Ez most nem Isztambul, amely a kiwi.com adatai szerint a magyarok második legkedveltebb repülővel elérhető nyaralóhelye, hanem Törökország egy annál sokkal felfedezetlenebb vidéke, az Égei-tenger északi partvidéke, amelyet egy nemzetközi újságírók csoportjának szervezett tanulmányút keretében fedezhettünk fel.

Canakkale, Adatepe, Ayvalik és Cunda idegenül hangozhat a magyar fülnek, és nem is gyakran fordul meg magyar turista arrafelé. Az Ayvalik megye turizmusáért felelős Aziz Ugur Berk szerint mi vagyunk az első magyarok, akikkel itt találkozott. Főként a környező országokból látogatnak ide, Szerbiából, Görögországból, de a török állam hivatalos turisztikai szervezete, a GoTürkiye másoknak is szeretné megmutatni, az ország nem merül ki Isztambulban és Kappadókiában.

Ha már a GoTürkiye nevet említettük, Törökország nemzetközi kontextusban most már a török nevén, Türkiye-ként hivatkozik magára a Turkey helyett, mivel az utóbbi szerencsétlen módon egybeesik a pulyka angol nyelvű elnevezésével.

Bevezetőként érdemes tudni, hogy 2023 a Török Köztársaság megalapításának 100. évfordulója, ennek alkalmából épült meg a Dardanellák felett az Európát Ázsiával összekötő 1915 Cannakale híd, amely legnagyobb támaszközének 2023 méteres hosszával a világ legnagyobb támaszközű hídja. Korábban csak komppal lehetett átjutni a túlpartra, így a híd jelentősen megkönnyíti a helyiek és az autóval érkező turisták dolgát. Mi is ezen a hídon keresztül közelítjük meg első úti célunkat, Canakkalét (ejtsd: Csánákkále), ahova Isztambulból nagyjából négy óra az út busszal. (A városhoz, és a cikkben említett összes helyszínhez a legközelebbi reptér Edremitben található, de Canakkale Isztambulból komppal is elérhető.)

Ez a tenger gyümölcsei éttermeiről híres település egy gyönyörű, 19. századi óratoronnyal büszkélkedik, valamint itt, a kikötőjében állították ki a Trója című filmben is látható trójai faló mását. De ami első pillantásra megragadja a tekintetet, az a késő esti utcakép, és a hagyományos török üzletek és éttermek villódzó feliratai, amelyek hangulatos megvilágítást adnak a vízparti éjszakának. Egy étterem, amit nagyon ajánlunk, a Yalova, ahol egy fenséges tenger gyümölcsei vacsorában lehet részünk.  Idegenvezetőnk szerint ez a legjobb étteremben a városban. Ha a városközpontban járunk, mindenképp térjünk be a város csábító "bulindegyedének" számító utcába egy italra, ahol egymás után sorakoznak az Isztambulból is ismert tetőtéri bárok. 

Trójai emlékek

Törökország egész nyugati partja az ókori Görögország része volt, amelynek fennmaradt emlékeit az ország gondosan őrzi. A régió egyik legjelentősebb régészeti helyszíne a Homérosz Iliászából és Odüsszeiájából is ismert Trója romvárosa, amely a világörökség része. Aki ide ellátogat, több ezer éves kőmaradványok között sétálva fedezheti fel, hogyan alakult a település képe az időszámításunk előtti 3000-től az időszámtásunk utáni 500-ig, miközben rekonstrukciós rajzok segítik elképzelni milyen lehetett a város fénykorában. 

A romok mellé 2019-ben egy új múzeumot is emeltek, ahol az ásatásokon előkerült leleteket állították ki. A 2020-ban Európai Év Múzeuma Díjjal elismert kiállításon többek között a bronzkori Trója mindennapjaival és a trójai háború mítoszával is megismerkedhetünk, de szóba kerül az is, hogyan került a trójai kincsek egy része a moszkvai Puskin Múzeumba. Érdekesség, hogy a múzeum szinte a semmi közepén található, távol bármilyen településtől, de a környező üres tereket is bevonták a kiállításba, körbeültetve az épületet a Homérosz műveiből ismert növényekkel.

Az ókori görög mítoszokkal azonban nem csak a trójai múzeumban találkozhatunk: az antik civilizáció emléke az egész régiót belengi. A Kazdagi Nemzeti Park területén található a lenyűgöző fenyvesekkel borított Ida-hegye, amely a mítoszokban az istenek lakhelye volt. Az Iliász szerint itt tartották a világ első szépségversenyét is, amelyen Aphrodité, Héra és Athéna versengett egymással. Innen egy kicsit nyugatabbra pedig arra a csúcsra is felsétálhatunk, ahonnan Zeusz a trójai háború alakulását figyelte.

A görög és a török kultúra keveredése

Az Oszmán Birodalom idején Anatólia nyugati partjain görögök és törökök egymás mellett éltek, egészen az első világháború végéig, amikor a Törökország és a győztes antanthatalmak között létrejött Lausanne-i békeszerződés értelmében a görög lakosság a közeli Leszbosz szigetére költözött. Az évszázadokon át tartó együttélés a két kultúra sajátos keveredését eredményezte.

A görögök a kőépítészetben voltak jók, a törökök pedig a faépítészetben, és ebből született meg az Ida-hegyének lábánál lévő csendes falucska, Adatepe elbűvölő építészete. Aki a faluban jár, annak nagyon ajánljuk a fantasztikus kilátással rendelkező Margu éttermet, ahol a konyhafőnök egyedi ételeit kóstolhatjuk meg, olyan különlegességeket, mint például a helyi gyógynövényekből készült mezzék és a gránátalma dzsemmel kísért birkamáj. Aki erre jár, az feltétlenül álljon meg itt egy vacsorára!

A legmenőbb boutique hotel, amit valaha láttunk

Ha szállást keresünk a környéken, a falutól nem messze, egy tradicionálisnak tűnő épületben találhatjuk a Manici Kasri nevű fantasztikus boutique hotelt. Itt nem csak a gránátalmafákkal és tavakkal díszített hangulatos kert, az antik bútorokkal berendezett stílusos szobák, a lélegzetelállító kilátás, hanem a kora reggeli napfényben úszó, mindenféle földi jóval megrakott reggelizőasztal is garantáltan le fogja nyűgözni a vendégeket!

A környék nevezetességei közül mindenképp meg kell említeni a hegyek között megbúvó Idamera farm nevű családi vállalkozást is, amely a körkörös gazdaság elvei szerint termeszti növényeit és készíti sajtjait. Teheneik, az etikus állattartás szellemében, amíg csak lehet, a szabadban legelnek, nem kapnak hormonokat, nem vágják le a szarvukat, és a mesterséges megtermékenyítés is ismeretlen fogalom a farmon. A házaspár egyébként szívesen látja az önkénteseket, akár külföldieket is, és különféle közösségi programokat is szervez. Ha egy kis elvonulásra vágyunk a stresszes városi hétköznapokból, és szívesen megismerkednénk módszereikkel, érdemes felvenni a kapcsolatot velük az Instagramjukon!

Egy sziget, ahol elolvadtunk a rengeteg cica láttán

Az Égei-tenger északnyugati partvidékének látnivalói közül kiemelkedik Ayvalik városa és különösen Cunda szigete (ejtsd: csunda), ez utóbbi pedig egész utunk fénypontja volt. Ahogy Adatepe esetében, errefelé is érezhetőek a görög-török együttélés nyomai az építészetben. A jellegzetes házak rózsaszín nyers kövekből épültek, gyönyörű, pasztell színű nyílászárókkal. Cundán hihetetlenül otthonossá teszi a kis utcákat, hogy a sikátorokba települt kávézók és bárok berendezését ezekhez a színes zsalukhoz igazították. Az utcák fölé boruló futónövények, és a bárok székein heverésző és az asztalok lábánál bóklászó cicák pedig egyszerűen elragadóvá teszik ezt a helyet.

A görögök mára már csak turistaként fordulnak meg itt, és a görög stílusú házakon kívül szinte minden egyéb a török kultúrát visszhangozza. Ayvalikban a görög katolikus templomok mellett minaretek állnak, ahonnan naponta ötször müezzinek éneke szólítja imára az iszlám híveket, a cundai templomot pedig múzeummá alakították. Az éttermekben és a kávézókban karcsú pohárban szolgálják fel a török teát, mindenfelé kapható a törökmogyoró és más egzotikus finomságok, és nem lehet nem észrevenni a Török Köztársaságot megalapító Mustafa Kemal Atatürk szinte mindenütt jelen lévő portréját. 

A modern Törökország atyja különleges helyet foglal el a török nép szívében: láttuk portréját köztéri szoborként, éttermek falain, buszok hátuljára festve, graffitiként, visszapillantó tükrön lógva, elegáns aláírását ajtódíszként. Akit megérintett a török nép Atatürk iránti rajongása, az számos ajándéktárgyat talál a szuvenír boltokban: hazavihető pohár, tányér és kulcstartó is az államférfi portréjával.

A két település közül inkább Cunda az, ahol megéri hosszabban elidőzni az utcák között, az ayvaliki kikötőből pedig sétahajóval indulhatunk a környékbeli szigetek felfedezésére, többek között a görög Leszboszra is. 22 sziget található a közelben, amelyek közül csak kettő lakott, emellett 60 búvárkodásra alkalmas hely is a látogatók rendelkezésére áll. Állítólag itt találhatók Olaszország után a vörös korall legnagyobb telepei, 34 merülőhelyen pedig ezeket is láthatjuk. Strandolásra is van lehetőség, a környék leghíresebb fürdőhelye Sarimsakliban található. A környék strandjairól ezen a linken tájékozódhatsz. 

Olívaolajok mennyországa

Törökország a világ 5 legjelentősebb olíva termesztő országának az egyike, a világon előforduló 700 fajtából 50-80 fajta terem itt, elsősorban a partvidéki területeken. Olajfákat errefelé nem csak ültetvényeken láthatunk: a mediterrán fenyők erdőfoltjait helyenként vadon élő olajfaligetek váltják fel a hegyoldalakon. A szuvenír boltokban hihetetlen a választék az olívából készült termékekből. Az Özgun gyárban, ahol az olívaolaj gyártás folyamatával ismerkedhettünk meg, 12 különféle szűrést kóstolhattunk: mind más színárnyalatú, az ízek változatosságáról nem is beszélve.

Egy korai betakarításból (early harvest) származó szűrés például egészen más élményt nyújt, mint az itthon kapható olívaolajok. Élénkzöld színű, íze pedig a frissen vágott fű illatát idézi. A termékek között rengeteg féle olívabogyót találhatunk a polcokon, kapható olívabogyó dzsem, és olíva paszta is, amely istenien áll egy sajtos-paradicsomos melegszendvicsnek. És olyan különlegességeket is beszerezhetünk, mint az olajfa leveléből készült tea, a szappanok, és mindenféle illatos kozmetikumok.

Gasztronómia

A közel-keleti konyhára is jellemző módon az étkezés mezzével kezdődik, avagy a különféle hideg és meleg előételek sorával. Joghurtos padlizsán, padlizsánkrém, hummusz, különféle párolt zöldségekből készített raguk, olívabogyó, polip és garnéla is kerülhet az asztalra közös tálkákban, mellé pirítóst szolgálnak fel. Az Égei-tenger partvidékének egy kis extra különlegessége, hogy mezzékbe a környéken éppen termő növényeket is beépítik, amelyek között olyan számunkra ismeretlenül hangzó zöldeket is találunk, mint a retekfű, a tengeri bab, vagy a mustárfű.

Az előételek után jöhet a főfogás. Mi különféle sült halakat, többek között tengeri sügért kóstoltunk, más helyen pedig báránysültet szolgáltak fel. Az egyik legfinomabb desszertet a canakkalei Yalovában kóstoltuk, ez a környékre jellemző peynir tatlisi volt, amely egy sótlan juhsajtból készült édesség. Ezt mindenképpen próbáljátok ki, ha ott jártok! Egy másik különlegesség egy krémes állagú, szezámmagkrémből készült halva-szerű desszert volt, amelyet erdei gyümölcsökből készült dzsem koronázott meg. A menüsort kísérheti raki, amely egy ánizsmaggal ízesített törköly- vagy gyümölcspárlatból készült alkoholos ital, és akár délben, akár este étkezünk, egy karcsú pohárkában felszolgált erős fekete tea tesz pontot az étkezésre. Semmiképp se hagyjuk ki!

Összességében a régió azoknak ajánlható, akik már unják Horvátország, Olaszország vagy akár Görögország ismerős tengerparti városait és strandjait, akik már esetleg Isztambult is megjárták, és egy felfedezetlenebb, eldugodtabb, egzotikusabb élményre vágynak. A természet lélegzetelállító, strandokból sincsen hiány, de ami az élményt igazán felejthetetlenné teszi, hogy itt minden annyira más, mint amit megszoktunk. Hogy naponta többször lúdbőrözöl, amikor megszólalnak a müezzinek, hogy az étlapokon szinte semmiről sem tudod, hogy micsoda, hogy olyan ízeket és illatokat tapasztalsz, amelyekről azt sem tudtad eddig, hogy léteznek. És bárhol is jársz, mindenütt lesz pár megsimogatható cicus.