Ezt az öt helyet nézze meg Marseille-ben, ha hajóval érkezik kikötőjébe

    A francia polgári forradalom kezdetén egy csapat marseille-i önkéntes egy indulót énekelve vonult be Párizsba. A dal hamar meghódította a fővárost, és a "Marseille-i önkéntesek indulója"-ként, röviden a "La Marseillaise"-ként vált ismertté; ez a dal ma az ország nemzeti himnusza. Mediterrán tengerjárós cikksorozatunkban Barcelona után a francia himnusz névadó városába, Marseille-be kalauzoljuk olvasóinkat. Bemutatjuk, hogy melyik az az öt ikonikus hely, amit semmiképp sem szabad kihagyni, ha üdülőhajóval érkeznek a kikötőbe, és ha csak rövid idejük van a város felfedezésére.

    Ezt a multikulturális kikötővárost régebben a provence-i partvonal feketebárányának tartották hanyatló városrészei és aggasztó bűnözési statisztikái miatt. De amikor 2013-ban megkapta az Európa Kulturális Fővárosa címet, a várost megtisztították, a házakat kicsinosították, fákat ültettek, és új múzeumokat létesítettek.

    A várost azóta az optimizmus és az önmagába vetett hit érzése hatja át. Marseille Franciaország második legnagyobb városa, és a legöregebb is egyben: nem kevesebb mint 2600 év történelmet tudhat maga mögött. Bár számos történelmi emlékkel büszkélkedik, legfőbb vonzereje mégis a város maga – a népek keveredéséből kialakult lakosságával és kulturális sokszínűségével együtt.

    1. Le Panier

    Ha üdülőhajóval érkezünk, nagy valószínűséggel a La Jolietten fogunk kiszállni. Rögtön a kikötő mellett találjuk Marseille legrégebbi városrészét, a Le Paniert. Már az i.e. 7. században is lakták, amikor görög hajósok Massalia néven várost alapítottak itt. A dombon fekvő, színes homlokzatok, hangulatos szűk sikátorok és kőlépcsők által uralt városrészt az idők során bevándorlók generációi népesítették be.

    Joliette kerület a kikötőből nézveForrás: Didier Duforest / Wikipedia

    A 19. században nápolyiak, majd az első világháborút követően korzikaiak költöztek ide. Ma többek között észak-afrikaiak, vietnámiak és a Comoro-szigetekről származók gazdagítják azt a kulturális mozaikot, ami a Le Panier sajátja. Sétáljuk be a szűk utcákat, üljünk le valamelyik bárban, és próbáljuk ki a pastist, a Marseilleben oly népszerű ánizs ízű röviditalt; vagy nézzünk be a helyi kézművesek műhelyeibe. Szinte lehetetlen elmenni innen anélkül, hogy észre ne vennénk a városrészre annyira jellemző street art alkotásokat.

    Barangolják be a Panier-negyed néhány szűk utcáját!Forrás: phgaillard2001 / Wikipedia

    Egészen az utóbbi időkig ez volt Marseille legszegényebb negyede, ahogy azt egy barokk korabeli szegényház, a La Vieille Charité is bizonyítja. A városi tanács 1640-ben bízta meg az óvárosi születésű szobrász, festő és építész Pierre Puget-t, hogy tervezzen egy ispotályt a városi koldusok számára. A létesítmény munkát is adott a nincsteleneknek: akiknek nem volt hova menniük, háziszolgának, szabónak vagy hajósinasnak állhattak.

    La Vieille CharitéForrás: Vincent / Wikipedia

    A négyszárnyú épület kívülről zárt, belül árkádos galériájával egy négyszögletes udvart fog közre. Innen közelíthetők meg a férfiakat és nőket elválasztó helyiségek. Az udvar közepén az olasz barokkra jellemző ellipszis kupolával fedett kápolna áll. Az épületben ma már a régészeti múzeumot, és az afrikaiak, óceániaiak és bennszülött amerikaiak művészetének múzeumát találjuk.

