A Monte Cristo grófja a világirodalom egyik legnagyszerűbb regénye, és a címszereplőnél összetettebb, zavarbaejtőbb figurát bizony nem sűrűn találni. A grófot pusztán a bosszúállás hajtja, kíméletlenül büntet, olykor jutalmaz, akár egy isten, és tulajdonképpen egy gonosz ember. És mégis fenemód élvezzük, ahogy leszámol az ellenségeivel, még ha kegyetlensége el is borzasztja az olvasót. Tartsanak velünk a várba, ahonnan Dumas főhőse megszökött, és a szigetre, amely cellatársa, Faria abbé drágakövei nélkül is igazi kincsesbánya.
A kor szokásainak megfelelően Alexandre Dumas műve először folytatásokban jelent meg a Journal des Débats hasábjain 1844. és 1846. között, tizennyolc részben, majd ezután adták ki egyetlen, monumentális terjedelmű kötetbe gyűjtve.
Az író munkamódszere igen sajátos volt: egy egész íróműhelyt üzemeltetett, ahol többen is a keze alá dolgoztak. A regény szövegét Dumas írta, de cselekményét és szerkezetét tulajdonképpen nem ő találta ki, hanem legismertebb munkatársa, Auguste Maquet – ami természetesen semmit nem von le a mű értékéből.
If vára
Az aljas módon bebörtönzött, jóindulatú tengerész, Edmond Dantes 13 évig raboskodik a Marseille régi kikötőjétől mintegy 3,5 fél kilométerre lévő aprócska, sziklás szigeten, If várában, míg sikerül végre megszöknie.
Az erődöt I. Ferenc francia király építtette a város védelmére 1524-ben, az épületet 1531-ben fejezték be. Oly erősnek bizonyult, hogy véderőként végül nem használták, így 1580-tól kizárólag csak börtönként működött, egészen 1871-ig. Ezután 19 év múlva nyitották meg a nagyközönség számára.
Dumas regényében Dantes óriási szerencsével, csodával határos módon szökik meg, de a valóságban egyetlen rabnak sem sikerült meglépni If várából – a sziklás partszakasz és a háborgó hullámok a biztos halált nyújtotta annak, aki megkísérelte.
A kor szokása szerint a rabokat társadalmi rangjuk és vagyoni helyzetük alapján helyezték el. Amíg a szegények az erdő mélyén lévő nyirkos, ablaktalan cellákban, szörnyűséges körülmények között sínylődtek (ahogy Dantes és Faria abbé is), és általában kilenc hónapnál tovább nem húzták ki élve, addig a gazdagabbak - természetesen busás fizetség ellenében - kényelmesebb cellában tölthették büntetésüket, amelyhez ablak, olykor még kandalló is tartozott.
Az épületben több helyütt olvashatók az egykori fogvatartottak nevei, a falra, téglákba karcolt üzeneteik, sőt, sikertelen szökési kísérletek nyomait is láthatjuk. Az egyik cellánál kis táblácska jelzi, hogy ott raboskodott Edmond Dantes – természetesen ez nem igaz, bár elképzelhető, hogy sokan elhiszik. Egy másik felirat szerint If várában tartották fogva egy darabig a rejtélyes Vasálarcost is, bár úgy tűnik, ez csupán legenda.
Belépő: Felnőtteknek jelenleg 6 euró, a kedvezményes jegyek 5, a csoportos jegyek 20 euróba
kerülnek. 18 év alattiak családdal vagy iskolai csoporttal ingyen látogathatják az erődőt, de azoknak a 18 és 24 év közötti fiataloknak sem kell belépőt fizetni, akik az Európai Unió tagországaiból származnak vagy azok valamelyikében élnek. Minderről bővebben a vár
Azaz Monte Cristo kihívás, egy nyaranta megrendezett úszóverseny, ami Edmond Dantes szökésének állít emléket, és 1999-es kezdete óta évente több ezren vesznek részt rajta. Az 5 kilométeres táv - érthető módon - nem Dantes útját követi, hanem If szigetétől kezdve a part mentén halad dél felé, Marseille Petit Roucas Blanc nevű partszakaszáig.
Montecristo szigete
A 10 négyzetkilométer területű Montecristo a Toszkánai-szigetek egyike a Tirrén-tengerben. Dumas soha nem járt a szigeten, tehát mondhatjuk, hogy regénybeli megfelelője gyakorlatilag a fantázia szüleménye, és csak a nevét, illetve elhelyezkedését kölcsönözte a valóságból. Ám Faria abbé aranya és drágakövei nélkül is igazi kincsesbánya ez a kis sziget, méghozzá a különleges, egyedi élővilága miatt. Épp ezért nagyon nehéz eljutni a szigetre.
Legendák szólnak arról, hogy kalózok rejtekhelye volt, akik természetesen mesés kincsüket is a sziget egyik barlangjában rejtették el, de senki sem találta ennek még csak nyomát sem, így megmaradt szóbeszédnek. A 19. század végén a sziget erődje börtönként működött, majd III. Viktor Emánuel sajátította ki a kis földdarabot, hogy kedvére vadászhasson rajta, majd a második világháborúban és az azt követő néhány évtizedben az olasz hadsereg használta. Agatha Christie Tíz kicsi négerje eredetileg itt játszódott volna, de később áthelyezte a történetet egy ismeretlen, meg nem nevezett szigetre.
1971-től aztán gyakorlatilag teljesen elzárták a világtól Montecristót, csupán kutatók látogathatták. Az Archipelago Toscano Nemzeti Park részeként kiemelten védett területté és az EU védnöksége alá helyezett biogenetikai rezervátummá nyilvánították, de gyakorlatilag eltüntették a térképekről is, hogy kéretlen vendégek még csak véletlenül se tévedhessenek a szigetre, sőt, még fürödni sem lehet a környező vizekben.
Az időszakosan ott tartózkodó kutatókon kívül csupán a sziget őre és annak családja él a szigeten – no meg a hegyi kecskék. A ritka élővilágon kívül a földdarab kincsei közé tartoznak a római és etruszk maradványok, illetve a kora középkori San Mamiliano kolostor romjai, és az azonos nevű tengeri barlang.
Néhány éve azonban esély nyílt arra, hogy bárki meglátogathassa Montecristót. Eddig évente mindössze ezer turistát engedtek a szigetre, ezt a számot növelték 2019-ben a duplájára. A kutatók, iskolai csoportok elsőbbséget élveznek, a várólista pedig értelemszerűen elég hosszú, így a szerencsések leghamarabb három év múlva járhatják végig a három, szigorúan kijelölt ösvényt, nézhetik meg a kolostort, a múzeumot és az egykori királyi villát.
A látogatatóknak mindezek előtt egy szigorú oktatáson kell részt venniük, hogy a legkisebb veszélyt se jelentsék az élővilágra. Idegeneket egyébként is csak olyan időszakokban engednek a szigetre, amikor például az ott élő madaraknak nincs költési időszaka. A szigorúan ellenőrzött és meglehetősen drága túrára ezen az oldalon lehet jelentkezni.