A Balaton a múlt század közepén még Közép-Európa legnagyobb édesvizi tavának számított, de a tó vize ma már nem édes-, hanem „édes-sós, átmeneti víz". Az emberi tevékenység hatására alakult át az összetétele, amelyről Vörös Lajos ökológus, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársabeszélt a Likebalaton cikkében.

Az elmúlt fél évszázadban a konyhasó mennyisége a vízben az ötszörösére nőtt. Ezt a növekedést ötven év múlva már a fürdőzők is érzékelni fogják, de egyelőre még nem befolyásolja a tó élvezeti értékét.
„A sótartalom növekedésében – és itt a nátrium-kloridról, tehát a konyhasóról beszélünk – szerepe van a télen végzett jégmentesítő útszórásoknak éppúgy, mint a parti beépítéseknek. A korrózió az épületekből és burkolatokból a tóba mosódik, továbbá a Balatonban köt ki a mezőgazdasaságban használt káli műtrágya és a háztartások tisztított szennyvize is. Ez utóbbiban, gondoljunk csak a mosogatógépekhez használt vízlágyító sóra, a nátrium-klorid éppúgy megtalálható, mint a vizeletben. Nem magyar jelenségről beszélünk, az északi országokban az intenzív téli útszórások miatt ennél rosszabb a helyzet." – magyarázza Vörös Lajos.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy nemcsak a konyhasó, hanem a többi ásványi összetevő koncentrációja is számottevően nőtt az elmúlt évtizedekben.

A múlt század közepéig mondhattuk, hogy a Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, de mára ez a helyzet megváltozott.

A nemzetközileg elfogadott osztályozás szerint édesvízben az összes sótartalom felső határa 500 milligramm literenként, ilyen volt a Balaton vize a huszadik század közepéig, de napjainkban ez az érték megközelíti a 700 mg/litert, és egyelőre ez a növekvő tendencia töretlennek látszik.