Az ókorban több nagy csata is zajlott a városban, többször porig is rombolták, de mindig újraépült. Megiddó valóságos, létező terület, amelyet nagyjából i. e. 7000 és i. e. 300 között laktak. Ma fontos régészeti lelőhely.

Megiddó virágkorában egy felsővárosból, azaz Citadellából és egy lakónegyedként működő alsóvárosból állhatott a feltárások szerint. Templomok és paloták épültek itt, melyek közül az egyiket a görög palotagazdaságok mintájának tartják a szakemberek. De ami miatt ma elsősorban emlékszünk rá, az a Jelenések könyvében betöltött szerepe. A Biblia Armageddonként említi a helyet azt jövendölve, hogy az idők végén egy végső csata zajlik majd itt a jó és a gonosz erői, Isten seregei és az Antikrisztus között.

De hogy miért éppen ezt a helyet nevezték meg az utolsó ütközet helyszínéül? Ha megismerjük a város történetét, nem csodálkozunk ezen. Meggidó hegye a történelem során szinte állandóan csaták helyszíne volt. Itt harcolt például III. Thotmesz egyiptomi fáraó, aki győzelme után elfoglalta a Földközi-tenger keleti részének jelentős részét. A terület még a modern időkben is jelentős csatákat látott, 1918 szeptemberében, az első világháború idején például az Edmund Allenby tábornok vezette szövetséges hadsereg Megiddó közelében győzte le az oszmán hadsereget. A veszteség annyira megsemmisítő volt, hogy az Oszmán Birodalom kénytelen volt nem sokkal később fegyverszünetet kérni.

Megiddó olyan hely, amiért érdemes volt harcolni. A Jezréel-völgy kereszteződésénél található, fontos stratégiai pontról több kereskedelmi útvonalat is szemmel lehet tartani. A völgy különösen fontos volt az ókori világ számára, mert aki irányította Megiddót, az irányította az Egyiptom, Európa és Mezopotámia közötti kereskedelmi útvonalat. A rengeteg csata lehet az oka, hogy a Jelenések könyvében Megiddót a világ végének tartották. Izrael történelme során ez a hely volt a fegyveres konfliktusok központja.

De nemcsak a háborúk, hanem a leletek miatt is érdekes lehet az utókornak ez a hely, ahol az elmúlt évszázad során számos régészeti felfedezés történt. A Chicagói Egyetem expedíciójának például több, híres lelet is köszönhető, az egyik leghíresebb felfedezés egy sor „istálló" volt, amelyeket a régészek szerint Salamon király épített, de 382 elefántcsont tárgyat is találtak emberi és állati temetkezések mellett, melyek között játéktáblák, fésűk és dobozok is előfordultak.

Egyes elefántcsontokon egyiptomi hieroglif feliratok láthatók, például egy elefántcsont tolltartón, amely szerint a tárgy egy "Nakht-Amon" nevű egyiptomi tisztviselőé volt, aki III. Ramszesz fáraó uralkodása alatt a "király hírnökeként" dolgozott.  Arról viszont még vitatkoznak a tudósok, hogy hogyan kerültek  oda a tárgyak, az egyik lehetőség az, hogy ezek a temetés részét képezték. Szintén fontos emlékeket talált a Tel Aviv-i Egyetem Megiddó Expedíciója a közelmúltban. A Nagy Templom romjait tárták fel, amelynek építését i.e. 3000 körülre teszik.

Meggidó hegyére és romvárosába utazási irodák sora kínál vezetett utakat, legtöbbjük Szentföldi utazásként esetleg zarándoklatként.