500 éves sörházak, fagerendás pubok és dallamos nevű bárok, ahova visszavágyunk

Ez pontosan az az élmény, amit itthon sem tudunk most pótolni, de nagyon-nagyon várjuk, hogy hamarosan megváltozzon a helyzet. És nem, nem arról van szó, hogy rohannánk az első kocsmába, meg ugye berúgni otthon is lehet. Egy igazán jó élmény ebben a műfajban nem azt jelenti, hogy eljutunk a filmszakadásig. Inkább annyira megfog egy érzés, egy bár, egy pub vagy klub hangulata, hogy azon csak egy kicsit színez az ott megivott jóleső mennyiségű alkohol. Ismét körbejárt a kérdés a szerkesztőségben: mutatjuk is, hogy melyek azok a helyek, ahová már ma este is visszamennénk, ha lehetne.

A rózsaszín utca

Nem egy konkrét bár, hanem egy egész utca az, amiről meg kell emlékeznünk Lisszabon kapcsán. A névadás nem túl rafinált, azért hívják így a helyet, mert ez a csak gyalogosoknak fenntartott utca tényleg rózsaszín, mármint ilyen színű a kövezet a talpunk alatt. Az ok, amiért kedvet kapott kedvenc „itatóink" listáján, az, hogy mindkét oldalán több kiülős-beülős hely is van, estére pedig ezek a bárok mind megtelnek emberekkel.

Forrás: The Daily Photoo/Shutterstock

A Rua Cor-de-Rosa, vagyis a Rózsaszín utca a portugál főváros korábbi vöröslámpás negyedében, a mára ugyancsak felkapott Cais do Sodre-ban található. Ha a bárok miatt megyünk, akkor persze este kell nekiindulni, ha viszont egy tökéletes Insta-fotót lőnénk, akkor nappal, viszonylag korán menjünk, amikor még nem lepik el emberek a rózsaszín burkolatot. Kora reggel inkább maradjunk ágyban, ekkor még úgyis csupa mocsok az előző esti bulik miatt a később ragyogó pinkre tisztított felület. Ami a bárokat illeti, mind egyéni a maga nemében, így a Pink Wine Point-ban a bor viszi a prímet, a Sol e Pescában halat is ropogtathatunk a sörünk mellé, míg a Pensão Amor enyhén erotikus felhangot üt meg, ezzel is emlékezve a negyed múltjára.

A verhetetlen angol pub-ok

A legjobb angol kocsmákról egészen hosszú listát lehetne írni, de most a helyszűke miatt megelégszünk három, szép emlékeket felidéző pubbal. Az egyik a Stratford-upon-Avon-ben található Rose & Crown, amely bő 150 éve állja a sarat és a vendégek rohamát. A kisváros egy tipikus, képeslapra illő darab, apró, fagerendás házikókkal és meglehetősen híres múlttal, mivel itt született meg a világirodalom egyik legnagyobb mestere, William Shakespeare is.

Maga a Rose & Crown is hozza az írófejedelem korának hangulatát, mivel a Tudor-stílusú épület pontosan úgy néz ki kívülről, mintha egy Erzsébet-kori dráma díszletéből került volna ki. A hangulat pipa, de az innivaló sem akármilyen. Kolléganőnk visszaemlékezése szerint olyan volt itt a csapolt Guinness sör, hogy akár a kanál is megállt volna benne, de az igen jó angol szokás szerint persze enni is lehet a kocsmában, a sörhöz talán leginkább egy frissen készült fish&chipset.

The Old Wellington InnForrás: Marina J/Shutterstock

És még két ősöreg pub. Az egyik Manchester legrégibb darabja, ez a The Old Wellington Inn, mely 1552 óta várja a betérő vendégeket. A kívül fehér falú, sötétre pácolt fagerendákkal osztott homlokzathoz belül is gyönyörűséges régi-új környezet társul. Az angol kocsmák nagyon jók abban, hogy sok száz éves érzést hozzanak vissza úgy, hogy közben minden 21. századira van hangolva. Az alapok maradnak, vagyis a faborítás, az osztott ablakok és így tovább, de kényelmi szempontból nem kell visszatérni a 400 évvel ezelőtti megoldásokhoz.

