A világító vízű öböltől az ördög medencéjéig: A legszebb természeti jelenségek júliustól decemberig

Biolumineszkáló öblök, gazdagon aláhulló meteorrajok, zöld ruhában táncoló déli sarki fény és az év szinte minden éjjelén kilenc órán át tartó villámlás – a leglátványosabb légköri és földrajzi jelenségek, amelyeket a természet a bolygónkra írt éves kalendáriumában kínál júliustól decemberig.

Július, amikor biolumineszkál a Mosquito-öböl

A szentjánosbogaraknál is megfigyelhető jelenség bolygónk vizeiben mindössze hat öbölben tapasztalható meg, és nemcsak alkalmi jelleggel, hanem gyakorlatilag egész évben. Jamaica és Vietnam mellett Puerto Rico-ban négy ilyen hely is található, de utóbbiak közül a leglátványosabbnak a Vieques-sziget déli partvidékén található Mosquito-öblöt tartják, a kékes-zöldes ragyogásért felelős fitoplanktonok ugyanis itt fordulnak elő a legnagyobb koncentrációban. Méghozzá azért, mert ez a több százezer egysejtű (páncélos ostoros) az öböl keskeny szája miatt nem jut ki sodródással a nyílt vízre, a környező mangrove-mocsarakból származó elhalt szerves anyagok pedig olyan bőséges táplálékot jelentenek számukra, hogy nincs is miért továbbállniuk.

A Mosquito-öböl 2006-ban megkapta a világ legfénylőbb biolumineszcens öble címét, amellyel a Guinness-világrekordok listájára is felkerült. Nem véletlen, hogy azóta egyre több éjszakai túrát szerveznek vizében. Ilyenkor a csónakban ülők megtapasztalják, hogy milyen az, amikor a kezüket a vízbe lógatva az apró fényforrások követni kezdik, miközben alattuk a hajótest és kezükben az evezők tolla is úgy világít, mintha LED-es fényfüzérrel szerelték volna fel. A fitoplanktonok ugyanis azonnal kékes-zöldes fénnyel kezdenek villogni, amint megzavarja nyugalmukat valamilyen mozgás vagy csak a vízfelszín hullámzása. 

Augusztus, a Perseidák meteorzápora

A Perseidák a legsűrűbb, legtöbb hullócsillagot produkáló meteorraj, amely minden évben menetrend szerint érkezik a nyár második felében. Már júliustól kezdődően megpróbálhatjuk elcsípni az első hullócsillagokat, de a csúcs augusztus közepére, az idei évben az előrejelzések szerint augusztus 12-re és 13-ra esik. Azt mondják, megfigyelésükre Európában a legjobb helyszín a Tenerife szigetén elnyúló Teide Nemzeti Park, ahol Spanyolország legmagasabb pontja, a 3718 méter magas Teide vulkán is található.

Perseidák meteorraj a Tejút társaságábanForrás: Benjamin Schaefer / Shutterstock

Hol máshol lehetne élménytelibb egy csillagvizsgálat, ha nem hozzájuk a legközelebb, több száz méterrel a vízpart és a felhők felett, a Teide Obszervatórium hatalmas távcsöveinek társaságában. Innen, egy kellően sötét éjszakán még a Tejút vonulatát is lehet ragyogni látni, amit a meteorzápor még különlegesebb látvánnyá kerekít le. A nemzeti parkban egyetlen hotel, a Parador de Las Cañadas del Teide található, ám ha idén nem is tudnak ide elutazni, nézzék meg ezt a korábbi válogatásunkat, mert bizony hazánkban is vannak remek, csillaghulláshoz ideális helyszínek. Addig pedig gyűjtsék kívánságaikat, hátha az augusztusban hulló több száz csillag egyike teljesíti is azokat.

Szeptember, a déli sarki fény hónapja

Bár a déli fényt csak másodhegedűs szereppel ruházta fel eddig a köztudat az északi sarkon tündöklő Aurora Borealis fényjelenséghez képest, planétánk alsó féltekéjének csúcsán szeptemberben vitathatatlanul komfortosabb az előadás. Pedig lényegük ugyanaz: mindkettőt a Napból a légkörbe jutó töltött részecskék keltik, csak az egyiket az Északi-sark, a másikat pedig a Déli-sark mágneses vonzása okozza.

