Sivatagtól a Déli-sarkig:a csodanő kalandos útjai - interjú Lubics Szilviával

Többszörös Ultrabalaton és Spartathlon győztes, kilencszeres magyar bajnok, aki megjárta a sivatagot és az Antarktiszt is, emellett fogorvos, családanya, edző és motivációs tréner. Interjú egy nem mindennapi csodanővel, Lubics Szilviával.

A futás apránként kúszott be az életembeForrás: Lubics Szilvia

Gyerekkorodban nem szerettél sportolni, mégis ultramaratonista lettél. Hogyan lett a futás a mindennapjaid része?

Elsősorban azért nem szerettem az iskolában sportolni, mert kudarcként éltem meg. Folyamatosan meg kellett felelni az elvárásoknak, ami nekem nem ment, ilyen volt például a szekrényugrás és a kötélmászás. Igazából már felnőtt fejjel kezdtem el futni, amikor a második kisfiam 2 éves volt. Szerettem volna valamit mozogni, és kisgyerekes anyukaként a futás jöhetett egyedül szóba. A futás mai napig is tartó előnye, hogy bármikor és bárhol lehet csinálni.

Mikor érezted azt, hogy a futás nem csak hobbi, hanem versenysport lesz az életedben?

Nem volt ilyen pont, apránként kúszott be a mindennapjaimba. Én 2003-ban kezdtem el futni, onnantól kezdve ez már napi szintű dolog volt. Kellett valami motiváció, ezért neveztem be a versenyekre. Idén már 20. éve futok, volt amikor az időjavítás, vagy a nagyobb táv, vagy az új helyszínek adták a motivációt. Tudtam, ha nem szeretném a nyáron megszerzett kondimat elveszíteni, annak az az egy módja van, hogy keresek egy tavaszi versenyt, amire télen kell készülnöm, és akkor is ki kell mennem futni a mínuszokba.

Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb?

Nem tudok ilyet mondani. Annyi versenyen indultam már, és nyilván vannak kedves helyek, emlékek, élmények, az egyik ilyen például tavaly a MOAB-on volt (240 mérföldes terepultra az amerikai Utah államban), ahol dobogós helyezést értem el.

Három sivatag már kipipálvaForrás: Lubics Szilvia

Mi a legnehezebb számodra egy versenyfelkészülés során?

Megoldani a mindennapokat. Sosem a verseny a kemény, persze ott is vannak kihívások, de a futás, a munka és a család mellett én egy átlagos anyuka vagyok, aki főz, mos, takarít, és ebbe bepréselni ezt a mennyiségű edzésmunkát szerintem az az igazi művészet.

Mennyire megterhelő, hogy egyszer a +35 celsius fokos sivatagban, utána pedig a -35 celsius fokos déli-sarkon versenyzel?

Nekem ez nem jelent problémát. Úgy gondolom, hogy egész jól alkalmazkodom az adott klímához. A sivatagban is oltári nagy a hőingadozás egy napon belül, nappal 40 fok van, éjszaka pedig fagy, így pillanatok alatt kell a sapka, sál, kesztyű.

Utazásaid során, ahol eddig jártál, melyik ország/város volt a kedvenced?

Chile az egyik nagy kedvenc, San Pedro de Atacama álomszép volt. Utah előtt pedig Colorado-ban voltunk egy hetet, ami teljesen lenyűgözött. Ez a két hely van most holtversenyben nálam.

Egy verseny alkalmával, ha külföldre utazol mennyi szabadidőd jut városnézésre?

Igyekszem körbenézni. Mindig úgy szoktam utazni, hogy hagyok pár napot, hogy megszokjam az ottani időjárást, az időeltolódást és a klímát. Általában a versenyek előtt már egy héttel kiutazom, hogy az adott országban felderítsem a terepet, ott is edzem és futás közben fedezem fel a környéket.

Az Antarktiszon egy pingvinnel is szembe kerültemForrás: Lubics Szilvia

Az idei nagy versenyed a Race Across Scotland lesz, 360 kilométer megállás nélkül. Hogyan készülsz rá? Másképp, mint az eddigi versenyeidre?

A tavalyi felkészülésem a MOAB-ra szerintem jól sikerült, körülbelül az idei évem is ennek megfelelően fog felépülni. Az év első felében inkább itthon a tempósabb futásokra, maratonokra koncentrálok, de tervben van Szlovéniában egy több napos mászósabb, terepfutás is. Nagyon szeretném Skócia előtt befutni a terepet, hogy tudjam mégis mire számítsak. Nekem sokat jelent, ha tudom előre, hogy hogyan fog kinézni a versenypálya.

Mik a jövőbeli célok? Van olyan ország/város, ahova szeretnél még eljutni?

Igen, még vannak tervek. Ausztrália az egyik ilyen, ahol még nem futottam, de nagyon szeretném, ha sikerülne, illetve a Tahoe-tó környékén Amerikában, ahol a 200 mérföldes verseny a cél. A négy sivatag közül pedig még hátra van a Góbi, ami remélhetőleg az elkövetkezendő években sikerülni fog.

Hogy néz ki egy átlagos napod? Hogyan tudod összeegyeztetni a fogorvos szakmádat, a futást és a családot?

Gyakorlatilag nem tudnék egy sablon napot mondani. Általában felkelek reggel 5-kor, vagy 6-kor, egy héten kétszer erősítek reggel, megcsinálom a reggelit a gyerekeknek, majd ebédet főzök, kimegyek futni, megcsinálom a háztartási munkákat, és délutántól estig a fogorvosi rendelőben dolgozom. Este vacsora, és közben megbeszéljük a családdal, hogy kivel mi történt aznap, és mivel edzőként is dolgozom, utána szoktam a tanítványaimnak edzéstervet írni/átnézni, a napom egyik kedvenc része pedig, hogy lefekvés előtt könyvet olvasok. Ez egy átlagos napom, de ezen kívül motivációs előadásokat is tartok vidéken, és még vannak céges megbeszélések, fotózások és interjúk is.

A kutyáim is futnak velemForrás: Lubics Szilvia

Tartasz valamilyen speciális diétát, mennyire figyelsz oda az étkezésedre?

Én alapvetően vegetáriánus vagyok, de ennek nincs köze a sporthoz, mert a gimnázium óta nem eszem húst. Ezen kívül mindent fogyasztok, sok zöldséget, gyümölcsöt eszem. A legnehezebb inkább a mennyiség, hogy eleget egyek. Ennél a sportnál rengeteg kalóriát égetek el, amit vissza kell pótolni.

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek