Ha a koronavírus okozta lezárások idején magányosak voltunk, képzeljük el, mit érezhetnek azok az emberek, akik Skócia kietlen tájain élnek. Hullámzó, dimbes-dombos táj, sehol egy fa a láthatáron, szinte állandóan köd van, és az ég mindig borongós és szürke. A drámaian néma tájban apró pontra zsugorodnak össze a magányosan álló házak, amelyeknek több kilométeres körzetében semmi jele sem mutatkozik az életnek.
Ezt az elhagyatott vidéket örökítette meg fotósorozatában a spanyol Manuel Alvarez Diestro, aki engedélyt adott rá, hogy a gyönyörű felvételeit közöljük. A fotóművész kamerája a skót táj páratlan hangulatát ragadja meg, de közben az elszigetelt lakóházakra összpontosítja a figyelmet. A képek azonnal beindítják a képzeletet, és a néző azon kezd el töprengeni, milyen is lenne ott élni. Ugye, milyen kísértetiesek ezek a fotók?
A mű bizonyos értelemben az építkezések természettel szembeni jelentéktelen léptékét és az ember rendkívüli elszigeteltségét sugallja"– magyarázta a fotóművész a Designboom cikkében. Miközben Skócia tájain utazott, észrevette, hogy a helyi lakosok hogyan próbálják otthonosabbá tenni a környezetüket néhány fával, kis kerttel vagy valamilyen kerítéssel a házuk körül. Ezek a kis beavatkozások barátságosabbá teszik a ház környékét, és az összetartozás érzését keltik. De az emberi beavatkozás még mindig minimális, és gondosan alkalmazkodik a tájhoz"– mondta.
Utazásai során Manuelt legjobban a Skócia északnyugati partjainál lévő Külső-Hebridák szigetcsoportja érdekelte. Ez az Egyesült Királyság egyik legtávolabbi területe. Zord, kopár szigeteinek egyike – a Harris-sziget – szerepelt a legendás '68-as sci-fi, Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjében.
A skót partoktól körülbelül 70 kilométerre fekvő Külső-Hebridák lánca több mint 100 szigetből és nagyon apró, úgynevezett sérszigetből áll. Az összes közül mindössze 15 lakott, összesen közel 27 ezer ember él ezeken a kietlen vidékeken.