Az Aurora Australis, más néven déli sarki fényForrás: james_stone76 / Shutterstock

Ugyanazok a színek, ugyanúgy táncolnak a fénycsóvák, és az égen – bármelyik sarkpont közeléből is nézzük – ugyanolyan csodálatos a látvány. Egy dologban azonban mégiscsak különböznek: amíg északon hidegben állva, fázva, anorákba csomagolva lehet részünk az égi showműsorban, addig a déli sark repertoárját fürdőszettben, akár papírnapernyős koktéllal a kézben is végigbambulhatjuk. A világon egyetlen hely van, ahol a déli fények egész évben láthatók: Ausztrália legnagyobb szigete, Tasmania, de a helyik szerint a júniustól szeptemberig tartó téli időszak kínálja a legragyogóbb pillanatokat. 

Október, amikor a vulkán gyomrába is leereszkedhetünk

Izlandon található a világ egyetlen vulkánja, amelynek belsejébe néhány éve már a turistákat is beengedik. Az izlandi Kék-hegységben (Bláfjöll) szunnyadó Thrihnukagigur gyomrába egy lifttel leereszkedve egy egészen más világba kerül az ember. Nézzék csak, fantasztikus élmény lehet:

A mintegy négy tízemeletes panelházat is elnyelni képes, 122 méter mély szakadék valójában egy teljesen üres, ám színes magmakamra, amelyet a megolvadt, majd megszilárdult kőzet alakított ki. A vörös, narancssárga és rozsdabarna színekben váltakozó sziklák falikárpitként, az előttük elhaladó üvegfalú lift pedig mobil nézőtérként igazolja, micsoda szürreális, mégis gyönyörű művészeti performanszra képes együtt a természet és az ember. A vulkán belsejébe vezető túrákat az idei évben a tervek szerint május 20-tól október 31-ig tartanak.

November, amikor több ezer villám cikázik a venezuelai tó felett

Azt mondják, a villám soha nem csap le ugyanarra a helyre kétszer, ám ez az állítás a venezuelai Maracaibo-tóra egyáltalán nem igaz, különösen nem novemberben. A Kolumbiából eredő Catatumbo folyó Maracaibo-tóba torkolló területe 2013-ban még a Guinness-világrekordok közé is bekerült azzal, hogy területén négyzetkilométerenként átlagosan évi 250 villámcsapást számoltak össze. A catatumbói villámlás nevű légköri jelenségnek saját wikipedia-szócikke is van, amely szerint a szinte mindennapos, akár kilenc órán át tartó villámlást a földi ózontermelés egyik fő forrásának is tartják.

A catacumbói villámlást először Lope de Vega említette 1597-ben, a La Dragontea című epikus költeményében. A történet szerint az angol támadó, Sir Francis Drake a hajói pozícióját felfedő villámlások miatt szenvedett vereséget a térségbenForrás: Paolo Costa / Shutterstock

És bár azt nem tudni, hogy ez pontosan milyen mértékben járul hozzá a Földet védő ózonréteghez, az előzetes mérések alapján az viszont kiderült, hogy itt villámlik a legtöbbször bolygónkon. Évente mintegy 1,2 millió villámlást regisztrálnak, ami átlagosan 28 villámlást jelent percenként. Így a venezuelai tó tükrében az égbolt esténként olyan, mint egy mágikus plazmagömb. Régen állítólag a hajósok csak „maracaibói világítótoronynak" nevezték és navigálásra is használták, mivel messziről és szinte folyamatosan látható volt a tengerről. Persze, ennek a jelenségnek a megfigyelésére is szerveznek túrákat különösen a legaktívabb időszakban, júniustól november végéig – ez a cég például kétnapos villámlesre épülő, hálózsákos túrákat kínál a Maracaibo-tó partjára. 

December, amikor az ördög medencéje még utoljára megkísért

És végül egy önmagában is gigantikus méretű látványossággal, egészen pontosan egy vízezéssel zárjuk a természeti jelenségek éves kalendáriumát. A Zambia és Zimbabwe határán található, Zambézi folyó által táplált Viktória-vízesés az 1708 méterével a legszélesebb, és a legnagyobb vízfüggönyével együtt az egyik leglátványosabb vízesés Földünkön. 

A különlegességét azonban a vízesés pereménél található természetes módon kialakult medence adja, amit az Ördög úszómedencéjének (Devil's Pool) neveznek. Az elmúlt években igazi turistalátványossággá vált, és mivel itt nagyon lassú a víz sodrása, a végén pedig meg lehet kapaszkodni a sziklaperemben, ezért sokan vetkőznek fürdőruhára, és merészkednek ki egészen a széléig egy jó fotó kedvéért. A cseppet sem veszélytelen fürdőzés miatt ma már csak tapasztalt vezetőkkel lehet csobbani a semmi szélére kinyúló medencében, a fenti háromperces videó pedig egy kicsit meg is kínál minket ebből az élményből.

Forrás: Condé Nast Traveler, Guinness World Records

 

 

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek