Az egyre melegebb napsugarak, a naptár látványa, és az elmúlt hetek otthonülős megpróbáltatásai egyre többekből hozzák elő azt a motivációt, hogy legalább nyár közepére gyorsan visszaszerezzék vagy megközelítsék strandkompatibilis alakjukat. És itt kezdődik a galiba, mert a sorozatos önáltatással és tévutakkal csak még rosszabb helyzetbe kerülnek. Ezért dietetikusunk az alábbiakban a leggyakoribb diétás csapdákat gyűjtötte össze, de megmutatja az utat is, hogy melyiket, merre lehet elkerülni.
A téma kimeríthetetlen, elég, ha csak ülünk a buszon, egy kávézóban, szóba elegyedünk a kollégákkal, elmegyünk edzeni, vagy – ami a legrosszabb – „kinyitjuk" az internetet. Ilyenkor aztán csőstül jönnek a furábbnál furább diétás tippek, a legtutibb étrendek, a fantasztikus eredményeket ígérő termékek, és még sorolhatnám. És akkor még nem említettem a szórakozóhelyeket, ahol szintén gyanútlanul belefuthatunk a „hogyan fogyjunk le öt perc alatt", és a „vajon az aktuális divatdiéta tényleg jó-e az egészségemnek" jellegű párbeszédekbe.
Mindez nem csoda, az evés, nem evés az a téma, amiről mindig, mindenkinek van véleménye, hiszen mindennap találkozik vele, és gyakorolja is. A 'hogyan ne fogyjunk' jeligére most összegyűjtöttem párat azokból a tévhitekből, amiket nagyon nehéz gondolatainkból kiirtani.
"Mostantól teljesen kizárom a cukrot az életemből!"
A drasztikus és hirtelen változtatások nem feltétlenül segítik elő – hosszú távon – a fogyást. Ilyen az, amikor egyik napról a másikra úgy döntünk, hogy a téli nassolás, süteményevészet után felkúszott kilókat lehetőleg a következő hétre, megengedőbb esetben a jövő hónapra szeretnénk leadni. A szent cél érdekében megfogadjuk, hogy holnaptól semmi cukor nem kerülhet a szervezetünkbe, legyen az kávé-, teaédesítő, édesség, csokoládé, gyümölcsjoghurt, rosszabb esetben még magukat a gyümölcsöket is tiltólistára helyezzük.
A hatás természetesen látványos, hiszen, ha addig sok volt a rejtett vagy nem is annyira rejtett cukor az étrendünkben, akkor ezáltal nem kevés, addig felesleges energiát spórolunk meg, és ha nem pótoljuk mással, akkor tényleg fogyhatunk. Azonban eljön majd az a pont, ahol egyszer csak elpattan a húr és nem bírjuk tovább, ilyenkor aztán rövid idő alatt behabzsolunk bármilyen elénk kerülő cukros ételt vagy italt. Majd jön a bűntudat, a rosszullét, az újabb fogadkozás, és minden kezdődik újra. Pedig a teljes tiltás, megvonás nem mindig vezet jóra, egyszerűen azért, mert emberek vagyunk, nem gépek. Nem maga a cukor a rossz, hanem a túlzásba vitt mennyiség és a gyakori fogyasztás. Nyilván más a helyzet, ha cukorbeteg valaki, mert akkor azért komolyabban kell venni a cukormentességet, de most nem erről van szó.
Megoldás: Időnként, heti 2, legfeljebb 3 alkalommal egy egészséges étrendbe is beleférhet egy kevés cukrozott étel és ital, azonban fontos, hogy tartsuk a mértéket, gyakoroljunk önkontrollt. Tudom, ez a legnehezebb, de nem is adják ingyen a feszes, izmos testet. Valamit valamiért.
"Kenyér, tészta, krumpli, rizs – minden szénhidrátot elhagyok!"
A másik mumus szénhidrátforrás a kenyér, tészta, rizs és a burgonya szokott lenni. Az, aki mindezekről lemond, végtelenül erős akaraterőről tesz tanúbizonyságot. Valójában tényleg könnyen tud fogyni, hiszen ha mindezeket összeadjuk, elég sok energiát el tud hagyni a mindennapi étrendjéből, ami energiadeficitet hoz létre, de még a vércukorszintnek is csak jót tesz. Könnyes a búcsú, mert ezeket azért nem könnyű kizárni étrendünkből, egy ideig-óráig talán még megy, aztán könnyű elcsábulni és visszaesni (elég csak egy vendégség, buli, randevú, érzelmileg terhelt időszak...).
Ráadásul az a veszély is fennáll, hogy az éhség miatt a zsírokból és fehérjében dús nyersanyagokból (hús, sajt, tojás...) eszik többet a fogyni vágyó, ami így energiában még akár több is lehet, nem beszélve a szénhidrátszegény (ergo zsír-, fehérjedús) diéták gyakori hátulütőjéről, pl. a székrekedésről, a kellemetlen testszagról, a fokozottabb izzadásról vagy a pattanásos bőrről.
Megoldás: Jó eredmény érhető el már akkor is, ha egyrészt, csökkentjük a felsorolt köretfélék mennyiségét, másrészt, ha a minőségüket, elkészítésüket változtatjuk meg: például finomlisztből készült tésztáról durum- vagy teljes kiőrlésű tésztára, fényezett rizsről barnára, olajban sült krumpliról és krumplipüréről tepsiben (zsírszegényen) sültre váltunk. Vagy kipróbálhatjuk a rostban dús hajdinát, a hántolatlan kölest és a barna bulgurt is, persze ezekből is a kisebb adagot válasszuk, jó sok zöldséggel!
A tányérunk fele inkább zöldségből álljon, és csak kb. negyede legyen szénhidrátban dúsabb köret, egynegyede pedig lehet valamilyen fehérjedús csemege (hal, hús, sajt, tojás, túró). Megint csak nem a teljes lemondás vezet jóra, hanem a mennyiségi kontroll. Jobban járunk, mintha a különféle, ismeretlen összetevőjű, csökkentett szénhidráttartalmú (zömmel megnövelt fehérje-, vagy éppen zsírtartalmú) termékekkel próbálnánk üdvözülni. Átmenetileg persze ezek is megteszik, de önbecsapás lenne azt gondolni, hogy ezekből már korlátlanul ehetünk.
"A kapszulásított csodák majd segítenek!"
A tartós, egyenletes fogyás eléggé próbára teszi az ember türelmét. Pláne, amikor úgy érzi, hogy belead mindent, edz, nem eszik mellé (persze attól függ, mi mellé nem), és még csak meg sem moccannak azok a fránya kilók. Ilyenkor kínjában könnyen beszed kétes eredetű, vagy csak hatástalan (de legalább ártalmatlan) csodabogyókat, porokat, hogy kicsit odahasson a fránya zsírpárnáknak. Már pedig csodák nincsenek, és néha eljön az az állapot, amikor megtorpan a fogyás üteme. Ilyenkor nem szabad feladni, különben kárba veszett minden addigi erőfeszítés.
Megoldás: Módosítsunk az edzés ütemén és típusán! Nézzük meg, hogy mit ettünk és mit ittunk (a tej, a gyümölcslevek, a turmixok, smoothie-k, és ugye az alkohol sem nullkalóriás!). Vajon biztosan nem volt valami rejtett hiba a menüben? Igyekezzünk csökkenteni a csaló napok számát! Nagy öngól tud lenni, ha a hét közben leküzdött kilókat egyetlen vasárnappal visszaszedjük.
És akkor most van tanulság? Van!
Leginkább az, hogy nincs egységes diéta vagy étrend, ami mindenkinek minden életkorban beválna. Egyediek és eltérőek vagyunk, bár élettanilag, biológiailag, anatómiailag azonosak az alapok, sok minden más is befolyásolja, hogyan reagálunk egy új módszerre. Nincs eredmény munka nélkül. Az, aki vékony, sportos, fitt, az esetek többségében nem csak a genetikának köszönhetően ilyen. Mindennap meg kell ezért küzdeni, akár több mozgással, akár azzal, hogy ritkábban eszünk sütit, hogy nem fojtjuk csokiba a bánatunkat, hogy siker esetén nem étellel jutalmazzuk magunkat, hogy étteremben kisebb adagot kérünk, hogy nem repetázunk, vagy, hogy sétálni, kirándulni megyünk punnyadás helyett. Ezek mind döntések és választások. Persze, nem mindig kényelmesek, de megszerethetők. A kérdés, hogy mi a cél. Mert minden fejben dől el!
De nem csak a tükör számít! Valójában számos oka lehet annak, hogy fogyni szeretnénk. A legjobb, ha ez belülről jön, ne elvárásoknak próbáljunk megfelelni. Vezérelhet minket a hiúság, de azért leginkább az egészségünkért tegyük! Fontos, hogy szépnek, vonzónak érezzük magunkat, de az is, hogy közben ne legyünk betegek. Mindenkinél máshol van az a kapcsolópont, ahol ráeszmél, hogy valamit tennie kell. Ha egyedül nehezen megy, szakembertől kérjünk segítséget, ne egy önjelölt gurutól! Ne feledjük, középen van az egyensúly. Plusz kilókkal is lehetünk boldogok, de soványan is lehetünk boldogtalanok!
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.