy a nyúlpajták kitakarítása volt a gyerekek számára a legizgalmasabb tevékenység az udvaron.
Juhok terén egy őshonos fajta, a kovásznai berke egy elfeledett színváltozatának a megmentése Zsigmond célja, de gőzerővel dolgoznak a bajuszos székely pásztorkutya kitenyésztésén, valamint egy tyúkfajtán is.
"Gyermekként az volt a legnagyobb élmény, amikor új színváltozatok, megmagyarázhatatlan formák születtek, vagy keltek ki a tojásból" – magyarázza. "Mostanra azonban egyre ritkábban ér ilyen meglepetés, ugyanis minden jelenség megmagyarázható, előre kiszámítható. Ezzel elvesztettem ugyan valamit a gyermeki örömekből, de ugyanakkor új kapuk is megnyíltak a számomra. Már tudatosan alkotok, új formákat, színváltozatokat találok ki és aztán megtervezem, hogy milyen keresztezésekkel, milyen fajták felhasználásával tudok eljutni a megálmodott példányokig."
Akármilyen idillinek is hangzik a vidéki élet, komoly elkötelezettséget igényelnek az állatok: folyamatosan figyelniük kell rájuk, többször megetetni, és minden este haza kell érni ellátni őket. "Ugyanakkor, a néha éjszakába nyúló etetések egyfajta meditációként is működnek, közben le lehet vezetni egy kicsit a napi stresszből és lehet elmélkedni a világ dolgain" – mondja Zsigmond, aki nem távolodott el az eredeti szakmájától, az állatorvoslástól sem, hiszen ennyi állat között szinte folyamatosan akad kezelendő példány.
(Forrás: Fanny Magazin)