Tudtad, hogy a világ legészakibb települése Európában van? Ott nyáron is elkel a kabát!

Ritkán lehet látni olyan különleges pontját a világnak, mint ez, annak ellenére, hogy Európában van. Két videót mutatunk meg, amelyeket a Spitzbergákon, egészen pontosan annak a legészakibb pontján lévő településen, Longyearbyenben készítettek az ott élő fiatalok. Velük együtt elmeséljük, mitől olyan különleges ez a hely, ahol a nehézségek ellenére mégiscsak imádnak élni a helyiek.

Longyearbyen a Norvégiához tartozó Spitzbergák legnagyobb települése és egyben székhelye, valamint a világ legészakibb pontján lévő városa.

Mesés hely, de néha pokolian nehéz lehet az itt élők életeForrás: Mateusz War/Wikipedia Commons

Bár városnak nevezni talán túlzás, mivel mindössze 2500 lakosa van, amelynek többsége norvég és orosz. De most jön a meglepetés, mert a kisebbség nagyjából 50 különböző országból települt oda.
Ami az időjárási körülményeket illeti, nos, az sem hétköznapi, hiszen a hőmérséklet télen simán -20 fok alá is süllyedhet, amíg nyáron átalagosan +3 fokig emelkedik, ezért a kabátot még ekkor sem ajánlott szögre akasztani.

Ez a fotó egy kellemes, júniusi napon készült, de még ekkor is sokan hordják a kabátot és a sapkátForrás: Zairon/ikipedia

És még közel sincs vége a furcsaságoknak! Mivel a település jóval a sarkkörön túl helyezkedik el, október végétől kezdődik a sarki éjszaka időszaka, amely alatt a Nap nem emelkedik a horizont fölé, ami azt jelenti, hogy 2,5 hónapig teljes sötétség borul a tájra.

Ez egy novemberi reggel, amikor munkába készülődnek az emberekForrás: Dr. Werner KuestermannVeitshoechheim/Germany

Ezután is csak lassan és fokozatosan napról napra és hónapról hónapra kezd világosodni, majd nyáron újabb kihívás éri az emberek. Akkor pedig 4 hónapon keresztül nem megy le a Nap a sarki világosság miatt, így addig minden nap, reggeltől estig folyamatosan világos van. Hát, le a kalappal, aki ezt kibiírja! De nézzük is az első videót Longyearbyenből!

Ebben a kisfilmben egy fiatal lány, Thea mutatja meg, milyen is világ legészakibb pontján lévő iskolába járni, egy középiskolába, ahova nagyjából 50 tanuló jár. A videóban azt meséli, hogy azért van minden padban bukósisak, mert a hosszúra nyúlt téli időszakban mindenki hómobillal, azaz motoros szánnal jár a suliba és más helyekre is. A település másik gyakran használt közlekedési eszköze a kutyavontatta szán. A zöldségestől a munkába járásig, egészen addig hómobiloznak, amíg jobb idő kezd lenni, és átszállhatnak az autókba. 

Errefelé leginkább így fest egy parkolóForrás: Psimone/Buiobuione/Wikipedia

Na, de 2,5 hónapon keresztül vaksötét van, cserébe viszont táncol az égbolton a sarki fény. Az emberek pedig próbálják jól érezni magukat. Egy ilyen helyen a közösségi élet komoly hangsúlyt kap, sok a csoportos, nagycsaládos program, hiszen együtt könnyebben át tudják vészelni a sötét időszakot. De nem csak emberekkel, hanem rénszarvasokkal is össze lehet futni a városban.

A szarvasok is jól bírják a hidegetForrás: TT News Agency via AFP/Anna-Karin Nilsson/Exp

A lakóknak közben nem csupán a fagy miatt kell aggódniuk, hanem egy ottani ragadozótól is, ami nem más, mint a jegesmedve. Míg Longyearbyen nagyjából 2500 ember él, addig körülöttük 3000 jegesmedve, amelyek éhesek, főleg, miután hónapokig nem esznek. Bár a településen lehet fegyver nélkül mászkálni, de amint megjelenik az ottani vadveszélyre figyelmeztető, Gjelder hele Svalbard feliratú tábla, onnantól kezdve már fel kell fegyverkezni egy esetleges medvetámadás miatt.

