A túraút, mely a Kjeragboltenhez vezet, a világ egyik leglátványosabb túraútvonala, mely Dél-Norvégiában található. A legközelebbi város Lysebotn, mindössze 15 percnyi autóútra fekszik a túraútvonaltól.

A különleges természeti látványossághoz vezető ösvényeken való feljutást csak a nyári hónapokban, június 1. és szeptember 30. között szabad megkísérelni. Télen havazás miatt van lezárva, mert veszélyes lehet, ősszel rendkívül csúszós az esőzés miatt, május végéig pedig hó boríthatja az ösvényeket.

A Kjeragbolten túra távja nagyjából 12 km, és nagyjából 6-8 órát kell számolni a teljes út megtételére oda-vissza. Belevághat, aki megfelelő kondícióval rendelkezik, olyannyira, hogy a túra során nagyobb gyerekekkel is találkozni lehet. Valóban nem hosszú távú túráról van szó, de három meglehetősen megerőltető, 500 méteres emelkedőt is be kell venni, hogy felérjünk a csúcsra.

Nincs szükség tehát technikai mászási készségekre, de kalandvágyra igen. A meredekebb szakaszokon láncok segítik a túrázókat.

Azt fontos tudni, hogy esős időben csúszóssá válik a talaj, így a megszokottnál is jobban kell figyelni odafelé az emelkedők és visszajövetelkor az ereszkedések során. Emiatt érdemes az időjárás-előrejelzést figyelni.

A parkolóból elindulva azonnal szembesül a kiránduló az első mászással. Ez az egyik legnehezebb szakasz, így ha fel tudtok jutni az első szakasz tetejére, akkor már nem okozhat gondot az egész túra teljesítése.

Igen hangulatos, amikor túrázás közben füvet csámcsogó birkák keresztezik az utakat, és ha sétálnak, néhánynak kolomp cseng a nyakában.

A túra második emelkedője a legrövidebb, de a legmeredekebb is, ezért több láncot kell használni és itt valószínűleg segíteni kell a gyerekeket a mászásban. Az ösvény felkapaszkodik egy rövid gerincre, majd eltűnik a másik oldalon, azon rész felett, ahol a parkoló található.

És már jön is a Kjeragbolten túra utolsó jelentős emelkedője. Ez a túra leghosszabb mászása, de ha ezen is túljutottatok, a terep kiegyenlítődik, és olyan érzés foghat el, mintha a világ tetején sétálnátok. Innentől kisebb emelkedők és ereszkedések sorozata következik, amíg el nem éritek a Kjeragboltent. Attól nem kell tartani, hogy valaki eltévedne, az út mentén táblák vannak kihelyezve, amelyek Kjeragbolten irányába terelik a túrázókat.

És akkor egyszer csak ott van a közösségi oldalakról már ismerősnek tűnő képekről a két magas, meredek sziklafal közé szorult 5 köbméteres kőtömb, melyre kimászva minden ott túrázó bátran pózol. A földön egy lánc hever, hogy segítsen kilépni a rá, de szinte veszélyesebbnek tűnik lehajolni és megragadni a láncot, mint segítség nélkül, egyedül kilépni a sziklára.

A Kjerag teteje a valóságban nagyobbnak tűnik, mint ahogy a fényképeken látszik, így kényelmesen ráállhattok vagy leülhettek rá. Akiben benne van stressz, és a „Csak ne pont alattam szakadjon le!" gondolat, az nyugtassa meg magát azzal, hogy a szikla i. e. 50 000-ben került mostani helyére, ezért nem kell attól tartani, hogy ez megtörténhet.

Azért valószínűleg a legtöbb ember számára ez ijesztő élmény is lehet. Már csak azért is, mert egy 984 méter mély hasadék fölött helyezkedik el. Persze adrenalinfüggők sorát is vonzza, hiszen népszerű bázisugrás helye is.

Arra azért számítani kell, hogy vannak olyan napok, amikor hosszú sorokban várakoznak a túrázók, akik fotót szeretnének készíteni helyről, így szerencse kérdése, hogy csupán pár percig vagy akár egy óránál is többet kell várakozni a fotó elkészítésére.

Miután sikerült csodás felvételeket kattintani, ideje visszarándulni a parkolóba. Ugyanazt az útvonalat fogjátok követni, amelyen Kjeraghoz jutottatok. Ne csodálkozzatok, ha remegő lábakkal értek le, ami után egészen biztosan be kell iktatni egy jól eső pihenést!

(Forrás: earthtrekkers.com)