    Cathédrale de la MajorForrás: Wikipedia

    A La Vieille Charité-től néhány perc séta után a marseille-i érsekség központjához, a Cathedrale de la Majorhoz érkezünk. A római katolikus templom helyén már a 12. században állt egy román stílusú bazilika. Ennek azonban egy részét a 19. században lebontották, hogy helyet adjon a ma álló épületnek. De a katedrálist nem is az teszi igazán különlegessé, hogy ez Marseille egyik legrégebbi temploma, hanem a gazdagon díszített, zöld és fehér márványból kirakott, román és bizánci stílust keverő homlokzata, 470 méter hosszú hajója és 230 méter magas kupolája.

    2. Európai és Mediterrán Civilizációk Múzeuma

    Az óvárost elhagyva vegyük az irányt a régi kikötő felé. Itt találhatjuk majd azt a múzeumi komplexumot, ami 2013-ban épült, amikor az Európai Unió a városnak ítélte a kulturális főváros címet. A Musée des civilisations de l'Europe et de la Méditerranée-t (Az Európai és Mediterrán Civilizációk Múzeuma) vagy röviden MuCEM, a mediterrán civilizációk történetét mutatja be az antropológia, a szociológia, a politikatudomány, a történelem, a régészet és a művészettörténet szemszögéből.

    Musée des civilisations de l'Europe et de la MéditerranéeForrás: Quentin Caron / Wikipedia

    Főépülete a La Joliette kikötő J4-es számú mólóján épült, Rudy Ricciotti, Franciaország egyik legismertebb építészének tervei szerint. Az épület egy letisztult téglatest, amelynek üveghomlokzatát egy szabálytalan, de egyenletes mintázatú beton rácsszerkezet burkolja, izgalmas fény-árnyék hatásokat eredményezve a belső terekben. Az épület tetőszintjéről egy gyaloghíd vezet a víz felett a szomszédos Saint-Jean erődbe. Az 1660-ban, XIV. Lajos idején emelt épületben tornyok, rámpák, boltíves termek, mediterrán kertek és a csodás panoráma díszletei között egy, a város történetét bemutató kiállítást tekinthetünk meg. Szánjunk nagyjából másfél órát a múzeumnak.

    3. Régi Kikötő

    Nem messze a MuCEM-től találjuk a Vieux Portot, vagyis a Régi Kikötőt. Már i.e. 600-ban is használták, amikor az első görög hajósok itt szálltak partra. De miután a kikötő az 1840-es évekre kinőtte magát, a forgalom északra költözött. A 26 hektárnyi területen ma csak jachtok és halászhajók horgonyoznak, illetve egy festői komp közlekedik parttól-parttig, hogy felidézze a kikötő régi fénykorát.

    Forrás: DEZALB / Pixabay

    A Vieux Port ma az egyik legnépszerűbb hely a városban, helyiek és turisták egyaránt megfordulnak itt. Három oldalán széles sétányokkal, 18. századi raktárépülettel, bennük éttermekkel, halsütödékkel, kávézókkal és szabadtéri asztalokkal együtt a kikapcsolódás és a kulináris élvezetek központjának számít. Érdemes elidőzni itt egy kicsit, magunkba szívni a tenger illatát, és elmerülni a ringatózó csónakok látványában.

    Próbáljuk ki a bouillabaisset, Marseille tradicionális halászléjét, valamelyik szimpatikus étteremben. Vagy nézzük meg a Quai des Belges-en lévő halpiacot, és az 1855-ben épült, fehér mészkővel borított világítótornyot, a Phare de Sainte-Mariet. A kikötőtől délre van egy izgalmas templom is. A Basilique Saint-Victor 1040-ben emelt falaival, és vaskos, pártázatos tornyaival egy valóságos erőd képzetét kelti.

    A vár, ahol Dumas főhőse raboskodottForrás: 4 vents - CMN / chateau-if.fr

    Ha a Régi Kikötőben hajóra szállunk, eljuthatunk a Monte Cristo grófjából ismert Château d'If-hez, vagyis If várához. Alexandre Dumas regényében a főhőst ebben az 1524-ben, I. Ferenc idején épült várban tartották fogva 15 éven keresztül. If vára valóban börtönként funkcionált évszázadokon át. Ha úgy döntünk, megnézzük, szánjunk nagyjából másfél órát az utazásra, és a szigetbörtön megtekintésére.