Na, innentől kezdve már nem vagyunk biztonságban, már ami a medvéket illetiForrás: AFP/Jonathan Nackstrand

A boltokba azonban nem lehet csak úgy fegyverrel besétálni, ezért a vásárlás idejére az üzletek széfjében kell elhelyezni a fegyvereket. És ahogy a videóban látható volt, bizony egy szülinapi buli sem olyan könnyen kivitelezhető, mint nálunk.

A másik videóban, kicsit lejjebb, Cecilia (4,5 éve él a városban) mutatja be, milyen a Spitzbergákon, azon belül is Longyearbyen élni. Bár ő is kitér a szélsőséges éghajlati viszonyokra, szerinte így is ez a világ legjobb helye.

A színesre festett házakkal valószínűleg a kedélyállapotukat is igyekeznek erősíteniForrás: Don Landwehrle/Shutterstock

Elmondja, hogy nagyon szeret itt élni, mert ennyi év után is mindig akad számára valami új felfedeznivaló. Utána egy kis körútra invitál bennünket, hogy megmutassa a környéket, többek között a település főútját is, ahol könyvtár, bank, posta, gyógyszertár, kávézó is van, és ahol a pár fokos „nyárban" azért ki lehet ülni kávézni.

A kávézóban található közért  is, de megmutatja az ottani bevásárlóközpontot is, ami méretében távol esik attól, amit mi megszoktunk. Van egyébként a településen még uszoda, egy mászófal, egy nagy sportcsarnok, három pubszerű klub, három hotel, egy kemping, egy templom, egy mozi (vasárnaponként) és egy éjszakai diszkó is.

Természetesen ő is megemlíti a jegesmedvéket, és kitér arra, hogy megsebesíteni vagy lelőni tilos őket, ha valaki csak a szőrméjére utazik, mert amiatt súlyos büntetés jár. Nos, bár a főutca sem túl hosszú, de ahogy Cecilia mondja, a természet és a vadvilág kárpótolja őket mindenért. Sok közös hobbit űznek ott az emberek, sokszor gleccsereket néznek meg a motoros szánjukon, tűzön grilleznek a szabadban, és élvezik a természet megkapó, sokféle szépségét.

Mindenhol láthatunk ilyen cipőtárolókatForrás: AFP/Daniel Sannum Lauten
Még néhány érdekesség Longyearbyenről
• Longyearbyent az amerikai John Munro Longyearról nevezték el (a „hiányzó" byen szó várost jelent). Ő alapította itt az Arctic Coal Company nevő szénbánya céget az 1900-as évek elején.
• A második világháború alatt a város szinte teljesen elpusztult, amikor a német hadsereg két csatahajója 1943-ban lebombázta. Ezután újjáépítették, de régi alapjai helyenként még láthatók.
• A többlakásos épületek mindegyikébe belépve találunk egy közös helyiséget, ahol a lakók levehetik a cipőjüket, és felakaszthatják a kabátjaikat, hogy ne koszolják össze a lépcsőházat a vizes, havas cuccaikkal. Gyakorlatilag itt nincs bűnözés, mindenféle dolgot tartanak a közös helyiségekben, és megbíznak egymásban.
• A Spitzbergákon élő rénszarvasoknak nincsenek természetes ragadozói, és engedelmes állatok, nem jelentenek veszélyt az emberre.
• És hiszitek vagy sem, itt nem lehet meghalni. A holttestek ugyanis a permafroszt miatt nem bomlanak el, ezért a helyi temetőt az 1950-es évek óta nem használják. A holttesteket Norvégia más városaiba szállítják el temetésre. Morbidnak hangzik, de a problémás esetek elkerülése érdekében a súlyos betegeknek és az időseknek is el kell hagyniuk a szigetet.

Forrás: hurtigruten.com, wikipedia.huscientificamerican.com



Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek