Csodálatos, hogy mínusz negyven fokban, a hó birodalmában egy ösztönnek köszönhetően az ember megtalálta a túlélésnek a módját. Ott, ahol nem volt egyetlen, építkezésre alkalmas anyag sem a láthatáron. Aztán rájött, hogy a hó jó hőszigetelő, és épp megfelelő szilárdságú ahhoz, hogy téglákat lehessen belőle vágni, amiből szempillantás alatt kis félgömb alakú zugot lehet építeni. Valahogy így épülehettek meg a legelső igluk, a világ egyik legegyszerűbb és éppen ezért egyik legnagyszerűbb építészeti szerkezetei.
Mindenki hallott már a iglukról, láttuk mesekkönyvekben, fotókon, dokumentumfilmekben, emellett ma már számos szálloda nyújt lehetőséget, hogy kipróbáljuk. Az Iglu-Dorf például jégkunyhók egész falvait tartja fenn a snowboard szerelmeseinek: vannak bérelhető igluik Svájcban, Ausztriában és Németországban is. A finnországi Pelkosenniemi városában pedig, ahonnan az északi fény is jól látszik, minden télen felépítenek egy iglut, amit az Airbnb-n hirdetnek meg.
De térjünk vissza a tradicionális iglukhoz! Hogyan épül fel, és hogyan lehet elviselhető a hőmérsékletet teremteni egy helyen, aminek az építőanyaga csak fagypont alatt marad épségben?
A hagyományos iglu hótéglákból készül, amelyeket egyszerűen kivágnak a hóból. Nem mindegy, hogy milyen állagú a hó, az építkezéshez a legalkalmasabb állítólag az, amelyet megfújt a szél, ebből lesz csak megfelelő szilárdságú tégla. Ezeket a nagyméretű, szabályos téglatest formájúra vágott hótömböket kör alakban építik egymás tetejére, amíg kupolaként be nem záródik a szerkezet. Előfordul, hogy egy vízből fagyott jégtömbbel zárják le a tetejét, mert az jobban átengedi a természetes fényt. Egy átlagos iglu 3-3.5 méter magas volt, az átmérője pedig 3.5-4.5 méteres.
Régen, bizonyos helyeken, az eszkimók ilyen házikókban vészelték át a telet, nyaranta pedig sátrakban laktak. Habár az iglukat általában az eszkimókkal hozzák összefüggésbe, azt csak a Kanada középső tájain és Grönland Thule területén élők építették inkább. Ma már csak a vadászok építenek hasonlót, hogy ott éjszakázzanak, vagy vészhelyzetekben, például ha vihar közeleg. Erre a célra már csak azért is nagyon praktikus, mert mindössze fél óra alatt fel lehet építeni egyet, ha az ember ért hozzá. Sokan passzióból is kísérleteznek is vele, számos videót lehet találni a legnagyobb videómegosztón, hogyan építs iglut a hátsó kertedben. Feltehetően, itthon is sokan kipróbálnánk, ha esne hozzá végre elegendő mennyiségű és minőségű hó.
Az igluk őshazájában léteztek az átlagosnál kisebb méretű jégkunyhók is – ezeket csak éjszakázásra használták, vagy ha el kellett bújni a viharos szél elől. És voltak persze sokkal nagyobbak is, amelyek egy egész családot el tudtak szállásolni, sőt olyan is akadt, ami amiben 20 ember is elfért.
A világ legnagyobb igluját – ami a jelenlegi guiness rekordot tartja – a svájci Zermattban építették fel 2016-ban, és ez 9,9 méter magas és 12,9 méter széles volt.
A legizgalmasabb tradicionális jégkunyhókat összeépítették, úgy, hogy az egész iglu-falunak egyetlen bejárata volt, a különálló kupolákat pedig hócsatornák kötötték össze. Ezek már jobban hasonlítottak a modern lakásokhoz, voltak benne közös helyiségek, mint például táncterem, nappali, és a kutyák is külön lakrészt kaptak. A bejáratokat szándékosan szűkre szabták, praktikus okokból: minél kisebb a nyílás, annál kevesebb hideg levegő jön be. A szerkezet olyan jól működik, hogy akár 16 fok is lehet odabent, miközben kint -40 fok van.
De mitől lesz meleg belül? Akármilyen furcsa, az emberi test hőmérsékletétől. A hó maga nem melegít, de nagyon jó hőszigetelő, az emberi test pedig kályhaként funkcionál a belső térben. Így minél többen vannak az igluban, annál jobb az idő, és valószínűleg a hangulat is. Emellett olajlámpák is segíthetik bemelegíteni, amelyet a főzéshez is használnak. Az ágyat kissé megemelik a talajszinthez képest, mivel a meleg fölfele száll, így a mennyezethez közelebb pár fokkal jobb az idő. A szigeteléshez szarvasbőrt és állati szőrméket is használnak.
A legtöbb eszkimó ma már főleg modern, európai stílusú házakban él, de az igluépítés kulturális jelentősége megmaradt a sarkvidéki közösségekben. A kanadai Nuvanut címerében őrzi az ősi mesterséget, és a tudomány még ma is apáról fiúra száll.
Forrás: Wikipedia, The Canadian Encyclopedia, Youtube