Ebben az évben még nyolc hosszú hétvégénk lesz, de ha már most úgy érzik, hogy három napra szívesen elmenekülnének a városból, akkor mutatunk néhány helyet, ahol vagy barátságosabb hőmérsékletet találnak vagy egy kicsit azt érezhetik, hogy most csak az önöké a város.
Szaloniki, ahol pár óra alatt görögnek érezheti magát
Legalábbis ezt mondják a helyiek, akik minden arra járó turistának megörülnek. Szaloniki ugyanis inkább az a hely, ahol a legtöbben éppen, hogy csak megállnak a Halkidiki-félszigetre tartva, aztán mennek is tovább. Pedig mi is azt mondjuk, hogy ha csak egy hétvégéjük van a városnézésre, akkor is kényelmesen felfedezhetik Görögország második legnagyobb városát. Útjukat kezdhetik például Szaloniki szimbólumával, a tenger partján álló Fehér Toronnyal, amelynek tetejéről gyakorlatilag rögzíthetik is memóriájukban a város szerkezetét. A torony különböző szintjein az ókori görög kultúráról mesélnek, miközben érintőképernyős kijelzőkön nézegethetik végig, hogyan alakult az évszázadok során a város történelme.
A torony mellett találják majd a Nagy Sándor kertet és a híres lovasszobrát, de a közelben fekszik a Régészeti Múzeum is, amelynek bejárása egyébként nagyjából tényleg olyan, mintha az ötödikes tankönyv ókori Görögország fejezetét lapozgatnánk végig. Persze a város egyébként is tele van bizánci, ókori görög és római-kori emlékekkel. Így aztán ha esetleg csak egyetlen ilyen helyre jutna idejük, akkor az legyen mondjuk az Agios Georgios templom néven is emlegetett Rotunda - amely egyrészt UNESCO Világörökség, másrészt a világ egyik legrégibb ortodox temploma. Ha pedig mindössze egy kis tengerparti fuvallatra vágynak, akkor sétáljanak egy nagyot a kávézókkal, bárokkal, padokkal felszerelt parton, ahol az esténként megjelenő és komótosan guruló lovaskocsik is adnak valami kellemes nosztalgikus hangulatot.
Bár jelenleg február utolsó péntekére tervezett indulással és hétfői hazaérkezéssel az Aegen Airlines kínál legolcsóbban retúrjegyet athéni átszállással 41 ezer forintért, a nyári időszakban a Wizz Air (amely márciustól Athénba is repül) és idén júliustól például már a Ryanair is közvetlen járatokat kínál Szalonikibe Budapestről.
Lisszabon, ahol azonnal otthon érzi magát
Eldugott kilátók, fadótól áradó apró éttermek és remek egynapos kirándulások - talán nem is kell más egy tökéletes hosszú hétvégéhez. A TAP Portugal például napi járatokkal köti össze a hét dombra épült várost Budapesttel. Náluk február második hétvégéjére 50 ezer forintért találtunk retúrjegyet, de ha valaki szívesen utazna hirtelen felindulásból még ezen a hétvégén, pénteki indulással és vasárnapi érkezéssel a Wizz Air is elrepteti 46 ezerért. Bár van, aki már annyival is beéri, hogy a budapesti télből gyakorlatilag három és fél órás repülőút után egy 15 fokra berendezkedett klassz városban találhatja magát - Lisszabon nemcsak azért ideális úticél, mert itt szinte mindig jó idő van. Sokak szerint ez az egyik legmegfizethetőbb európai főváros, remek piacai vannak és egy nagyon cuki egykocsis villamosa. Ha a 28-as villamosra a Praça do Comércio-n felszállnak, akkor a lisszaboni dimbes-dombos óvárost és az Alfama negyed szűk, kanyargós, villamosról is hangulatos utcáit fedezhetik fel.
Van egy aprócska tere is, amit Largo do Carmo névre kereszteltek, és mivel gyakorlatilag minden lisszaboni útleírásban szerepel, ezért sokan is szeretnék látni. Ez a központban, a Barrio Alto negyedben van, ahol a város egyetlen függőleges működésű közterületi liftje, a Santa Justa is található, amely a Baixa negyedet köti össze a magasabban fekvő Carmo térrel. A lift tetejéről gyönyörű panoráma nyílik a belvárosra és a várhegyre, de ha azt vesszük, tulajdonképpen Lisszabon bármely dombja már önmagában is egy-egy nagy kilátónak számít. De ha kíváncsiak arra, hogy mi az az öt dolog, amit nem szabad kihagyni egy lisszaboni hosszú hétvégéből, akkor kattintsanak ide. Ha pedig szívesen felfedeznének olyan titkos helyeket, amelyeket talán még a helyiek sem ismernek, akkor olvassák el ezt a gyűjtésünket.
