A Bauhaus 100 éves évfordulóján egy olyan stílusról emlékezik meg a világ, mely a maga korában, azaz a XX. század elején sokakból döbbenetet, másokból egyenesen gyűlöletet váltott ki. Új volt, merész és elgondolkodtató, ami nagyon nem tetszett a Németországban egyre inkább teret nyerő náci rezsimnek, amely rövid úton próbálta meg kitörni a másképp gondolkozót nyakát. A Bauhaus azonban, mint minden, ami értékes a művészetben, túlélte a világégést és a politikai vérfürdőt. Az egykor csupán 14 évig működő iskola hatása pedig ma erősebb, mint valaha – elég, ha csak körbenéz az irodájában, kinéz az ablakon, vagy végiglapoz egy bútorkatalógust!
Az Art Noveau nagymesterének is jutott szerep
A Bauhaus, melyet ma már leginkább mint egy korstílust ismerünk, valójában egy német iskola neve volt. Az eredeti intézményt Walter Gropius alapította Weimarban két helyi iskola, a szépművészeti és az iparművészeti akadémia összevonásával. Gropius ezzel egy olyan intézményt hozott létre, mely egyszerre oktatott és formált szemléletet, de ami még lényegesebb, hogy olyan szakembereket képeztek itt, akik művészeti oldalról közelítették meg az ipari termelést.
Az előzményekhez azonban még egy fontos adalék tartozik. Henry van de Velde volt ugyanis az iparművészeti iskola egyik alapítója, illetve ő volt egyben az az ember is, aki később Gropiust ajánlotta az új iskola vezető székébe. Van de Velde a későbbiekben az Art Noveau mozgalom egyik vezető alakja lett - hihetetlenül széles skálán volt képes megjeleníteni a stílust: tervezett épületeket, bútorokat, kerámiákat és ékszereket is.
A Bauhaus iskola 1919-ben indult be, és Walter Gropius olyan tanárokat hívott meg az intézménybe oktatni, mint például Johannes Itten, Oskar Schlemmer, Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Moholy-Nagy László és Adolf Meyer, aki Gropiushoz hasonlóan szintén építész volt, és akivel együtt tervezték az Alfeldben található Fagus Werket. Ez a gyárépület valamiképpen a Bauhaus irányzat előfutárának is tekinthető. A két építész első önálló munkája egy olyan ipari létesítmény lett, mely a termelés mellett a munkások igényeit is számba veszi – így például a falakon végig hatalmas ablakok vannak, hogy bőven áradjon be a fény -, illetve a funkcionalitás mellett az esztétikai szempontok is fontos szerepet kaptak.
Az irányzat egyik legismertebb képviselője magyar volt
A modern gondolatokat szimbolizáló Fagus Werk építése még javában folyt, amikor Walter Gropius megalapította a Bauhaust, amely nemcsak az építészet, hanem számtalan más irányzat mestereit is oktatta. Rengeteg különböző szemléletű tanár oktatott az iskolában, ami kezdetben izgalmasan színessé tette ezt a világot, később azonban, ahogy nőtt a politikai feszültség Németországban, és a világban mindenfelé, komoly ellentéteket is okozott.
Az iskola, politikai okokból 1925-ben Dessauba költözött, majd 1932-ben Berlinbe, szintén a politikai háttér miatt. Közben azonban végig folyt az oktatás, méghozzá számtalan különböző tanműhelyben. Volt a kínálatban nyomdászat, építészet, könyvkötészet, fotográfia, kerámia, színpadtechnika, asztalosműhely, szövés, üvegfestés, falfestészet, kiállítás tervezés és fémműhely is. Itt tanult - majd lett később az asztalosműhely vezetője - többek között a magyar Breuer Marcell is (avagy Marcel Breuer), akinek csőbútorait később az egész világ megismerte.
Természetesen Németországban. A sort Henry van de Velde saját kis kulipintyójával érdemes kezdeni: a Haus Hohe Pappeln Weimarban található. Ez ugyan még nem Bauhaus, de fontos előzmény, plusz a lakóházat van de Velde tervezte és bútorozta is be.
Szinén be kell ugrani egy körre Erfurtba is, ahol az egykori Bauhaus tanuló Margaretha-Reichardt külvárosi háza található, és amelynek alsó szintjén még mindig működnek szövőszékek, melyeken a stílust finoman megtartó vásznak készülnek. De a belvárosban is vannak Bauhaus épületek, ilyen többek között a Geschäftshaus Schellhorn a Neuwerkstraße-n.
És persze Dessau sem maradhat ki a sorból. A legismertebb házak mellett az Elba partján álló Kornhaus is tökéletesen hozza az összetéveszthetetlen stílusjegyeket.
A „degenerált művészetnek" nincs helye a rezsimben
Walter Gropius 1928-ban távozott az iskolából, utódja a nyíltan baloldali szemléletű Hannes Meyer lett, akit 1930-ban eltávolítottak az igazgatói székből, a vele szolidaritást vállaló tanárokkal és tanítványokkal együtt. Ezek után Ludwig Mies van der Rohe vette át az iskola vezetését, ami sokaknak nem tetszett – végül karhatalmi intézkedésekkel kellett lecsendesíteni az új vezetés ellen lázadókat.
Mies van der Rohe ettől függetlenül próbálta megőrizni az iskola politikamentes légkörét, ami a 30-as évek Németországában teljesen meddő vállalkozásnak bizonyult. Az ő vezetése alatt szűnt meg a műhelyekben az árutermelés, az építészet viszont kiemelt státuszt kapott, és három szinten kezdték el oktatni. Az iskola végül 1932-ig húzta, ekkor ugyanis Dessau városa felmondta a fenntartási szerződést.
Mies van der Rohe Berlinben, magánintézményként próbálta továbbvinni az iskolát. A náci rezsimnek azonban komolyan szúrta a szemét a „kozmopolita modernizmus"; „degenerált művészetnek" titulálták a stílushoz kapcsolódó eszméket és formavilágot, mely a legkevésbé sem fért össze a nemzeti szocialisták elképzeléseivel. Kevesebb mint egy éven belül el is lehetetlenítették a működést, és az iskola végleg bezárt.
Weimarban Bauhaus néven működik az egyetem
A Bauhaus épülete Dessauban az irányzat szimbólumává vált, de nemcsak ezen a városon hagyott komoly nyomokat a stílus. Elég pusztán arra gondolni, hogy csak Budapesten hány ilyen ház van! Weimarban, ahol az eredeti iskolát alapították, ma is megvan a Szász-Nagyhercegi Szépművészeti Akadémia épülete, ahol a Bauhaus megkezdte működését.
Az épület jelenleg is oktatási intézmény, mely Bauhaus-Universität Weimar néven működik: többek között építészetet és formatervezést oktatnak a falai között. Az egyetem is csatlakozott azoknak az intézményeknek a hosszú sorához, amelyek megemlékeznek a Bauhaus alapításának száz éves évfordulójáról.
Szintén Weimarban található az az épület, amely az első nemzetközi Bauhaus kiállítás alkalmából épült 1923-ban. A Haus Am Horn egy kísérleti családi ház, melyben az összes tárgy a Bauhaus különböző műhelyeiben készült; az épület ma kiállítótérként működik.
Németországban szó szerint él a Bauhaus, pontosabban sokan élnek Bauhaus házakban
Korábban már mi is írtunk azokról a programokról, melyekkel az egész világon megünneplik a korszakalkotó stílust, de természetesen Németországban lesz a legnagyobb felhajtás. Dessauban például egy komplett új épületet húznak fel az alkalomra – az új Bauhaus Múzeum szeptember 8-án fog megnyitni.
Az itt található eredeti Bauhaus épület is megkerülhetetlen, ha valaki Dessauban jár. Eltéveszteni nem lehet, jellegzetes betűi már messziről reklámozzák az épületet, mely az UNESCO világörökség része. A hatalmas üveg- és betonfelületek radikális újítást jelentettek a korabeli építészetben – csakúgy, mint a bent folyó művészeti munka. Meg kell nézni a mesterházakat is, melyek fontos mérföldkövek voltak a modern építészetben, és nem utolsósorban itt éltek és alkottak az iskola tanárai is, többek között Klee és Kandinszkij is.
A felsorolt épületek mind a Világörökség részét képezik, de 2017-ben még tovább is bővítették a védelem alatt álló házak során. Így például szintén Dessauban található az az öt lakóépület, melyet a még Gropius által vezetett iskolában terveztek 1927-ben. A vörös téglából épült tömbházak egyik oldalán végig erkély fut – a házakat a célszerűség jegyében tervezték, jól használható belső terekkel, melyeket méretükből adódóan sokan megengedhetnek maguknak.
Bernauban található az Allgemeiner Deutsche Gewerkschaftsbund (ADGB) épülete, mely szintén ebbe a sorba tartozik. A Hannes Meyer regnálása alatt készült ház legnagyobb erőssége, hogy egyszerre tud letisztult, szép és természetközeli maradni, miközben megőrzi a Bauhaus egyik fontos célkitűzését, a funkcionalitást is.