A gyönyörű, zöldes-kék tollazatú szalakóta gyakori költő faj volt hazánkban még a múlt század elején. Elsősorban a puszta és erdőségekkel tagolt térségek madara volt. Élőhelyének zsugorodása miatt azonban egyre csökkent az állománya, és a 80-as évekre vissza szorult egészen a Dunától keletre. Szomorú hír volt, mikor kiderült, hogy a Dunántúlról gyakorlatilag kipusztult. Most azonban örömteli hír érkezett a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság oldalán keresztül.

Eszerint az aktív természetvédelemnek köszönhetően a szalakóta Duna-Tisza közi állománya mára stabilizálódott, és pár éve újra megjelent a Dunától nyugatra, az észak-mezőföldi gyepeken. Két éve a Dél-Mezőföld északi határán, Madocsán, mezőgazdasági környezetben leköltött egy pár.

Idén először pedig sikeresen elfoglalt egy pár egy magányos fára direkt a számára kihelyezett odút. A helyszín a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet Nagydorogi Szenes-legelője volt.

De ez még nem minden, további költése is bizonyított a szép kék madárnak Németkér határában, ahol egy kirepült fiatal madarat sikerült megfigyelni.

A fiatal madarak a nyár végéig nagy termetű szöcskékkel, sáskákkal táplálkoznak, hiszen fel kell hízniuk, mert szeptember elején Afrikába vonulnak, a telet az Egyenlítőtől délre töltik. Tavasszal pedig remélhetőleg újra visszatérnek hozzánk. A szalakóta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint.