Az első hallásra vadnak tűnő ötlet ellen szól a hideg, a korai sötétedés, a komolyabb felszerelés beszerzése, esetleg a motiváció teljes hiánya. Mert miért most, ha nyáron is lehet? Hát azért, mert kalandos és vadregényes! Mert valami új, amit még nem próbáltunk. Mert nagyon jó sztori lesz később. Mert a kertben is lehet. Mert miért ne?
Télen sátorozni? Most komolyan?
Annak, akinek gyerekkora óta meghatározó élmény a nyári sátras túrázás, a kempingezés, a tábortűzön főtt vacsora és a némileg nomád életmód, az nagy valószínűséggel felnőttként sem kopik ki egészen ebből az utazási módból. Persze, van, aki alig várja, hogy nagykorúként soha többé ne kerüljön túrabakancs a lábára, de sokakban mégiscsak megmarad, ha másképp nem, hát szép emlékként a sátorozás némileg vad romantikája. Aztán vannak azok, akiknek gyerekként nem volt ebben részük, most viszont felnőttként mennek, amikor csak lehet.
Alapvetően az van a közgondolkodásban, hogy a sátorozás nyári ügy, ezért ha lehullik a pázsitra az első falevél, akkor el is lehet csomagolni a cuccot a következő plusz 20 fokos napig. Ez nem így van. Sátorozni egész évben lehet, sőt, jobbat mondunk, még akár hóban is lehet, egyszerűen csak mások a szabályai egy januári kempingezésnek, mint egy augusztusinak. Ez egy jóval keményebb műfaj, amihez azért észnél kell lenni. Mert nyáron maximum megázunk, megfázunk kicsit, semmi dráma. Összecsípnek a szúnyogok, göröngyös talajon vetjük fel balgaságból a sátrat és egész éjjel nem alszunk – ilyenek mind előfordulnak, de utólag ezen is lehet röhögni. Télen viszont nagyon nem lesz kedvünk nevetni, ha jeges az ivóvíz, vagy éjjel kettőkor arra ébredünk, hogy szinte lefagynak a lábujjaink, és bármit teszünk, nem tudjuk felmelegíteni őket. És még ezek után is ajánljuk a téli sátrazást? Hát még szép!
Hol legyen a sátor?
A táborhely kiválasztását télen még a szokásosnál is körültekintőbben kell végezni. Vagyis ne kapkodjuk! Ha egy hely jónak tűnik, akkor is érdemes körbejárni, esetleg leülni pár percre, megpihenni, körülnézni, élvezni a helyet és a csendet, ami miatt útnak indultunk. Hiszen ezért csináljuk ezt az egészet!
De mire is kell figyelni? Jó ötlet például úgy tájolni, hogy reggel a sátor környékét süsse a nap, mert egészen más érzés úgy kimászni a mínuszba, hogy ragyog a fény. Félárnyékos bokrok alatt a reggel is nehezebben indul majd. Fák alá nem jó ötlet sátrat verni, különösen havazás után nem, amikor akár le is törhetnek az ágak. A hely legyen szélvédett, mert ha nem így van, akkor csak az életünket keserítjük meg azzal, hogy még hidegebbnek érezzük az amúgy is roppanós levegőt. Az is fontos, hogy legyen a közelben egy hely, ahol friss vízhez juthatunk, ha nincs nálunk tartalék.
Ha hóban sátrazunk, akkor érdemes arra az egyszerű fizikai tényre is gondolni, hogy egyrészt a puha hó hepehupásan fog besüppedni alattunk, másrészt el is fog olvadni, ha felülről a testünkkel melegítjük. A két dolog ellen egyszerre jelent megoldást, ha a havat tömörítjük, azaz letapossuk, és amennyire lehet, el is simítjuk. A sátor környékén is érdemes egy kicsit ledöngölni a havat, könnyebb a járás benne, amikor kiszédelgünk reggel az ajtón. Ha a hely kész, akkor fel lehet verni a sátrat. Ehhez a hagyományos sátorcövekek nem jók, ilyenkor speciálisat érdemes beszerezni és magunkkal vinni.
A kritikus pont: az alvás
Minden morzsányi meleget meg kell tartanunk magunk körül, de ehhez előbb magunkat kell felfűteni. Furán hangzik? Pedig így van. A hálózsákot valójában mi melegítjük a testünk hőjével, viszont ahhoz, hogy meleget termeljünk, figyelni kell néhány dologra lefekvés előtt.
Csakis száraz ruhában szabad a hálózsákba bújni - ezt talán mondani sem kell -, és az sem árt, ha előtte edzünk kicsit, mondjuk csinálunk pár guggolást és hasonlót. Ezt nem kell túlzásba vinni, mert ha megizzadunk, az megintcsak nem jó. Mindenképp enni kell lefekvés előtt, a téli kempingezés nem barátja a fogyókúrának. A legjobb, ha valamilyen magas szénhidráttartalmú kaját dobunk be, például olajos magvakat, csokit, vagy aszalt gyümölcsöt. Inni lehet és kell is, de az alkoholt hanyagoljuk.
Ha mi magunk már ontjuk a hőt, mint egy kályha, akkor legalább a másnapra szánt ruhát gyűrjük be a lábunk mellé, hogy reggel ne érezzük úgy, hogy egy jégpáncélba kell belebújnunk (akár a cipőt is be lehet csomagolni, és a zsák végébe tenni, hogy ne legyen fagyos). Ha még így is hideg a zsák, akkor jól záródó palackban lehet meleg vizet tenni a lábunkhoz, az rengeteget segíthet, hogy átmelegedjünk.
Derékalj, négyévszakos sátor, hőszigetelés
A téli sátorozás nem jelent feltétlenül hóban sátorozást, mivel mostanában elég ritkán láthatunk belföldön havat. Igen, van, hogy havazik, a magasabb hegyekben meg is marad, meg persze nemcsak belföldön lehet télen sátrat verni, de legyünk realisták: a jelen állás szerint érdemes a magyar adottságokkal számolni, ha utazást tervezünk.
Télen fontos a megfelelő felszerelés. Nem a legszélsőségesebb időjárásra való, hanem olyan, ami a mi sátorozásunkhoz a leginkább megfelel. Azaz teljesen felesleges beruházni például olyan hálózsákba, amiben az Antarktiszon sem fáznánk, olyat kell venni, ami az adott körülményekhez passzol, illetve annál egyetlen fokkal melegebbet. Mondjuk fagypont környékén bőven jó az, amire az van írva, hogy -10 fokban is megállja a helyét (5-10 fokot érdemes rádobni az értékre). Ugyanez igaz a sátorra is, ha télen sátorozunk, hát négyévszakos sátorban tegyük, a nyárival viccből se próbálkozzunk. A négyévszakos sátrunkban sem csak úgy ledobjuk a földre a meleget adó hálózsákot, hanem egy olyan derékaljara tesszük rá, ami szintén a hőszigetelést biztosítja – márpedig a téli sátorozásban pontosan ez a lényeg.
A speciális felszerelésekről, hálózsákokról, sátrakról és apró extrákról irgalmatlan mennyiségű információ van fent a neten. A téli sátorozás egy kifejezetten izgalmas téma, amely nem áll meg néhány alapvető tanácsnál, jó, ha minél több forrásból tájékozódunk indulás előtt. Mivel veszélyes is lehet a terep, érdemes felkészülni nagyon komolyan. De ha már ott vagyunk, akkor élvezzük ki minden tiszta pillanatát ennek a fagyos szabadságnak.