A világvége-látomások festője, Hieronymus Bosch kiállításán jártunk

Kevés olyan képzőművész életműve maradt fenn a késő középkorból, amelyhez azok is tudnak valamelyest kapcsolódni, akiket egyébként nem érdekelnek annyira a művészetek. A németalföldi Hieronymus Bosch (1450 körül – 1516) ilyen. A nevét mindenki hallotta már, és sokaknak még a különféle földi élvezetekben elmerülő, meztelen alakokkal benépesített Gyönyörök kertje című alkotásáról is van valamilyen emlékük.

Bosch művészete elsősorban nem azért megkapó a modern ember számára, mert hozzánk
hasonlóan ő is járványok és háborúk idején élt – mint ahogy a Szépművészeti Múzeum Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című kiállításának falszövegeiből kiderül.

A kiállítás július 17-ig látogathatóForrás: MTI/Balaton József

Bosch hátborzongató világa ugyanúgy hatással volt a nézőre a koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború kitörése előtt is. Sőt, már a 20. század elején is felfigyeltek rá – olyan szürrealista festők tekintették előképüknek, mint például Salvador Dali, aki szerint Bosch volt az első igazi modern művész.

De akkor miben rejlik Bosch titka, miért érdekesebb a mai néző számra, mint sok, hasonlóan kvalitásos művész ugyanabból a korszakból? Nehéz általánosítani, valószínűleg minden rajongónak megvan a saját válasza erre a kérdésre.

Az egyik lehetséges magyarázat, hogy Bosch bizarr, démonszerű lényei és horrorisztikus jelenetei elég intenzív érzelmi hatást váltanak ki ahhoz, hogy áttörjék a mai néző ingerküszöbét. Mintha az emberi psziché ösztönszerűen erőteljesebben reagálna a félelem és a sötétség képeire, mint a nyugalom és a harmónia ábrázolásaira. Talán ez lehet a magyarázata annak is, hogy a középkori templomok kapuzatának végítélet ábrázolásain a pokol képei mindig sokkal fantáziadúsabbnak tűnnek, mint a mennyországé.

Bolondok hajójaForrás: MTI/Balogh Zoltán

Akárhogy is, a Szépművészeti Múzeum kurátorai jól megágyaznak ennek a sötét hangulatnak. A látogató a jegy felmutatása után egy ablaktalan, sötét terembe lép be, ahol halk középkori aláfestőzene teszi még súlyosabbá a képekből áradó nyomasztó atmoszférát. A sötét terem végében tűnik fel az első saját kezű Bosch-alkotás, egy nem túl nagy kép, amely a Bolondok hajója címet viseli.

A festményt úgy helyezték el a hosszúkás térben, mintha egy oltárkép lenne egy templom szentélyében, a téma azonban csöppet sem olyan szent: egy hátrafelé haladó, lerészegedő hajótársaságot ábrázol, amelynek egy tivornyázó apáca és egy szerzetes is a része. Az ehhez hasonló képek intő például szolgáltak a korabeli emberek számára, emlékeztetőül, hogy milyennek nem szabad lenniük.

Hieronymus Bosch 1450 körül született a mai hollandia területén lévő Hertogenbosch-ban, egy népes festőcsaládban. A Németalföld papságának és a város előkelőinek legmagasabb köreivel jó kapcsolatot ápoló Miasszonyunk testvérület tagja volt, és megrendelői is a testvérek sorából és az udvarból kerültek ki.

Groteszk alakokkal, démonokkal egy teremben

Különféle fantasztikus lényekkel, démonokkal, félig emberi- félig állati alakokkal, gépekkel benépesített álomszerű festményei olyan témákkal foglalkoznak, mint például az erény és a bűn közötti választás, vagy a vágyak megélése és féken tartása – ennyit mindenképp érdemes tudni Boschról, mielőtt jegyet veszünk a kiállításra.

De ahogy minden összetettebb művészeti életút esetén, úgy e kiállítás esetében is hasznos, ha már előre hangolódunk a témára, és olvasgatunk kicsit a festő világáról. Nem kell sok időt szánni rá, de ha elolvassuk a Szépművészeti Múzeum leírását, esetleg egy-két cikket, máris sokkal élvezetesebb lehet az ott töltött idő.

A kiállításon szereplő 90 kép rengeteg feldolgozni való anyagot jelent, és még akkor is, ha csak a saját kezű Bosch-képekre koncentrálunk, ami összesen tíz darab (az életmű majdnem fele), lesz bőven néznivaló. Bosch festményeinek a jellegzetessége ráadásul, hogy egyetlen képen is annyira sok apró figura és részlet van, hogy némelyiket akár órákig is el lehetne nézegetni, anélkül, hogy unatkoznánk.

A brugge-i Utolsó ítélet-triptichonForrás: MTI/Bruzák Noémi

Az ennyire sokalakos, közelről nézendő képek esetében nem jó, ha túl sokan vannak a kiállítótérben, de itt sajnos nehéz lesz elkerülni a tömeget – talán a hétköznap reggeli időszak lehet a legideálisabb a látogatásra. Mi egy kedd délutáni napon voltunk, zárás előtt két és fél órával, és annyian voltak, hogy a brugge-i Utolsó ítéletnél egy kisebb tömeget kellett végigvárnunk, mire közelebb mehettünk.

A falszöveghez hamarabb sikerült hozzáférnünk, mint a képhez, így már jó előre tudtuk, hogy kínzóeszközként ábrázolt hangszerek is láthatóak a képen, ahol a hangszer a földi élvezeteket szimbolizálja. De a hárfára kifeszített emberi alakot már csak otthon, az interneten közölt reprodukción sikerült megtalálnunk.

Igaz, ezek a képek talán nem is arra valók, hogy az elejétől a végégig "végigolvassuk" őket. Annyira sok az apró alak, amelyek közül nem emelkedik ki egy központi figura, hogy minden egyes néző mást fog észrevenni közülük, attól függően, hogy a figyelme éppen hova vándorol. Van aki a késen hasaló alakra figyel fel elsőre, van, akinek a hordóból szökőkútként csorgó bort iszogató meztelen figurák tűnnek fel, másnak az előtérben vonuló, különös, fejlábú lények.

A triptichon bal tábláján ott vannak az Édenkert képei is: az örök ifjúság kútja, az üdvözült lelkeket az égbe szállító rózsaszín sátras hajó, de ezt a részt szinte a szemünket tudatosan irányítva kell megkeresnünk, szinte ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy a sok horrorisztikus alak ne terelje el a figyelmünket. Azt vettük még észre, hogy egy kicsit a befogadó aktuális hangulatáról is árulkodik, hogy éppen mire figyel fel a hangyabolyszerű jelentben.

Az idők végzete című teremForrás: MTI/Bruzák Noémi

Ha egy festmény után hiányérzetünk maradt – információgazdagságuk miatt könnyen előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem sikerült megfelelően elmélyednünk egy-egy képben –, az utolsó teremben nagy segítségünkre lesz az egész falat beterítő videó, amely ráközelít az egyes részletekre.

Itt megfigyelhetünk olyan apró részleteket is, amelyek némelyike szinte már szinte csak nagyítóval látszódna rendesen. Ilyen például az egyik festményen a csontvázak körül lakmározó dögkeselyűk a háttérben, vagy az apró angyalok az égen. A Menny és pokol között kiállítás július 17-ig tart nyitva, keddtől péntekig 10 és 18 óra között, szombaton és vasárnap pedig 19 óráig. Zárás előtt egy órával válthatunk utoljára jegyet a pénztárnál, a teljes árú jegy 4400 forintba kerül.

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek