December közepe óta dolgoznak a Katona József Múzeum munkatársai a Kodály Intézet 18. században épült kolostorépületében – írja a baon.hu. A korábban koncerteknek is helyet adó nagyteremben, tanári szobában és egy mosdóban is két-három méter mély gödröt ástak.

A régészeti feltárás Kecskemét történelmi központjában mindenhol kötelező, de ez a mostani ásatás azért is különleges, mert egy újkorban, a barokk idején emelt épületen belül kutatják a középkori rétegeket. 

A területet 1640-ben kapták meg a ferences szerzetesek, ők először fából építettek kolostort, amely viszont az 1680-as években leégett. Ennek helyén az 1700-as évek elején kezdték el téglából felhúzni a ma is látható, négyzet alaprajzú kolostort.

Mint Fazekas András Kristóf régész, az ásatás vezetője elmondta, a Kéttemplom köz felől látható, toronyszerű kiugró rész viszont sokkal korábbi. A 4,5-ször 4,5 méter alapterületű torony – a kulcslyukszerű lőrések alapján – valószínűleg még az 1400-as évek kezdetére tehető. A források szerint Zsigmond király feleségéé volt akkor a város, és elképzelhető, hogy az ő vámszedői dolgoztak itt. 1974-ben a torony helyén Biczó Piroska vezetésével már zajlott ásatás, akkor egy ajtó nyomaira bukkantak, melyhez, mint valószínűsítették, egy pince tartozott. Most viszont az ajtóval szemben három befalazott ablaknyílást fedeztek fel, ami arra utal, hogy ez a néhai toronynak nem az alagsora, hanem a földszintje lehetett. Eszerint eggyel több emelete lehetett a toronynak, mint eddig feltételezték, vagyis összesen valószínűleg három.

Egy eddig tanári szobaként használt teremben a 13. századból, tehát az Árpád-korból származó nagyobb lakóépület maradványait ásták ki körülbelül 2,5 méterrel a padlószint alatt. A homokos és törmelékes feltöltési rétegben pedig fémkeresővel már közel harminc régi pénzt is találtak, így például Zsigmond király idejéből származó váltópénzeket, parvusokat, quartingokat, egy 1859-es, azaz Ferenc József által veretett érmét és egy 17. századi nürnbergi zsetont vagy számolópénzt, amelyet a kereskedők pénzhelyettesítőként használtak.

Jelentős mennyiségű, az 1400-as évektől egészen a 18. századig keltezhető kerámiatöredék is előkerült a földből, így kályhacsempék, egy szinte sértetlen korsó, több, külföldről behozott edény díszes darabjai és egy szintén Árpád-kori töredék. A nagyteremben pedig sövényfal és az ahhoz tartozó cölöpök nyomait találták, ez valószínűleg a leégett kolostorhoz tartozhatott még, aztán a terület újrahasznosításakor, a feltöltéskor vastag földréteg került rá.

Másik jelentős felfedezésük, hogy a barokk falakat egyértelműen a középkori eredetű kőfalakra építették, melyeknek a mostani kolostorépülethez hasonló volt a tájolásuk.

Fazekas András Kristóf azt is hozzátette, nagyon ritka Kecskeméten a hasonló, épületen belül zajló feltárás. Még körülbelül egy hónapig fognak a helyszínen dolgozni, és tavasszal még visszatérnek, mikor a kivitelezők négyméteres mélységben erősítik meg több ponton az épület falait.