    4. Cours Julien vagy Le Corbusier

    Ha nemcsak a klasszikus látnivalókra vagyunk kíváncsiak, akkor sétáljunk el a Cours Julienre. A városnak ezen a részén a sárga falak vásznakként funkcionálnak a helyi street art művészeknek. Minden lehetséges felületen találunk valami szemet felnyitó, politikai üzenettel bíró, izgalmas graffitit, amelyeknek alkotóit a helyiek állítólag név szerint ismerik. A butikokkal, kézműves boltokkal és bárokkal tűzdelt városrész egyre népszerűbb; az idegenvezetők is mind gyakrabban hozzák ide a látogatókat a tradicionálisabb látványosságok mellett.

    Ha gyalog érkezünk, keresztül fogunk haladni a La Canebièren. Ez az út XIV. Lajos idején épült és a város gazdagságát volt hivatott hirdetni. Vessünk egy pillantást az út mentén felsorakozó szállodákra és díszes épületekre, amelyek azt a korszakot idézik, amikor még gyarmati áruk özönlöttek a kikötőbe.

    Ha egy kicsit több időnk van, a Cours Julien helyett nézzük meg Le Corbusier modernista építész  ikonikus lakóépületét, a Cité Radieuset. Ez körülbelül harminc percnyi utazást jelent, így nem biztos, hogy a szoros programunkba belefér. De nagyon megéri! Az épület jelentőségét bizonyítja, hogy 2016 óta, Le Corbusier számos más épületével együtt, az UNESCO Világörökség részét képezi.

    A Cité Radieuse egy óriási óceánjáró hajóra emlékeztető betonépület, ami 1600 lakónak ad otthont. Ne várjunk cicomás homlokzatot, felesleges díszítőelemeket vagy valóságot elfedő dekoratív maszkot. Ez a brutalizmus: szépsége az építőanyagában, a geometrikus formáiban és a kényelmet mindennél előbbre helyező kialakításában rejlik. Le Corbusier szerint "a ház egy gép, amelyben élünk". Ezzel összhangban egy olyan lakóépületet képzelt el, ami a lakhatás mellett ugyanazt a kényelmet biztosítja, mint egy tipikus utca.

    Cité Radieuse teraszaForrás: Toutaitanous 2 / Wikipedia

    Az eredmény egy 337 lakást magában foglaló betonóriás, ami gyakorlatilag egy vertikális falu, belső utcákkal, és a lakhatás mellett különféle szolgáltatásokkal. Csemegeüzlet, halárus, pékség, gyógyszertár, irodák, uszoda, tornaterem, könyvesbolt, söröző és hotel mind megtalálhatók az épületben. Sőt, még egy általános iskola is helyet kapott, aminek a játszótere a tetőn van, 180 méterre a földtől, az uszoda mellett.

    A monoton betonhomlokzatot kék, sárga, vörös és zöld színek dobják fel. A tölgyfából készült lakások praktikusak és kényelmesek, jól kigondolt beépített szekrényekkel, széles ablakokkal és üveg tolóajtókkal. Az egyik lakást meg is nézhetjük idegenvezetővel, a tetőről pedig csodás kilátás nyílik Marseille-re és a tengerre. A régi tornaterem helyén a 2013-as kulturális fejlesztések óta egy kortárs művészeti központ üzemel.

    5. Basilique Notre-Dame de la Garde

    Már a távolból látszik, ahogy Marseille jelképe, a Notre-Dame de la Garde a kikötő fölé magasodik; a templom, mint egy erőd, úgy tornyosul a város felett. A 19. századi román-bizánci stílusú bazilika valóban egy régi erőd helyén épült fel, és a város legmagasabb pontján áll. Egy kis lépcsőzést követően egy felvonóhídon keresztül jutunk fel a templomhoz, ami egy képzeletbeli várárok felett fekszik. A templom homlokzatán ugyanazt a zöld és fehér márvány díszítést látjuk, mint a Cathedrale de la Majoron. Nem véletlenül, hiszen a két templom építésze azonos.

    Forrás: djedj / Pixabay

    A 130 méter magas harangtorony tetején egy 40 méter magas talapzaton, Madonna és gyermekének aranyszínű szobra magasodik. Belül gazdag mozaikdíszítés, és fogadalmi ajándéknak szánt hajók replikáinak százai függnek mindenütt. Szánjunk egy kis időt a csodálatos panorámára is. A dombról ellátni egészen a Vélodrome stadionig, de jól látszik a régi kikötő és a Frioul szigetek is.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!