The George InnForrás: Alan Kean/Shutterstock

És még egy kedvenc a végére, a londoni The George Inn. Eredetileg George and the Dragon volt az 1677-ben újjáépült hely neve (az eredeti épület egy tűzvészben pusztult el), ez a szinte friss, bő 300 éves fogadó pedig azóta is működik. Galériás kialakításának köszönhetően tartottak udvarában például színházi előadásokat, de nagyon sokáig működött postakocsi állomásként is – Dickens több könyvében is megemlékezik róla. A fogadóban a klasszikus pub fogások kaphatók, a hamburgertől kezdve a steak & ale pie-ig (barna sörrel készült húsos pite) sok minden, de azért alapvetően egy ilyen helyre a csapolt sörök és a cider miatt megy az ember.

A sörivás szentélyei

Sör témában persze a németek is nagyon jók. Münchenben alap az 1589-ben épült Hofbräuhaus, ahol kolléganőnk megfogalmazása szerint „sör folyik a falból is". A belső terekben végtelennek tűnő, boltíves termek fogadnak, de tartozik a házhoz egy kerthelyiség is, amit jó időben pillanatok alatt megtöltenek a vendégek. Bár nagyon sok jó sör van, enni is lehet, és ha már egy ilyen helyen eszünk, akkor az olyan favoritokat érdemes behúzni, mint amilyen a csülök krumplival és káposztával.

Hasonlóan emlékezetes helyszín a Salzburgban lévő Augustiner Bräustübl Brewpub, mely Ausztria legnagyobb sörkertjét mondhatja magáénak. Összesen 1400 székre lehet leülni a kaviccsal felszórt területen, és a fák lombja alatt iszogatni a hely saját főzésű sörét. Belépéskor saját korsót kap az ember, ezzel kell később sorban állni, ha újra akarjuk tölteni, így az óriási területen nem kell a mindenfelé vitorlázó pincérek tekintetét elkapni, ha fogytán az ital. Persze, a nagy kerthelyiség még nem jelenti azt, hogy bent ne lehetne leülni.

A müncheni HofbräuhausForrás: Anton Petrus/Shutterstock

A müncheni megoldáshoz hasonlóan itt is bődületesen nagy termekben gyűlnek össze az emberek, akár egész családok is hétvégén, hogy közösen egyenek és igyanak. Az evés persze nem kötelező, de extra tippünk, hogy vegyenek egy adag frissen szeletelt sörretket az ital mellé. Öreg nénik szelik hajszálvékonyra a retket és hintik meg sóval a szemünk előtt, így ropogósan kerül hozzánk, és nem áll, mire vevőre talál. Mivel a sörház folyosói tele vannak ilyen árusokkal, bármilyen kísérő rágcsálnivalót vehetünk, például kenyérfélét vagy sajtot is.

Egy pohár bor a jazz ritmusai mellé és egy koktél a partmenti bárban

A világ egyik legjobb jazz bárja sem maradhat ki a szórásból. Ez a New Yorkban található Blue Note, ahol olyan legendák léptek fel, mint például a nemrégiben távozott Chic Corea. A Greenwich Village meghatározó helye, ahová a Föld minden tájáról érkeznek a műfaj rajongói, így ez a bár leginkább zenei kínálatával tűnik ki. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne valami finomat is kortyolni a kulturális élvezet mellé. Nagyon tudjuk javasolni például a Napa Valley-ből származó Zinfandelt. Enni itt is lehet, de éttermi értelemben vett bő választékkal nem kell számolni, inkább olyan megbízható örök befutókkal, mint amilyen a Cézár saláta.

A beszédes nevű Sea Breeze CocktailForrás: Marian Weyo/Shutterstock

Amilyen jól passzol Münchenhez a sör, pontosan olyan harmonikus házasságban él egymással a Földközi-tenger és egy jéggel bőven megpakolt koktél. Pont ez a lazaság jó benne: nem tömény, mégis bódít, nem akarjuk megváltani a világot, mint borozás közben, viszont csodásan felszabadultnak érezhetjük magunkat egyetlen pohár után is. És ha mindezt a tenger partján tesszük, az már nagyon közel esik a földi mennyországhoz.

Hasonlóan nagy élményünk volt már Menorcán is, egyik kolléganőnk viszont az olasz Ischia szigetéről őriz szép emlékeket. A Valentino Ischia a part közelében található bár, ez azonban nem az egyetlen erénye: ha már tényleg nagyon jól megy a lazulás, akkor ki lehet perdülni a táncparkettre is, ahol egy rúdon is görbíthetik a teret az igazán vagány csajok.

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek