Rizskalauz: milyen ételhez, melyik a legjobb?

    Nemcsak a kínai konyha, de ma már a testépítő vagy a mindenmentes diéták is előszeretettel alkalmazzák a rizst. Szinte bármely étkezéshez passzol, de akár ital formájában is fogyaszthatjuk. Ugyanakkor a rizsből sem csak egyfajta van. És nem is olyan könnyű eligazodni, hogy mihez melyiket a legjobb használni. Dietetikusunk most ezek között kalauzol minket.

    Be kell vallanom valamit, mielőtt belemélyedünk a témába: nem vagyok nagy rizsrajongó; addig eszem, amíg van rajta szósz. Önmagában, kvázi szárazon, nem ez a kedvenc és alapértelmezett köretem. Bár mint minden az életben, ez is változik. Így azért az évek során sokkal jobban elfogadom a rizses ételeket. Gyerekkoromban pl. édesapám még azzal riogatott, hogy bizony Laoszban (vagy bármely más ázsiai desztináción) igen csak éhes maradnék. Tekintve, hogy az ottani konyha alapvető eleme a rizs. Szerencsére a veszély nem volt valós, de azért jókat derültünk ezen minden alkalommal, amikor rizs került az asztalra.

    Forrás: Sasint / Pixabay

    Gyerekként rizs és rizs között még nem tudunk különbséget tenni, esetleg csak az állagán érezzük, hogy valamelyiket könnyebb enni, míg a másik kicsit szárazabb. Márpedig a megfelelő étel a megfelelő rizsfajtát kívánja meg. És bár alapvetően a rostdúsabb rizsfajtákra buzdítom a kedves olvasókat, azért valljuk be, barnarizsből vélhetően kisebb gasztrosikereket érünk el néhány recept esetében, vagyis igen türelmesnek kell lennünk a főzésnél.

    A leggyakoribb rizsfajták

    Méret szerint megkülönböztetünk A és B rizst, az előbbi a hosszabb és a kevesebb törmeléket tartalmazó, emiatt jobb minőségű fajta. A feldolgozottság jellege szerint lehet hántolatlan és hántolt a rizs. A barna rizst igazi konyhaművészet, bár nem lehetetlen, puhára főzni. Legalább 25-30 perc kell hozzá, érdemes előre felforrósítani a fazekat, abban szárazon átpirítani a rizst, majd úgy felönteni a forrásban levő vízzel. A nagyobb rost- és ásványianyag-tartalma miatt sok szempontból kedvezőbb a fényezett, polírozott fehér rizsnél. Például kisebb a glikémiás indexe (vércukorszintet emelő hatása), emiatt jobban laktat; bár valamivel nehezebb is emészteni, ezért a gyomor-bélrendszeri problémákkal küzdőknek nem a legjobb választás.

    Főtt vadrizsForrás: ElinorD / Wikipedia

    A fényezett, fehér rizs éppen az ellenkező tulajdonságokkal rendelkezik: a héjjal és a koptatással együtt a rostanyagoktól is megszabadul a feldolgozás során, emiatt hamarabb megfő, a glikémiás indexe nagyobb, könnyebben felkúszik általa a vércukorszintünk, és emiatt hamarabb is megéhezünk a fogyasztását követően (persze ezt nagyban befolyásolja a mártás, és az egyéb összetevők jelenléte).

    És akkor jöjjön egy kis rizskalauz:

    • A basmati rizs szemei hosszanti irányban duzzadnak; száraz, pergős, pelyhes állagú. Kiválóan alkalmas curry-hez és salátákhoz. Főzés előtt érdemes 20 percre beáztatni, majd 20-25 percig főzni kb. dupla annyi vízben, mint amennyi szárazon a rizs mennyisége.
    • A jázmin vagy pandan rizs nevéhez illően jázminra emlékeztető illatú. Megfőzve puha, kissé ragadós. Leginkább az ázsiai, thai ételekhez érdemes használni.
    • Ha rizottóra vágyunk, ne keressünk tovább, az arborio rizs lesz a tökéletes választás. A jó rizottó alapja pedig, hogy a folyadékot folyamatosan adagoljuk hozzá főzés közben, de mindig csak annyit, amennyit a rizs magába szív – ezzel érhető el a jellegzetes rizottós állag. Persze, így adunk egy nagy adagot a glikémiás indexnek is, de ezt a hatást sajttal, tejszínnel, hússal/tenger gyümölcseivel és kellő mennyiségű zöldséggel, vagy a rizottó mellé tálalt friss salátával tudjuk ellensúlyozni.
    • Sokakat megtéveszt, és gyakran keverik valódi rizzsel is, de a vadrizs, más néven indián vagy fekete rizs tulajdonképpen nem rizs. Egy észak-amerikai eredetű vízi növény dióra emlékeztető, hosszúkás magjáról van szó, amit azonban a rizshez hasonlóan használunk fel, innen a neve. Ragukhoz, köretekhez, töltött ételekhez megfelelő. Kicsit tovább kell főzni, ami 35-45 perc is lehet.
    Forrás: Moritz320 / Pixabay

    És mi a helyzet a magyar rizzsel?

    Az évi hazai átlagos rizsfogyasztása fejenként 4, legfeljebb 4,5 kilogramm – szemben például az olaszok 6-18 kg-jával, és hol van ez a kínaiak évi 100 kg-jához képest. Vagyis európai viszonylatban a kevés rizst evők között foglalunk helyet. Pedig mi is termelünk ám rizst a Nagykunságon, Kisújszállás és Mezőtúr térségében, illetve Békés megyében Szarvas, Csárdaszállás, Köröstarcsa, Békés környékén. Magyarországon ugyanis még éppen megfelelő az éghajlat a rizstermeléshez. Bár, ha így folytatódik a felmelegedés, akkor még inkább alkalmasak leszünk erre is.

    Szereti a rizsitalt?
    Akkor hajrá! Hiszen a drága, dobozos rizsital otthoni körülmények között is elkészíthető, külön spéci gépek nélkül. A kellően puhára főtt rizst és vízzel kellően felhígított rizst turmixoljuk, majd ülepítsük le - esetleg gézlapon át szűrjük át -, és kész is a saját rizsitalunk.

    Allergiások, figyelem!

    Jó hír, hogy a rizs valójában egy hipoallergén étel, vagyis a fehérjeösszetétele nem okoz allergiás reakciót, így a legtöbb diétában is bátran alkalmazható. A rizsből készült növényi ital (nem tej) a tejcukor-érzékenyek és tejfehérje-allergiások étrendjében valamelyest helyettesítheti a tehéntejet, bár azzal nem teljesen egyenértékű a beltartalmát tekintve - még kalciummal dúsítva sem -, de a tejre emlékeztető színe, állaga révén megadhatja a tejes italok, ételek fogyasztásának legalább az illúzióját.

    Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!