Riga, ha valami jól eső, ismerős érzésre vágyik
Mert van valami ilyen érzése az embernek, amikor a valamivel több mint kétórás repülőút után a Baltikum Párizsának nevezett lett fővárosban találja magát. És nem csak azért, mert ott is nulla fok környékén áll meg a hőmérő higanyszála januárban. Bár egyébként a lettek kifejezetten szerencsésnek érzik magukat, és ezt nem is felejtik el hangsúlyozni, hogy a Balti-tenger miatt náluk például jóval enyhébb a tél, mint a szomszédos Oroszországban. Mindenesetre egy biztos, Rigában sem fogunk megfagyni ilyenkor, ráadásul számos olyan hangulatos éttermet és kávézót találunk, ahova az óváros bebarangolása közben akár csak egy pohár meleg italra vagy egy forró levesre is beülhetünk. Arról, hogy hol érdemes megkóstolni a lett konyhát, ebben a cikkünkben olvashatnak.
Macskaköves utcák, a Hanza-városok múltját őrző kereskedő házak, remek halas fogásokat kínáló falatozók és egy télen is hajózható apró csatorna - ez Riga gyönyörű, színes épületekben gazdag óvárosa. Egyenek egy jót valamelyik régi ház aljába beköltöztetett hangulatos étteremben, igyanak egy sűrű forró csokoládét a Dóm téren, aztán sétáljanak át a Daugava folyó felett átívelő egyik hídon a helyi Kopaszi-gátra, ahonnan a kora esti órákban gyönyörű fotókat készíthetnek a fényben úszó téli Rigáról.
Mindenképp nézzék meg a rigai központi piacot, amely Európa egyik legnagyobb és legrégebbi darabja, kulturális helyszínként pedig 1997-ben még az UNESCO is felvette világörökségi listájára. A hét minden napján nyitva tart, öt hatalmas léghajóhangár-tetős épületében elkülönítve találjuk a húsos, a tejtermékes, a zöldséges és a halas csarnokot, és egy mindenes pavilont falatozókkal, kínai portékával és vitrintöltő csecsebecsékkel. A piacon több iroda is szervez kóstolással egybekötött kb. háromórás vezetett túrákat, amelyeken egy négyfős csapatot például 95 euróért, egy tízfőset pedig összesen 120 euróért visznek körbe.
St.Gallen, ha valami nagyon másra vágyik
A svájci St. Gallen neve biztosan sokaknak ismerősen cseng, ha máshonnan nem, a történelem könyvünkből mindenképp: itt volt ugyanis a legnyugatibb pont, ahová a kalandozó magyarok eljutottak. Persze van itt sok minden más is, amiért érdemes útra kelni. A város például nagyon komolyan és látványosan őrzi sok évszázados textilipari hagyományát, amelyet az óvárosban található Textilmúzeumban érdemes végig kötvetni. A környéken több híres sajt készül, és innen származik Svájc legnépszerűbb kolbásza is. Aztán ott van St. Gallen kolostora és az apátság barokk könyvtára is, amelyek például világörökségi helyszínek. Utóbbiban őrzik a legrégebbi német nyelvemléket és egyben a világ egyik legnagyobb középkori gyűjteményét, valamint azt a krónikát is, amelyben még a kolostor egyik szerzetese számolt be a kalandozó magyarok támadásairól.
A történelem rajongói a Festungsmuseum Heldberget is keressék fel St. Margrethenben. Az osztrák határon található kisvárosban önkéntesek gondozzák a második világháborús bunkert és alagútrendszert, amelyben a látogatók megismerhetik a korszak eszközeit, fegyvereit, egy bunker mindennapjait, miközben a második világháború eseményeit is számos érdekes összefüggéssel idézhetik fel.
Ha azonban valami nagyon meglepő látványosságra vágynak, akkor menjenek a Rote Platzra, ahol egész biztosan a földet fogják fotózni. Itt ugyanis minden piros. Az egész teret piros festékkel öntötték le, de nem csak a járófelületeket, hanem a padokat és az utcabútorokat is. Ha kíváncsi arra, hogy mit érdemes még megnézni ebben a helyes svájci kisvárosban, akkor olvassa el itt élménybeszámolónkat.
A St.Gallen-i könyvtárat a világ egyik legszebbjének tartják, amit mindenképp látni kell. Ha ránk hallgatnak, akkor szervezett csoporttal nézik meg, mert így a városi engedéllyel rendelkező idegenvezetők olyan rejtett részleteket is megmutathatnak, amelyekhez az egyedi látogatók akkor sem érhetnének hozzá, ha tudnák, hogy mit és hol kell keresni. Ilyenek például a faragott oszlopnak látszó könyvtári katalógusok, amelyeket a könyvespolcok oldalában rejtettek el.