"Az Alföldön, így a Kiskunságban is ritka, védett pécsvidéki aszatokat számláltak kollégáink Bácsszentgyörgyön" - írta nemrégiben saját oldalán a Kiskunsági Nemzeti Park. 

Ez valószínűleg annak a ténynek is köszönhető, hogy korábban nem történt teljes felmérés ezen a területen, de ettől függetlenül a most regisztrált 2150 tő az alig 30 hektár kiterjedésű legelőn elég jelentősnek mondható. Olyannyira, hogy a faj legnagyobb Duna-Tisza közi populációja itt található, ami nagy felelősséget ró a helyi közösségre, gyepgazdálkodókra is.

De mi is az az aszat? 

Az aszat (Cirsium) a fészkesvirágzatúak (Asterales) közé sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjának egyik nemzetsége mintegy 120 fajjal. Neve ógörög eredetű, eredetileg „tüskés növényt" jelölt. Tarackos gyökerük akár három méter mélyen is húzódik a talajban, ezért nehezen irtható . Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért is védett növény. 

Az alapvetően löszgyepekhez kötődő pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii) jól tűri a legeltetést, hiszen a szárán, levelein és a fészekvirágzatán is szúrósságuk miatt a legelő állatok nem kedvelnek - ezért tudott fennmaradni természetes állapotában, más, védett növényritkaságokkal együtt - derül ki nemzeti park híréből.