Lumiere testvérek, 35 milliméteres filmszalag, számozott széksorok és kávéházi vetítések – rövid, nem is feltétlen teljes, inkább csak érdekes mozitörténeti pillanatok címszavakban az első brit filmszínház megnyitásától kezdve, az amerikai kontinens legelső filmpalotáján át a magyar mozi szavunk megszületéséig.
Az első brit mozi: Regent Street Cinema
1848-ban nyitották meg Nagy-Britannia első filmszínházi épületét a Regent Street 309-es szám alatt, igaz, akkor még jellemzően színházként használták. Auguste és Louis Lumiere is itt tartott először vetítést közönség számára nyilvánosan brit földön. 1896 februárjában azonban már 54 vendég nézhette meg egyszerre egy londoni vetítőteremben a Lumiere testvérpár néhány rövidfilmjét – azóta is ezt az időpontot tartják a mozi születésének Nagy-Britanniában.
A London központjában, néhány méterre az Oxford Circus metrómegállótól található Regent Street a világ egyik leghíresebb bevásárló utcája, a számtalan nagymárka üzletei között pedig elegánsan magasodik a mozi épülete is, amit egyébként a XX. században 1980 óta nem használtak filmvetítésre.
Harmincöt évvel később azonban az épületet mintegy hároméves, több mint hatmillió fontos nagyberuházás keretében, a kupolaszerű mennyezetszerkezetével együtt felújították, és szerencsésen visszakaphatta az 1920-as évekbeli art deco stílusú belső dekorációját is. A 187 üléses mozi ma már konferenciateremként bérelhető, de sokszor működik filmes műhelyként is.
A filmszínház különlegessége, hogy vetítőtermében 16 és 35 milliméteres filmszalagot még ma is ugyanúgy képesek lepergetni, mint ahogy a Super 8-as vagy a digitális 4K formátumban készülő filmeket lejátszani. A legizgalmasabb tulajdonsága azonban mégiscsak a filmvászon mögött lapuló, 1936-os John Compton-orgona, amelyet ritkán ugyan, de még ma is használnak vetítéseken a filmek zenei aláfestésére.
Amerika első filmpalotája: Mark Strand Theater
Amíg az európai emberek a 19 század második felében még füstös kávéházakban váltották meg a világot, addig az Atlanti-óceán túlpartján már cirkuszi sátrakban fűztek a vetítőgépekbe filmtekercseket. A legelső, dedikáltan mozinak épített és állandó filvetítésre berendezett épület azonban csak 1896. június 26-án nyílt meg Vitascope Hall néven New Orleansban, gyakorlatilag a legelső európai moziépület megnyitásával azonos évben. A mozi megépítése a Mark testvérekhez, Moe és Mitchel Markhoz köthető, akiket azóta is az egyesült államokbeli filmszínházipar úttörőiként emlegetnek.
Hatásukra sorra nyíltak a kisebb filmszínházak, az 1910-es éveket már valóságos moziépítési láz jellemezte. 1914-ben New Yorkban például az első olyan filmszínházpalota is kitárta kapuját, amelynek mintájára a kontinens más részein is elkezdték alkalmazni a moziépítészet sajátos stílusjegyeit: az emelkedő széksoros berendezést, a kőszínházi épületeknél is alkalmazott erkélyeket, és a terem bármely pontjáról belátható óriás vásznas megoldásokat. Ez az első, már valóban filmszínházi palotának nevezhető épület pedig a Strand Theater volt.
Egészen pontos nevén Mark Strand Theatre, amely már nevében is utalt a pionír Mark-fivérekre, akik ezt követően egy moziláncot alapítottak vállalkozásként, és akiknek birodalma az RKO Stanley Warner cégbe betársulva tudott még nagyobbra nőni. A Strand Theatre egy millió dollárból épült, szépen berendezett, eleganciát tükröző épületbelső volt. De az intézmény jelentőségét jól mutatta akkoriban az is, hogy a New York Times a megnyitóról egész oldalon keresztül cikkezett, segítve ezzel az intézmény promotolását és kiemelve a jelenség társadalmi fontosságát.
A színház hamar le is szerződött a Paramount Pictures filmgyártó céggel, és közel 15 éven át csak a stúdiójukban készült filmeket tűzött vásznára. 1928-ban azonban felfigyelt rá a Warner Bros, meg is vette a mozit – és bár az ezt követő évtizedekben egyre többször váltott nevet, egyre szélesebb lett a mozivásznuk, és egyre nagyobb a filmkínálatuk is.
És bizony a 35 milliméteres filmek hőskorában nagy dolognak számított, amikor 1963-ban Spencer Tracy főszereplésével a már sokkal élesebb képélményt nyújtó, 70 milliméteres filmszalagról tudták levetíteni a Bolond, bolond, bolond világ (It's a Mad, Mad, Mad, Mad World) című kalandfilmet. Az idővel 1200 férőhelyesre és három termesre bővülö mozi 1987. február 8-án zárt be, majd egyszerűen lerombolták az épületet, hogy helyére felhúzzák a Morgan Stanley bank főhadiszállását.
Fellini mozija Riminiben
Tavaly januárban adták át az elmúlt években restaurált Fulgor mozit Riminiben. Ez az a mozi, ahol az Oscar-díjas filmrendező, Federico Fellini az első filmjét látta még apja térdén ülve – legalábbis így mesélt a Róma és az Amarcord című filmjeiben arról, hogy a cirkusz világa után a moziban pergő filmek iránti csodálat határozta meg leginkább gyerekkorát.
A mozit Fellini születésének 98. évfordulóján nyitották meg újra, az ünnepségen jelen volt Fellini unokahúga, Francesca Fabbri Fellini, valamint Dante Ferretti Oscar-díjas díszlettervező is, aki Fellini hat filmjében dolgozott. Ferretti a mozi restaurálásában is közreműködött. "Azt akartam, hogy a Fulgor pont olyan mozi legyen, mint amilyen a régi időkben volt" – fogalmazott a mozi megnyitóján a díszlettervező, miközben hozzátette, az egész karrierjét Fellininek köszönheti.
A Corso d'Augusto sétányon, szecessziós épületben működő Fulgort a mai napig az egyik legfontosabb Fellini-emlékhelyként tartják számon. Az öt évig tartó felújítása során az 1930-as évekbeli Hollywood világa inspirálta a dekoratőröket, miközben gondosan figyeltek arra is, hogy a korabeli rajzok alapján, kézzel, egyesével aranyra festett rozettáktól és gipszbe öntött szoboralakoktól kezdve a falak mélyvörös színéig pontosan azt az atmoszférát tükrözze, amiért gyerekkorában az épületbe és a mozgófilm világába szeretett a filmrendező.
♦Cím: Rimini, Corso Augusto 162.
A műsorról és a moziról még többet a Fulgor weboldalán olvashat.
Az első filmszínház Budapesten
És persze, a témához egy kis magyar mozitörténet is dukál. A legelső moziengedélyt 1896-ban Budapesten adták ki, abban az évben, amikor egész Magyarország a megalakulásának milleniumát ünnepelte. A Budapesti Mozitörténeti Alapítvány oldalán találtuk az erről szóló határozatnak a szövegezését, amely így szól: "Határozat. Sziklai Zsigmond budapesti lakos kérelmére, hogy az Andrássy-út 41. sz. alatti helységében folyó évi június hó 13-tól kezdődőleg 30 kr. Belépti díj mellett fotográfiai mutatványokat tarthasson,...".
A mozi egy kalapüzlet helyén nyílt meg 1896 nyarán, de a a szomszédos Opera és a környék kőszínházainak árnyékában a szerény költségvetésből berendezett intézmény nem tudta megszólítani a mozgófilmre még csak nem is fogékony fővárosi lakosságot, ezért egy hónap után Sziklai Zsigmond és testvére kénytelen volt bezárni a kis helyiséget. (Forrás: Hangosfilm.hu)
Az ezt követő években több vándormozi működött fővárosunkban. Ezek általában egy-egy forgalmasabb téren vertek sátrat, ahol hangos zenével hívták fel magukra a figyelmet, és kiáltók csábítgatták a nézőket a mozgóképek megcsodálására. Ezt követően azonban kávéházakba költöztek a vetítőgépek, először csak ingyenes vendégcsalogató műsorszámként, majd később külön belépődíjas programként. A mai művészmozik is innen őrzik ezt a hagyományt. Aztán Heltai Jenő "Bernát" című színdarabjában elhangzik ezeknek a vetítőhelyeknek a sajátosan egyedi megnevezése is, és megszületik a mozi kifejezés.
Az első ilyen, eredetileg is mozinak épült mozgóképszínház Apolló néven (nem azonos a lenti képen szereplő kispesti mozival) 1908-ban nyílt meg, és a mai Corvin Áruház helyén állt, aztán 1915-ben a Royal szálloda épületébe költözött, ahol 1990 utáni végső bezárásáig Apolló és Vörös Csillag moziként működött.
De már szintén a múlt század tizes éveiben jártunk, amikor Décsi Gyula a budapesti Mozgókép Otthonban bevezette a számozott ülőhelyeket, a késő esti előadásokat - amelyek közül az utolsó hajnali egykor végződött -, és a két slágerfilmből álló műsort. Aztán Kamara néven megnyílt az első olyan mozi Budapesten, amelynek nyitható teteje volt, ugyanis a Hungária gőzfürdő úszómedencéjét alakították át nézőtérré.
Az első hangos filmet, a zenés Singing Fool-t azonban már a Fórum moziban mutatták be 1929. szeptember 19-én, onnantól kezdve pedig apránként egyre több filmes műfaj került fel a hazai mozik vásznaira, és egyre több embernek lett heti, rendszeres szabadidős programja a moziba járás. Aztán annak kiderítése, hogy ez a szokás mikor és minek hatására változott meg, talán egy még messzebbre vezető történetet nyitna meg; mindenesetre örüljünk annak, hogy vannak még művészmozik, ahova ugyanazért az élményért ühetünk be, amiért száz évvel korábban is tették – popcorn és papírpoharas üdítő nélkül is.
(A fővárosi mozik születéséről sokkal részletesebben a Budapesti Mozitörténeti Alapítvány oldalán olvashat.)