A Biblia szerint Szodomát és Gomorát, a két bűnös várost Isten pusztította el, mivel lakói bűnben éltek. Lányai gőgösek voltak, túltápláltak, nem segítettek a szegényeken és a szűkölködőkön, a férfiak pedig utálatos dolgokat műveltek.
Szodomának és Gomorának azért kellett elpusztulnia, mert lakói átadták magukat a szexuális er-kölcstelenségnek és a perverziónak. A történet Mózes első könyvének 18. és 19. fejezetében olvasható. Isten három, férfialakban megjelenő angyalt küldött Ábrahámhoz, hogy megüzenje: Szodoma és Gomora bűne súlyos, ezért meg fogja büntetni ezeket a városokat.
Ábrahám arra kérte Istent, hogy ha egy igaz embert is talál ott, akkor ne pusztítson el mindent. Isten két angyala Ábrahám unokaöccséhez, Lóthoz érkezett, aki megvendégelte őket. Csakhogy a városban élő férfiak körülvették Lót házát, hogy a vendégként érkező férfiakon erőszakot kövessenek el.
Lót azonban nem engedte át vendégeit Szodoma lakosainak, inkább két, férjezetlen lányát ajánlotta fel nekik. A szodomaiak visszautasították az ajánlatot, megfenyegették és megátkozták Lótot. Az angyalok azonban megmentették őt, és támadóit megvakították. Utána megparancsolták Lótnak, hogy családjával hagyja el a várost, mert az Úr lerombolja Szodomát és Gomorát. Megparancsolták Lótnak, hogy meneküljön és ne nézzen hátra. Lót felesége, az angyalok figyelmeztetése ellenére visszanézett, és azon mód sóbálvánnyá változott. A történet szerint a településekre kénkő és tűz hullott, felemésztve a városokat, és megölve az összes lakót.
A régészek évtizedek óta igyekeznek választ adni a Szodoma története mögött meghúzódó néhány nagy kérdésre, beleértve azt is, hogy valóban létezett-e a város, ha igen, hol volt, és mi pusztította el. A kérdésekkel foglalkozó szakemberek úgy gondolják, hogy Szodoma és Gomora valóban létezett, és már sikerült is azonosítaniuk a települések egykori helyét a Holt-tengertől északkeletre, ahol ma a Tall el-Hammamnak nevezett város romjai találhatóak.
A legújabb kutatások szerint egy légkörbe ütköző meteor erőteljes légkitörése pusztíthatta el a bronzkori civilizációt a Holt-tenger északi oldalán, mintegy 3700 évvel ezelőtt. A helyszínről származó leletek azt mutatják, hogy a rendkívül forró meteorrobbanás majdnem 200 négyzetmérföldes területet simított el.
A kutatók azt is feltételezik, hogy a robbanásból származó heves lökéshullámok a területet a Holt-tenger túlhevített sóoldatával is beboríthatták. A kutatócsoport vezetője szerint a régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a szennyeződésnek és a talaj pusztulásának köszönhetően legalább hat évszázadba telt, mire a régió helyreállt, és a civilizáció visszatért.